Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren Igazi szilvalekvár, keverés nélkül
Közeledik a szilvaszezon, hamarosan szeddmagad is lesz belőle. Ne nyissunk vitát arról, hogy a legjobb hasznosítása a pálinka avagy a lekvár, most az utóbbival foglalkozzunk. Azt a legtöbben kapásból rávágjuk, hogy a szilvalekvár szilvából és hosszú idejű keverésből készül. Ez így is volt, amíg komoly családi eseménynek számított, ami jó alkalom volt az összegyülekezésre is.
Ez a recept arról szól, hogy lehet a keverést kispórolni belőle. Azt is megoldották már, hogy a szilvát is kihagyják, de jóérzésű konyhás elkerüli az ilyen üvegeket a boltban.
Először is szerezzünk be egy nagy kosár szilvát, és itt mindjárt beleütközünk az első problémákba. Piaci árusok között szinte monopóliumra tettek szert a hatalmas szilvák (olaszkék és társai). Az a jellemzőjük, hogy fényképezésre jobbak, mint fogyasztásra. Lekvárhoz meg végképp kerüljük, mert nagyon vastag a héjuk (soha nem fő szét), kemény a húsuk (leszakad a kezünk, mire kimagozzuk) és nem elég édesek. Lehetőleg nem túl nagy, puha húsú, magbaváló gyümölcsöt keressünk, nagyon érettet. A legjobb az illatos, muskotályszilva, amikor a szára felőli végén kezd ráncosodni.
Mossuk meg, csöpögtessük le, magozzuk ki, közben persze dobjuk el a rothadásnak indult vagy albérlőt tartó szemeket. Vegyük elő legnagyobb edényünket, az igazi a jó vastag fenekű, rozsdamentes fazék. Töltsünk az aljába 1 deci, legfeljebb 10 %-os ecetet, majd töltsük bele a szilvát. Ha villanytűzhelyünk van, akkor állítsuk be úgy, ahogy a húslevest főzzük, vagyis épp 100 fok alá, ahol csak gyöngyözik. Ha gáztűzhelyen csináljuk, akkor kerítsük elő a legvastagabb (esetleg öntöttvas) lángelosztót, és azt is tegyük a fazék alá, mielőtt takarékon meggyújtanánk. Egyelőre fedjük le az edényünket, a fakanalakat meg tegyük el a kezünk ügyéből, nehogy kavargatni kezdjük.
Innentől már csak türelem kell hozzá, de az sok. Célszerű reggel odatenni, mondjuk szombaton, hogy időnként rá tudjunk nézni. Először az egész meg kell melegedjen, hogy a szilva összeessen. Eddig kell ugyanis rajta hagyni a fedőt, amire csak azért volt szükség, hogy hamarabb elérje ezt az állapotot. Ilyenkor meglehetősen híg, vöröses színű leves úszik a fazékban, amiről el se hisszük, hogy valaha is lesz belőle valami ehető. Úgy szabályozzuk be a tűzhelyünket, hogy épp csak egy-egy buborék jöjjön föl. Ezzel tulajdonképp az érdemi tevékenységünk be is fejeződött. Sok óra múlva megérezzük a jellegzetes szilvalekvár szagot. Ezt a hosszú főzési idő alatt oxidálódó gyümölcstől, karamellizálódó cukortól kapja. Addig főzzük, amíg kellően sűrűnek érezzük, és egyre nagyobbak, a nehezen kipukkadó buborékok. Forrón hígabb, mint amikor kihűl, ne várjuk meg tehát, amíg nehezen kenhető sűrűségű lesz, mert a végén mégiscsak sikerül leégetnünk. Amikor már úgy érezzük, hogy nincs sok főzés hátra, egy kanálnyit kenjünk szét egy tányéron, hogy hamar kihűljön, aztán összes jólneveltségünket félretéve, nyaljuk le. Ez az a pillanat, amikor még korrigálhatunk, ha a szilva nem volt elég édes, vagy aromás. Jó esetben nem kell bele se cukor, se fűszer, de ha szükségét érezzük, tehetünk bele cukrot, fahéjat, szegfűszeget. Ha cukrot adunk hozzá, ne ijedjünk meg, elolvadva meghígítja, de majd ha kihűl, ismét besűrűsödik. A hagyományos üstben kevert lekvár akár lekötés nélkül is eláll, én azért a dzsemekhez hasonlóan, kiforrázott üvegekbe, forrón töltöm bele, és száraz dunsztban hagyom kihűlni, biztos, ami biztos. A sokak által ismert sütős módszerrel ellentétben így akár 15 kg gyümölcsöt is megfőzhetünk egyszerre. Én egyszer telepakoltam a 20 literes lekvárfőző fazekat, aztán amikor összeesett, és ismét volt benne hely, a kimaradt 4-5 kilónyit még utána dobtam. Lehet, hogy a rekordok közé is bevettek volna: 40 órán át izzadt a tűzhelyen 🙂
info kukac jokaja.hu
Mi mindig sütőben csináljuk. Berakjuk, begyújtunk neki, aztán had’ szóljon 🙂 Iden megcsinalom a felet igy, kivancsi vagyok, hogy van-e kulonbseg.
