Jó kaja

Igazi klasszikus recept, nagyanyáink idején is népszerű volt. Mára veszített ebből a népszerűségéből, pedig megérdemli, hogy felelevenítsük. A rengeteg fűszer aromája és a kékes színe egészen különleges, ünnepi fogássá teszi. Nagyon friss halból készítsük, annak van igazán jó íze. Tükörpontyot vegyünk hozzá (bőrös lenne az igazi, de olyat nem nagyon látni), ne pikkelyest és nagyon óvatosan szedjük le a pikkelyeit, belezzük ki, és épp csak egy kicsit öblítsük le. Mindennek az a célja, hogy a bőrének síkos rétegét ne sértsük meg, ne távolítsuk el, mart az fog az ecetes lében kékre színeződni. A ponty torkából ne felejtsük el kiszedni a keserűfogát! Egész ponty esetén fejenként 40 – 50 dkg-ot számoljunk. Ha sokan vagyunk, inkább filézzük le a halakat, mert egyben nem tudnánk megfőzni.

(tovább…)

Téli, mert december elején készült, az meg már tél nemdebár. Gondosan befagyasztottunk néhány adag kicsumázott paprikát ilyen célra. Nem mondom, hogy gazdaságosan használja ki a fagyasztót, de kell ilyen is bele. Volt még a tavaly magunk eltette paradicsomléből (idén kimaradt a befőzés), két üveg kissé fakult színű, az pont jó még ehhez.

(tovább…)

Ha én egyszer rászabadulok a piacra, alig bírom a kosaramat a kocsiig elcipelni. A pénteki heti piacozás nyomán is ez volt a helyzet. Az egyik cipelős tétel a kilónyi borjúmáj volt, aminek egy részéből készült a kenőmájas.

A másik részéből egész hagyományos resztelt májat terveztem, tudva, hogy kevés idő lesz a vasárnapi ebédre. A máj pucolásán és csíkokra vagdalásán már a májas készítésekor túlestem,  konyhakész „termékként” várt a hűtőben.
(tovább…)

Ha Max még gyűjtené azokat a recepteket, amik kétféle ételt csinálnak egy alapanyagból, ezt bízvást bevehetné a csomagba. A nyelv ugyanis először ad egy nagyon erőteljes ízű húslevest, hiszen meg kell főzni ahhoz, hogy a fehér bőrét le lehessen húzni. Utána szépen felszeletelve rengetegféle mártással, de akár átsütve is tálalható. Gyakorlatilag zsírtalan, finom rostú, sötét hús, határozott, finom ízzel, ezért jól elviseli az erőteljes fűszerezést is.

Nálunk a legkedveltebb a tejszínes kaprimártásban átpárolt nyelv, de most valami másra akartam sort keríteni, így született ez a rozsdás szaft köré.

(tovább…)

Leánytól intenzív nyaggatásban volt részem, hogy mikor csinálok már megint üvegbe kenőmájast. Egy időben gyakran készült üvegben, mostanában tényleg rég volt. Megvan az az előnye, hogy kis üvegekbe töltve, megbontás nélkül sokáig eláll a hűtőben, de akár üvegestül be is fagyasztható. Így nem lehet ráunni a felénél, márpedig nehéz 20 dkg májasnak nekiállni.

Egyszer már készült ünnepi eledelnek, akkor nem hízott libamájból, most szép borjúmájat kaptam a piacon. Ennek a májasnak a nagyon finom ízét a visszafogott fűszerezés és a konyak adja. Ez a borjúmájas változat nagyon érdekesen viselkedik. Mivel ennek nincs nagyon markan máj íze, először semmi májasságot nem érzünk, aztán szép lassan bomlik ki a hús alól a máj  íze. A hozzávalók kb. 1 kg kész májasról szólnak.

