Jó kaja

Újdonságba futottam a legutóbbi nagybevásárláskor. A Charolais húsmarha fajta itthon tenyésztett példányaiból származó, hizlalt, érlelt rostélyosra.

Jóképű darab, nem? Gusztán rávákuumozva egy műanyag tálcára, karton szalaggal körberagasztva. A hátoldalán még egy olyan használati utasítás is van, ami ajánlja, hogy a csomagból kibontva szellőztessük egy fél órát, hogy a hús magához térjen. 80 dkg-s darab, a Malacka Raj parancsnoka szerint ideális versenysúly a steakek mezőnyében. Érdemes megnézni, hogy többféle húsrészből van, erre még visszatérünk.

Egy ilyen húst nem végezhette másképp, mint hirtelen sütve. A kibontott hús mindkét oldalára vegyes borsot daráltam, és hagytam pihenni, szobahőmérsékletre felmelegedni. Serpenyőben vajat olvasztottam és oldalanként 5 percig sütöttem. Amikor megfordítottam, a már megsült oldalát megsóztam és fokhagymás vajszeletet tettem rá olvadozni. Mikor a másik oldala is megsült, arra is került só és vaj, majd alufóliával letakart tányérban pihent, amíg megterítettem.

Ez a steakevők álmának látszik, de nem zavartalan az álom. Nem tudom, a hízlalás nem sikerült-e igazán, vagy a vákuumos érlelés nem tökéletes, a bontást nem így kellett volna végezni, esetleg a fajta ilyen (bár ezt nem hiszem), de nem volt elég omlós a hús. Az íze hibátlan volt, de az egyes húsrészek közötti elválasztók vastag, szinte elvághatatlan hártyakötegek voltak, amiket még leválasztani is alig lehetett a tányérban.

Tudom, hogy nem a tízezres nagyságrendben mozgó árú angus bélszínt vettem, de ez is a másfélszerese volt az átlagos rostélyosoknak. Ha pedig  minőségi, hizlalt, érlelt húsként kínálják, akkor 3 eFt környékén is többet várnék.

Én vagyok csak maximalista?