Szia,
azt szeretném megtudni,hogy adott mennyiségű szilvához mennyi cukrot kell adni. Sajnos ez a fenti leírásból nem derül ki. Köszönöm. Kérlek a megadott mail címre válaszolj. Nagyon köszönöm!
Szép esetét. Timár Melinda
Én is ígyfőzöm, annyi a különbség, hogy az 1dl ecetet kiegészítem 1 dl vízzel , a fele a lábas aljába a másik fele a tetejére kerül. Nekem azt mondták anno, hogy ezért nem csapkod. Én már 30 éve, hogy így főzöm.
Ez a recept a legjobb, minden benne van ami fontos. A jó szilvaalapanyag nagyon fontos, mert különben nem is érdemes nekiállni, a ‘piacos’ szilvából csak egy édes maszlag lesz. 🙁
Mindent úgy csináltam, ahogy fentebb le van irva. 16 óra mulva lett egy 1cm vastagsábú szénkorongom, a tetején 2 cm vastagságú, kemény, de kissé szén izű szilvalekvárral. 18 óra hosszat főztem. Lehet, kicsit kevesebb is elég lett volna? A 12. óra körül még jónak tünt, valszeg akkor kellett volna levenni a tűzről, csak megtévesztett a szilvaszemek látszólagos egybenlevősége. Pedig az szerintem csak annak volt köszönhető, hogy nem volt szabad megkavarni.
A szilvát le kell húsdarálón darálni, majd belerakni a fazékba és kezdődhet a főzés ami a darált szilvának köszönhetően lerövidül. Én egy húsz literes fazékba csak egy kg cukrot teszem és még szoktam hozzáadni haas 2:1 vagy 3:1 dzsemesítőt kb. 5 tasakkal.
Én 4 óra után értem el a szénkorong állapotot.
De nem adom fel,van még szilvám,újra neki ugrok!
Hááát, hittem is, meg nem is. Szegény Anyám kavargatta anno egész nap. Gondoltam szeretek lekvárt főzni, de a szilvát eddig nem mertem megpróbálni. Szabadban szeretek, de inkább bográcsban és sör mellett, de ezt hagyományosan kevergetve, brrrr.
Szóval: kaptam egy kosár szilvát egészen olcsón ( a mai gazdasági válságban 2000Ft/20kg baráti ár!). Ráadásul beköszöntött a szeptemberi tél (reggel 8C volt), ezért mivel van sparheldtom, gondoltam begyújtok, melegszek, fejtem a szilvát majd főzöm (sörhöz már hideg van :). Kimagoztam egy óra alatt,majd feltettem egy nagyobb fazékban, meg egy kisebben. Estig sokszor megnéztem, de csak egyre több leve lett, meg kicsapta a leve egy részét, aminek olyan finom szilvórium illata lett odaégve 🙂 Este ráhagytam, gondoltam megvár ez holnapig. Másnap folytattam, egészen estig, de még volt leve mindig, igaz már kevesebb. Éjfélkor félálomban még raktam egy kevés fát a tűzre (különben is szerényen szabad csak tüzelni!), majd hajnali 2h-kor mintha készen lett volna, de már erőm nem volt kiszedni. Ma délután ismét tűzgyújtás, majd összeöntöttem a nagyobb lábosba, majd még egy kg cukor (szerintem elbírta), majd kb. 1 órát rotyogtattam, de sűrű keverés mellett! Majd forrón kiszedtem az üvegekbe és bepakoltam az ágyba, párnák közé . . . A maradékot kóstolgatom, hihetetlenül finom!!! Köszönöm a receptet!
