Jó kaja

A minap, amikor Max malackodott, eszembe jutott, hogy már rég főztem ilyesmit. Akkor még nyár volt, lehetett bográcsolni, ami most csak szép emlék lehet. Most nem volt hozzá malac húsom se, viszont feltalálták a hentesek a sertés lábszárt. Eddig ilyen néven marhahúst vehettünk, újabban a disznóknak is kinőtt. Nagy csoda persze nincs a dolog mögött, csak annyi, hogy újabban több a csülök, mint amit el lehet adni, így aztán megnyúzzák, kicsontozzák és lábszárként adják el.

Pucolás közben szépen látszik, hogy kétféle húsból áll. Van egy külső, dekli része, ami lazább, de vastagabb rostokból álló színhús. A belső rózsája hasonlít a marhalábszárra, amennyiben ez is hártyákkal, inakkal átszőtt, finomrostú hús. Egyből két étkezéshez való adagot vettem meg, és szétválasztottam a kétféle húst. Az egyiket ledaráltam, ebből készült a gombás gombóc, a másikból készült ez a paprikás.

70 dkg disznóhús
2 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
5 dkg kolozsvári szalonna
só, bors, paprika

Rendkívül egyszerű az elkészítése, látszik, hogy valamikor szabad tűzön, egy edényben készült, ahol nem volt sok konyhai technológia.

Vágjuk kockákra a húst és a hagymát is aprítsuk finomra. Tegyünk az edénybe egy réteg húskockát, szórjuk meg hagymával. Folytassuk a rétegzést, amíg minden hozzávaló elfogy. Fűszerezzük meg és öntsük fel annyi vízzel, ami ellepi. A szalonna nem kötelező bele, de annyira zsírmentesek a mai disznóhúsok, hogy elfért benne, a pácolt, füstölt íze pedig biztos nem ront rajta. Erős lángon forraljuk fel és végig zubogva forraljuk, amíg megpuhul. Ha elfőné a vizét töltsünk utána keveset.

Közben figyeljük, ne menjünk el a számítógépünkhöz, különben a paprikásból könnyen pörkölt lesz, és sikálhatjuk az edény fenekét.