Jó kaja

A recept egy kedves egykori levelezőtársunktól származik, de már sok ismétlésen esett át, ennek megfelelően lassacskán módosulva.

1 kg marhahús
2 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 üveg sör
2 ek liszt
babérlevél
szerecsendió
csombor (borsikafű)
petrezselyemzöld
bors
só
mustár
kenyér

Egy olyan lábosban, amit majd sütőbe tehetek, forró zsíron átforgatom a 2-3 cm-es kockákra vágott marhahúst, amíg barnulni kezd. Inkább több részletben, nagy lángon, hogy tényleg piruljon és ne a saját levében fődögéljen. Szűrőkanállal kiemelem a húst, és a visszamaradt zsiradékon megpirítom a kockázott hagymát. Megszórom a liszttel, összekeverem és felöntöm egy kis sörrel. (tovább…)

Ez a recept sok szempontból nagyon jellemző egy korra, amikor semmilyen ételt sem dobtak ki (a megromlotton kívül), amikor minden maradékot sok leleménnyel hasznosítottak, új életre keltettek. Maradék pörköltet használtak el bele, ami talán már nem lett volna elég egy teljes étkezéshez. Szikkadt kenyérfélét is bele lehetett dolgozni, hiszen a kenyérnek olyan tisztessége volt, hogy azt kidobni egyenesen bűnnek számított volna. Szerintem hó végi napokon akár fel is vehetjük a menübe.

30 – 40 dkg maradék pörkölt
2 – 3 zsemle, vagy kenyérszelet
3 tojás
30 dkg levesben főtt zöldség
só, bors, majoranna, petrezselyemzöld

(tovább…)

Ez is egyike azoknak az iparilag előállított felvágottaknak, amit otthon is nyugodtan megcsinálhatunk, és tudni fogjuk, mi került bele. A gasztrokreativitásunk kiélésére is remek lehetőség, hiszen az alap recept, bővíthető belekevert májkockákkal, sajttal, gombával, chilipehellyel, zöld fűszerekkel és ami kreatív pillanatainkban épp az eszünkbe jut.  A megadott mennyiségekből kb. 1 kg húskenyér lesz. Jó hűtőben egy hétig egész biztos eláll. Fagyasztható is, de kiolvadás után a szeletek kissé törősebbek lesznek.

40 dkg disznóhús
20 dkg borjú vagy növendék marha hús
15 – 20 dkg zsírszalonna vagy toka
5 dkg burgonyaliszt (keményítő)
1 tojás fehérje
2 dkg nitrites pácsó
2 g aszkorbinsav
2 g paprika
3 g fehérbors
0,5 g szerecsendió virág
0,5 g koriander
0,3 g gyömbér
0,2 g kardamom
~1 dl jeges víz

(tovább…)

Aki most azt hiszi, hogy a klasszikus húsos palacsinta átköltését látja, az nem jár csillagászati távolságban az igazságtól, bár alapvetően maradék hasznosítás történt. A hétvégén nem fogyott el az összes ledarált hús a kolbászhúsba, és bármilyen jó is az ember hűtője, darált húst nem célszerű sokáig aszalni benne. Volt még két marék gomba is, meg 4 réteslap, egy bontott csomagban, mindez meghatározta, hogy milyen irányban gondolkodjak. A gibanica óta foglalkoztat a sós rétesek gondolata, most volt itt az alkalom egy húsos változat kipróbálására.

40 dkg darált disznócomb
30 dkg csiperke gomba
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
réteslap
tejföl
só, bors, paprika, keményítő

(tovább…)

A sült kolbász méltán népszerű, de ismerni kell hozzá azt a forrást, ahol nyugodtan megvehetjük. Házilag megcsinálni sem ördöngősség, azonban már csak az adag mérete miatt sem mindennapos konyhai feladvány – fél kiló húsból nem állunk neki.

Gondolkodtam, hogy lehetne mégis asztalra varázsolni, legalább az ízét, a formájától akár el is tekintve. A téli időszak jellemző alapanyaga a savanyú káposzta, ezt is szerettem volna belekomplikálni. Így született ez az ebéd. Levestől és az asztalhoz telepedők étvágyától függően 2 – 3 személyes adag.

0,5 kg disznóhús
5 dkg szalonna
0,5 kg savanyú káposzta
2 közepes krumpli
só, bors, fokhagyma, kömény, paprika, csombor

(tovább…)

Népszerű és közismert felvágott, szinte minden felvágottas pultban ott van. Ha az alap parizeren már túl vagyunk, ez sem fog gondot okozni.

Felvágott alapmassza
(lásd a párizsinál)
kockázott disznóhús

A húskockák fűszerei:
(1 kg húsra számolva)
2 dkg nitrites pácsó
2 g fehérbors
0,5 g szerecsendió(virág)
0,3 g gyömbér

(tovább…)

Ha ezt hentes barátom látná, kapnék a fejemre. Ez Brassói? Legfeljebb valami utánzat. Skandalum kérem, skandalum.

Valóban csak hasonlít az eredetinek tudott receptre, hiszen került bele hagyma is.  Ráadásul lapockából készült, nem szűzpecsenyéből. Még ráadásabbul sült krumpli sincs mellette a tányéron. Elárulom, egyáltalán nem is volt hozzá, aminek a magyarázata a még langyos kenyér, ami nemrég került ki a sütőből. Hogy ki áll neki ilyenkor még krumplit is sütni? Én bizony nem (mottó: sosem volt három anyám).

0,5 kg lapocka
1 fej hagyma
5 gerezd fokhagyma
szalonna
só, bors

(tovább…)

Több évvel ezelőtt csináltuk meg egyik karácsonyi vendéglátásra ezt a receptet. Igazából attól lett ünnepi fogás, hogy egy egész lapockát amúgy sosem ennénk meg, ahhoz sok éhes száj kell az asztal köré.

Az elkészítéséhez ténylegesen szükséges munka nem több fél óránál, a többi időt magányosan tölti a sütőben. Az eredmény egy különlegesen fűszerezett, vajpuhán omlós, ropogós bőrű sült, igazi ünnephez méltó étel.

(tovább…)

Mikor láttam és olvastam Trinity halfiléjét, eldőlt, hogy a meghatározott cél nélkül, csak készletre vett halfilé így fogja végezni. Nagyon érdekelt a pirított kókuszreszelék, amit eddig inkább csak süteményekben használtam. Tudom persze, hogy ahol a kókusz megterem, ott nem ilyen egysíkú a használata, valahogy idehaza így szoktuk meg.

Azt már talán említeni is fölösleges, hogy a recept nem másolatként készült el. Pangasius filét vettem, mert mi éppen annak puhaságát, omlósságát szeretjük, szálkára meg ezzel sincs gond. Korianderzöld is ritka vendég a konyhánkon, még a piacunkon se találnék, a csípős ellen pedig van akinek tiltakozik a gyomra. Ezektől eltekintve is nagyon finomat ebédeltünk.

(tovább…)

A jól elkészített csülök talán legfinomabb része, a ropogósra sült, de rághatóan omlós bőre. Sokat kísérleteztem, mire nagyjából elégedett lehettem az eredménnyel. Megint egyszer igazolódott a konyhai bölcsesség, ami szerint a „mi kell a jó ételhez” kérdésre egyetlen, rövid szóval válaszolhatunk: idő. Mondhatnánk persze azt is, hogy türelem, de végül is ugyanarról van szó.

(tovább…)