bégé
naaa, akkor neki is állok….. :))) A végeredményt majd posztolom.
Nos: működik, nem lesz szénkorong. A fedőt akkor kell levenni, mikor megérzed az illatát. Ekkor (villanytűzhely) 3-as fokozatról kettesre kapcsolni. Négy órán át nem keverni, de a felszínen ráncosodó szilvákat a fakanállal időnként vissza lehet csömöszölni a lébe. Négy óra „párologtatás” után 1-es fokozatra kapcsolni, ettől kezdve negyed-félóránként érdemes felkeverni. Öt kiló szilva így nyolc óra alatt készre fő. Cukrot a végén hozzáadni, ha kell: nem minden évben terem éppen eléggé édes szilva, most 2010-ben például inkább lerothad, mint cukrosodik. Ha sokat várok, csak rothadt szilvám lesz, lekvárom nem. Az első főzésbe kilogrammonként 10 dkg cukor elegendőnek bizonyult. A fűszerekből kilónként egy szegfűszeg nálam OK, de a fahéjból mintha már a negyed csapott kávéskanálnyi is sok lenne. Persze ízlések, pofonok…
Bocs, a tűzhely 6 fokozatú…
Köszönöm a beszámolót, örülök, hogy nem csak nekem sikerült. Remélem azok is erőt merítenek belőle (és kisebbre húzzák a tűzhelyt), akiknek az első próbálkozása kudarccal végződött.
Jó lett! Leírtam: http://juduspeckonyha.blogspot.com/2010/09/1-napig-sult-szilvalekvar.html
Nagymamám mindig így főzte, bár ő mindig azt mondta ne legyen túlérett az a szilva, mert akkor ég le, és már az elején hozzátett némi cukrot
Ma is így főzzük. Kimegyünk a dédnagyszülők régi szőlőjébe és a hagyományos aszalónak nevezett szilvából megszedjük a 2 ládával és otthon már kezdődhet is a magozás… Az üvegeket sosem fedjük le, de a frissen mosott szárazra törölt üvegekbe forrón töltjük a lekvárt, és a teteje bebőrösödik, mire kihül, aztán a tetejére fél cm kristálycukor, hogy véletlenül se legyen esélye semmi gombának. Akár évekig eláll, persze fokozatosan veszít a maradék nedvességtartalmából. De sohasem ettem finomabb lekvárt sehol, és tudom, hogy nem a tartósítószert eszem.
Ha valakinek egyszer-egyszer lelassul a bélműködése eszik pár kanállal és
hamarosan kifejti áldásos hatását, na nem kell futni mint a hashajónál.
Mindenkinek jó szilvalekvár fogyasztást őszere meg főzést!
halanett! Jó az ilyet olvasni, köszönöm hozzászólásodat!
A hihetetlen mennyiségű lekvárom sajnos elfogyott 🙁 Ennyi palacsintát, lekváros kenyeret még életemben nem ettem. Idén ősszel nem 20 kg-ot kell főzzek, hanem sokkal többet. Ezzel a csodás recepttel ismét jól fog sikerülni biztosan 🙂
bégé
A kemencés változatot fogom ki próbálni az idén.Kenyérsütés után.
Én most csinálok először szilvalekvárt. Kérdésem az lenne hozzátok, hogy valamilyen tartosítószert tesztek-e bele. A lekvárom most fő kb. 4 órája, de szerintem jól alakul. Kb. 9 kiló szilvához csak kb. fél kiló cukrot tettem, azt hiszem több nem is kell, mert már most jó íze van.