(tovább…)

Egy ilyen sültet inkább vasárnapi ebére ajánlanék, nem gyors vacsoraként. Amúgy sem ildomos vacsorára ilyen kevéssé fogyókúrás falatokkal tölteni meg bendőnket. Abból a bizonyos felsorolásból, ami az élet jóságait veszi számba, ez a hizlal kategória, főleg ha még egy jó adag körettel is megtámogatjuk. Ettől még persze finom. Sütés közben össze is megy, a zsírja is kisül, négy jó étvágyú felnőttre inkább egy kilónyi kicsontozott nyers tarját számoljunk, mint kevesebbet. Akinek a tarja túl zsíros, az karajból is megsütheti, de fokozottan ügyeljen rá, hogy ki ne szárítsa.

(tovább…)

A felhasznált alapanyagok eleve ünnepi fogássá teszik, hiszen a szarvas és az erdei gomba kevesek konyháján lehet mindennapos. A Karácsonynak azonban mégse arról kell szólnia, hogy a családi szakács beszorul a konyhába, míg a többiek ünnepelnek. Célszerű olyan receptekből kiválasztani az ünnepek menüjét, amiket elő lehet készíteni, vagy jól lehet időzíteni. Ilyen ez a recept is, amihez ráadásul nem kell a szarvas legdrágább részét megvenni, a ragu néven árult, nagyobb darabokból remekül elkészíthető. Az időnként fagyasztva árult vegyes erdei gomba is viszonylag megfizethető, így végül nem fogjuk a teljes ünnepi keretet egy fogásra elkölteni, mégis valami rendkívülit tálalhatunk.

75 dkg szarvas ragu (lapocka)
20 dkg hagyma
1 dl olaj
2 dl vörösbor
30 dkg erdei gomba (vargánya, rókagomba, stb.)
2 ek sűrített paradicsom
1 dl tejszín
só, bors, kakukkfű, babérlevél, zsálya, bazsalikom, borókabogyó, fenyőmag, petrezselyemzöld

(tovább…)

Ez a negyedórás vacsorák egyik jó példája. A negyed órához persze hozzá tartozik, hogy a köretnek tálalt gombás rizs maradék formájában várta fellépését a hűtőben. A csirkemell filét is épp csak fel kell csíkozni, sok munka nincs vele. Mivel ehhez a recepthez még hagymát sem kell aprítani, pirítani, tényleg nagyon hamar kész van. A serpenyőn kívül, amiben készül, csak egy tányér kell, amire kitehetjük az elősütött húscsíkokat.

0,5 kg csirkemell
20 dkg (vegyes) reszelt sajt
olaj
tej
liszt
2 gerezd fokhagyma
só, bors, szerecsendió

(tovább…)

Igazi ünnepi étkezés fénypontjaként kínálhatjuk ezt a finom és nagyon mutatós pecsenyét. Elő lehet készíteni a töltését és csak a sütőbe kell betenni az ünnep napján. Könnyű, gyömölcsös, ugyanakkor izgalmasan fűszeres, jól passzol hozzá egy illatos fehér bor és egy semleges ízű, de nem száraz köret.

kicsontozott karaj
aszalt sárgabarack
sárgarépa
hagyma
fokhagyma
só, bors, szerecsendió virág, gyömbér, rozmaring, (chili)

(tovább…)

Folytathatnám még a címet, a hagymalekvárral, csípős sütőtök raguval és a fűszeres rizzsel, de akkor már nem cím lenne, hanem egyperces novella.

Mérsékelt lelkesedéssel tekintek a csirkemellre, nekem az nagyon száraz hús. Időnként azért csak nekifutok valamilyen elkészítési módjának. Most egy előpácolással indítottam. Ehhez a páclevet (angolul brine, mert a leírás Kaliforniából érkezett) annyi vízből forraltam fel, ami ellepi a húst, babérlevelet és más zöld fűszereket is belefőztem, majd egy ek cukrot és 4 ek sót oldottam fel benne.

(tovább…)