Jó kaja

Ahogy a száraztészta íze is más, ha más formára vágjuk, a húsleves is egész más attól függően, milyen betétet adunk hozzá. Talán a legfinomabb levesbetét recept a maceszgombócé. A  jókora, habkönnyű, remegős gombóc, amit a kanalunkkal vághatunk falatokra, a legfinomabb húslevesek méltó kísérője. Nem mondom, hogy olyan egyszerű és gyors, mint egy grízgaluska, de ha már egyszer igazán jó húslevest főztünk, ne sajnáljuk az időt egy hozzá méltó betétre sem.

A receptet Samukától, Montrealban élő zsidó barátunktól kaptuk, aki félprofiként főzött a világ több táján is. Előtte is csináltam már maceszgombócot, de ez után az összes többi receptet akár ki is törölhetném.

2 tojás
2 ek olaj
só, bors, őrölt gyömbér
macesz dara

Egy időben lehetett kapni előre megdarált maceszt, mostanában nem látok. Ilyenkor segít a forgókéses aprító, amiben hamar meg lehet őrölni. Egyáltalán nem baj, hogy maradnak benne nagyobb szemcsék is.

A tojásokat válasszuk szét, a fehérjét verjük kemény habbá. A sárgáját keverjük simára az olajjal, sózzuk, borsozzuk és szórjunk bele gyömbért. Keverjük bele a habot, majd annyi darált maceszt, hogy galuskatészta sűrűségű masszát kapjunk. Ha sűrűbb a massza, keményebbek lesznek a gombócok. Eközben persze a hab szinte teljesen összeesik, de egyenletesebb lesz az egész tőle. Tegyük a hűtőbe egy fél órára, ez alatt a macesz megszívja magát és tésztává sűrűsödik a galuskánk. Vizes kézzel nagyobb diónyi gombócokat formázva, a csendesen rotyogó levesben főzzük ki, ami legalább fél órába telik.

Ha mag akarjuk őrizni a levesünket kristálytisztán, akkor ne az egészbe főzzük bele a gombócokat. Vegyünk le belőle egy adagot, vagy sós, enyhén leveskockával ízesített műlevesben főzzük, és csak a kész gombócokat tegyük a levesünkbe. Nagy fazékban, bő lében főzzük, mert jócskán megdagadnak mire átfőnek.