Nem szoktam tartósítót beletenni. Mire besűrűsödik, kellően betöményedik benne a cukor is. Tiszta üvegbe töltöm, száraz dunsztban hagyom kihűlni.
Köszönöm szépen
ma .főztem 11üveggel leturmixoltam és 3ó-alatt kész volt fini lekvár.
Én – miután levet eresztett fedő alatt – botturmixszal pépesítem, utána fedő nélkül pici lángon hagyom sűrűsödni. Végén még kevés cukorral hagyom kicsit rotyogni.
Köszönöm a részletes leírást! Nálam eddig sütőben készült barátnőm nagymamijának tuti receptje alapján: csak szilva, este berak, reggel ecettel kb 15 percig összekever és üvegbe tölt. Az is bevált, de így többet tudok egyszerre eltenni. Idén ezt próbálom majd 🙂
Én idén vettem egy befőző automatát, már több mint 50 üveg eperlekvárt főztem, a szilvával is szeretném majd kipróbálni. Az edényt körül ölelő ,folyamatosan forrásban lévő víz miatt nem kell egyáltalán kevergetni. Garantáltan nem ég le, remélem a szilvával is működik majd.
Nagyon finom és jó recept.
Sziasztok!!!
Ez a valóban tuti recept.Az én Nagymamám is így készíti.Még Déditől tanulta.A „Hancsik” nálunk családi hagyomány… Az én első szilvalekváram-amit Rózsi Mama nélkül csinálok-most rotyog a gázon.Aztán szárazdunszt.
Tuti finom lesz, de azért izgulok, mert eddig minden évben Mamussal ketten csináltuk és még soha nem csináltam teljesen egyedül 🙂
Múlóban a nyár, itt van a szilva szezon. Ez az egyik kedvenc lekvárom, s úgy gondoltam, elég volt a bolti ízetlen készítményekből, itthon főzök egy évre való mennyiséget. Igenám, de még életemben nem csináltam ezt, csak barack lekit, a szakács könyvemben pedig nem szerepel. Nosza, leűltem a számítógépem elé, s rátaláltam erre az oldalra. Végig elolvastam mindent, az összes hozzászólást is. Nos; eddig tartott az elhatározásom… Látom, hogy egyesek 6, 10, sőt Balogh Gábor -ha jól számoltam,- több, mint 3 napig (!!!!) vesződött vele. Maradok a bolti, igaz, gyengébb lekvárnál. Érveim: 1./ /a kevésbé fontos,/ mennyi drága gáz fogy el így, akár sütőben, akár fent, a lángon???? 2./ /a nagyon fontos!/ Nekem az idő az egyik legdrágább kincsem. Mivel töltöm ki a napjaimat, heteimet – életemet? Ha van körülöttem család, gyerekek, tán unokák, barátok, akkor ők nem fontosabbak egy lekvárnál? Az irodalom, zene, sport, az IGAZI ÉRTÉKEK keresése vajon nem írja felül a has körüli ekkora kerengést??? No meg a lekváron kívül tán kell mást is főzni/sütni, s mindezek végén mosogatni, törölgetni…. A konyhában telik el az életem? A napot el lehet takarni egy 10 forintossal… Emeljük fel szemeinket, szívünket, -értelmünket barátaim!
Innen nézett recept szerint elkezdtem tegnap 12.45-kor főzni életem első szilvalekvárát.
Éjjel félegykor elzártam. Reggel újra alágyújtottam igazán kicsi lángon.
Nos úgy néz ki, hogy lesz belőle valami. Színre már hasonlít a szilvalekvárhoz, az íze még nem teljesen… de sokkal jobb, mint az éjjel volt.
Ehhez tényleg nagy türelem kell. Lassan már teszem az üvegekbe. Az idő drága kincs nálam is, de a család egészsége nagyon fontos. Nem esszük a cukrozott lekvárokat, vásárolni pedig nagyon nehéz igazán jó lekvárt.
