Jó kaja

Milyen is az, ahogy mi szeretjük? Először is nem túl édes, aztán jó darabos és persze azért nem túl híg, de nem is kell kés a vágásához.

Befőzéshez inkább apró szemű epret keresek, nem csak azért, mert olcsóbb, hanem mert nem kell aprogatni, se turmixolni, és még az ízét is erősebbnek érzem. Egy kiló gyümölcsre legfeljebb 30 dkg cukrot veszünk és azzal se szeretjük agyon főzni, inkább használunk valami zselésítőt. Van többféle a boltokban, mi a Quittin nevűnél kötöttünk ki, abból is annál, amihez a legkevesebb cukor kell (van belőle három féle). Az a 30 dkg persze még ennél az előírásnál is kevesebb, de így szeretjük és sose lett baja a cukorhiánytól.
A megmosott epret lecsumázzuk, ha vannak benne nagyobb szemek (diónyiak) azokat kettévágjuk. A megtisztított gyümölcsöt megmérjük, és bár általában ritkán kerül elő a mérleg, a befőzésnél ez nem hagyható ki. Ez alapján kimérjük a cukrot, de nem tesszük rá a gyümölcsre. Rászórjuk viszont a zselésítőt (pektint) és felforraljuk. Néhányszor az elején meg kell kavarni, de aztán enged annyi levet, hogy ne akarjon odakapni. Ha már rotyog rátesszük a cukrot és ismét felforraljuk. A gondosan elmosott és odakészített csavarkupakos üvegekbe merjük, lezárjuk és betesszük a vendégágyba, néhány párna közé, ahol hagyjuk másnapig hűlni. Egy kedves ismerősünktől tanultuk, és bevált, hogy a lezárt üveget azonmód fejre, vagyis a kupakjára állítjuk. 10 perc múlva tesszük, immár a kupakkal felfelé a száraz dunsztba. Ennek az akciónak az a célja, hogy a forró lekvár fertőtlenítse a kupak belső oldalát is, azon se kerülhessen bele penészgomba.  Lehet turbósítani egy szál hosszában felvágott és belefőzött vaníliával, fahéj rúddal, narancshéjjal és más turpisságokkal, de az érett eper íze önmagában is finom. Kisérletezni persze lehet.