Életjel
Nem vesztünk el az őrségi és zalai dombok között, csak nagyon nehezen állok vissza a normál kerékvágásba.
Csodálatos zugait láttuk országunknak, benne néhány igazi világ végét is. Megtapasztalhattuk milyen a valódi békesség egy szőlőhegy tetején a lakhatóvá tett présház cserépkályhája előtt.
Felfedeztünk néhány jó és néhány szuper vendéglőt, amikről hamarosan külön beszámolót fogok írni.
Addig is előlegként egy korrektül elkészített rozé kacsamell a kötelező gyakorlatként meglátogatott Kistücsökből.
Gabi, jól néz ki, de nekem kicsit túl véres:) Én jobban szeretem a túlfőtt húsokat..tudom, tudom, nem úgy kell ezt enni. Jó hogy előkerültetek!