/még egy láda ott figyel az erkélyen, mert sajnos igazi lekvárnak való puha szilvát nem árulnak.. / Köszönet a receptért.
Amit nem értek: miért kell bele ecet? ha nem teszünk akkor leég?
Idő valóban kell hozzá, de szerencsére azt mással tölthetjük. Állítólag ecet nélkül az elején leég, nem mertem kipróbálni nélküle. 🙂
Isteni jó recept!! Köszi
Győző! Igazi, jó szilvalekvárt boltban nem kapsz..(szerintem).. Amit Te csinálsz saját kezeddel, az a tuti, a tartalmát illetőleg!! Itt az idő faktor, ami szerinted kárba vész, minimális, mert közben mást is lehet csinálni.. (vendéget hívni, beszélgetni gyerekkel, olvasni.. stb..) Hidd el, nem telik konyhában az életem! De ‘igazi értéket’ itt is találok..
Ez egy fantasztikus recept.
Tényleg kell hozzá idő.
Péntek délután fél 3-kor tettem fel főni.Szombaton kora reggeltől késő estig kinn voltam a Császtai búcsún.El is feledkeztem a lekvárról.Még mindig fő, de szerintem estére kész lesz.Közben éltem az életemet. Dolgoztam, aludtam, buliztam.Ja, és a konyha falán még egy csepp lekvár sincs. Cukrot nem tettem bele.
Ha kész lesz , jelzem.:-))))
Idén újra szerettem volna IGAZI szilvalekvárt készíteni. Sajnos itt lent délen elfagyott, majd a maradék meg kisült a későbbiekben. nagy nehezen sikerült közel 10kg, hagyományos szilvát vennem. Először meg is ijedtem: kisszemű, „nyamvadtaknak” tűntek. A magozása sem volt egyszerű, de sajnos a nagylábasom lett csak tele. Igaz majdnem kánikula volt, de begyújtottam a sparheltbe, csak ott szabad ugye csinálnom. A szokásos módon készítettem, és estére már készen is lett (ugye kevesebb volt a mennyiség sokkal, mint eddig). Az összekeverésnél megkóstoltam. Hát azt hiszem a szabolcsi szilvalekvár sincsen ilyen finom! Összesen 4 üveggel lett csak, de sötét, kemény lekvárok. Hogy fogják ezek kibírni jövő évig? 🙂
Szegi Győző! Ha ott a család, segítsenek magozni! Majd a főzőhelyen hagyni kell békén, csak a végén kavarni. A kiszedésnél a nagyobb gyerekek is besegíthetnek, ez is élmény, hát még mikor a saját lekvárt eszitek!!!
Tavaly főztem i ly módon először szilvalekvárt, akkora sikere volt, hogy mindenki ette, ette és kellett másik adagot is főznöm belőle.
Majdnem olyan finom lett, mint amit közel 50 évvel ezelőtt falun a Nagymamámmal főztünk napokon át. egy nap a szilva előkészítése, mosás, válogatás, felezés, majd másnap hajnalban a nagy rézüstben feltettük főni, fával tüzelve az üstház alá. Nagyon sokáig főtt, az egész család ott volt és mindenki kivette a részét a kavarásból. Nekünk gyerekeknek nagy élmény volt, szeretettel emlékszem vissza rá. A félig főtt szilvából Anyukám néhány üveggel eltett , ez volt a cibere lekvár. Sültekhez ettük disznótorok alkalmával. Érdemes megkóstolni ezt a csemegét is! Nem sokan ismerik, de aki igen, az imádja is. Majdnem úgy, mint a rézüstben főtt, sült szilvalekvárt.
Egészen késő éjszakáig kevergettük a lekvárt, mert ha összeesett a szilva, mindig kapott bele még többet, mert ez az egész nagy családé lett, elosztva testvériesen. Az asszonyok, Anyámék, a sógornői, mi gyerekek vagy nyolcan,és a nagyszülők már alig vártuk az összejövetelt, mert csodálatos napok voltak ezek.
Amikor a felnőttek jónak látták a szilvalekvár állagát, és főleg a fantasztikus illatát, elkezdték cserépedényekbe töltögetni. Ez is egy szertartás volt, beletömködni, lesimítani, hagyni szikkadni. A kiürült rézüstöt mi gyerekek kaptuk meg, hogy kikaparhassuk az alját. Hát mondhatom nem sok mosogatni való maradt benne. A végén még a család ott maradt beszélgetni, eszegetni. Csodálatos idők voltak. Annak a szilvalekvárnak az ízét soha nem feledem. Azért sem, mert az én drága Nagymamám kavargatta.
Ezek a mostani időtakarékos szilvalekvárok finomak ugyan, de megközelíteni nem tudják a hagyományos módon készült testvérüket.
A családom nagyon szereti amiket most főzök, ezen az új módon.
Ha valakit érdekel, most hét végén szeptember 7-8-9-én Szarvason szilvanapok lesznek, ahol a hagyományos szilvafőzés is bemutatásra kerül. Mindenféle finomság is készül mindhárom napon szilvából és nem marad el a jó magyar szilvapálinka kóstolás sem.
Akinek kedve, ideje és anyagi helyzete engedi, ne hagyja ki! Nem fogja megbánni, ha eljön és szétnéz itt nálunk Nagy-Magyarország történelmi középpontján Szarvason!
Szenzációsan jó lett a lekvár.Úgy döntöttem főzök még egy adagot, mert csak 8 db 7dl-es üveggel lett.
Sárgabarackból is lehetne ilyen eljárással sűrű lekvárt főzni? Valaki próbálkozott már vele? Érdekelne a tapasztalata. Ha jövőre terem barack a kertünkben én megpróbálkozok vele, mert nagyon nem szeretem kevergetni a lekvárt, így elég híg baracklekvárjaim vannak.
Kitűnő a recept, hálásan köszönöm. 5 kg szilvából (maggal együtt, magozás után cca fél kilóval kevesebb) 4 kis üveg (3 decis befőttes övegek) lekvár maradt. A szilva érett, apró szemű, édes volt (175 ft/kg a debreceni piacon). Mivel csak 20 %-os ecet volt itthon, fél decit fél deci vízzel keverve öntöttem az edény aljára. Vastag vaslapon főztem, a gázt először takarékra téve, 1-2 óra után pedig még kisebb lángra állítva. Ezt úgy értem el, hogy az elzárás irányába forgattam a kapcsolót, amíg csak egy icike-picike láng égett, tehát majdnem elzárt kapcsolóállásban főztem tovább. (Ezzel azért vigyázni kell, nehogy egy huzat hatására kialudjon!). Délután tettem oda, éjjel nyugodtan elvolt magának, meg én is magamnak. Kb. 15 óra elteltével, másnap délelőtt nyúltam hozzá először: egy rozsdamentes evőkanállal belenyomkodtam a tetején lévő szilvákat, hogy jobban szétfőjenek. Ezt még a főzés folyamán 2-3szor megismételtem, de egyébként főtt magától szépen, lassan. Több mint 24 óra alatt készült el. A végén kicsit átkavartam, így ellenőriztem, hogy nem égett-e le. Az ecet természetesen főzés közben teljesen elpárolgott, a szilvalekvár gyönyörű és finom lett.
Az a jó benne, hogy közben nyugodtan el lehet menni, nem kell vele foglalkozni.
Ismétlés következik.
Ezt még 2-3-szor megismételtem
Szuper lett és tényleg nem égett le!!! Raktam bele pici fahéjat és szegfűszeget, lesz pár üveg pikáns chillis is… Nagymamáim órákat állnak a gáz fölött a szilvalekvár főzésekor, végre én lephetem meg őket egy tuti recepttel! Köszönöm szépen!
Ismét a Győző szól…
Kedves hozzászólók! Lassan úgy vagyok, mint Rogán Antal a hölgyekkel; meggyőzték. Engem teljesen meghatottak azok, akik a sok-sok évvel ezelőtti szilvafőzések rituális élményeiről írtak, szinte kivétel nélkül a „drága nagymamát” is beleszőve memoárjaikba. Igen; ezek a lelki dolgok messze felülírják az én előző írásomban felhozott érveket, mert a lekvár elfogy, a szeretet megmarad…. Az időnk is elfogy, – de a szeretet sohasem. Sajnos, nekem nincsenek ilyen élményeim,mert én egy aszfaltból kinőtt, urbánus vagyok, sohasem láttam üstben szilvalekit főzni, de van empátia érzékem, s így átélem lélekben ezeket a szép sorokat. Persze, most már hiába is akarnék szilvalekvárt főzni, az erre való szilvák ideje elmúlt. Így aztán a megmaradt ídőmet igyekszem hasznos dolgokra fordítani, – és megelégedni a bolti, s azon belül a jó minőségű lekvárokkal. A fenti ismeretlen -s mégis ismerős…- hozzászólóknak szívből kívánok jó étvágyat minden egyes leki evéshez, és melengető érzést, amikor visszaidézik eközben a drága nagyi arcát…
Nekem az üvegbe rakással-dunszttal kapcsolatban lenne kérdésem. Sok oldalon azt olvastam, hogy amikor rárakják a tetőt az üvegre, utána pár percre fejre állítják az üveget. Nálam ez a fázis kimaradt. Ez nem baj? Arra gondoltam ugyanis, hogy ugye a lekvár meleg, rárakjuk a tetőt, azon pára képződik, ami bepenészedhet, ezért kellett volna talán fejre állítani? :S Vagy mégsem? Ja és nem raktam teljesen csurig az üvegeket, nem tudom ez még baj-e. Most már teljesen bepánikoltam, hogy valami botulin toxint szabadítok a családra. :S
Azért szokás fejre állítani a lekvárféléket, hogy a forróságtól sterilizálódjon a kupak belső oldala is.
Hát idén újra eljött az ideje a lekvárfőzésnek! Igaz korábban megértek és sok is volt. Szerdán hazahoztam 50kg-ot, majd csütörtök reggel nekiálltam kimagozni. természetesen a sparhelton főztem most is, mit nekem odakint 35°C?! 😛 Éjjel is raktam fával, hogy lassan pöfögjön, majd ma (szombat) reggelre megszületett 10 normál üveggel, meg 5 nagyobbal. Maradt kóstoló is némi. Most sem kevertem csak a legvégén, mikor pici cukrot tettem hozzá, mert nem tűnt elég édesnek. Ha lesz még jófajta szilva, akkor csak teszek még el, ki tudja jövőre milyen termés lesz? (kibírják addig a polcon? 🙂
sokéves köszönet a receptért!!!
Sziasztok! Kezdő „szilvalekvárfőző” vagyok. Azt szertném kérdezni, mikor kell üvegbe tölteni, milyen akkor az állaga? Köszi!
andy46!
Akkor van kész, amikor harmadára, negyedére befőtt. Így lesz olyan igazi sűrű lekvár belőle.
Nagyon jó a recept! teljesen a „rabja” lettem. Már 3-szor készítettem el, és ma ismét szedek egy nagy kosát beszterceit. Annyival egészíteném ki, hogy gázon főzöm, az edényem alja sajnos nem túl vastag, vaslapom sincs… ezért szereztem egy jóféle tetőcserepet. Cseppet sem kozmált oda 30 órás izzasztás után sem! Mivel a fazekam csak 10 literes én is az utántöltögetős módszert alkalmaztam. Megéri!!!
Szerintem tök jópofa volt a recept, jókat mosolyogtam, amíg olvastam. Ezenkívül tényleg jó tanácsokat is tartalmaz.
Azt tudom még hozzáfűzni, hogy én a lekvár elkészülte előtti fél órában a befőttesüvegeket és a fedeleiket (külön) sütöm 30 percig a sütőbe 120 fokon, olyan szinten sterilizálódik, hogy soha többé nem kell aggódni a penészes lekváron. A forró lekvár a 120 fokos üvegbe töltve még egyszer bugyogni kezd, és ha így lezárom, fejrefordítom, nincs az a penészgomba, ami életben marad.