Jó kaja

Vasárnap találkozó lesz konyháséknál, mégpedig tematikus. Egy Velencéből levelező listatársunkkal tudunk találkozni, így természetesen olaszosak leszünk. Olyan menüvel készülök, ami mindkét ország konyháján szinte egyformán otthon van, ez pedig a puliszka avagy polenta. Sós puliszkát már többször, többfélét is csináltam, mert szeretjük. Édeset viszont még nem. Keresgélés közben rátaláltam Gabojsza máléjára, ami el is döntötte a desszertkérdést. Biztonság kedvéért, meg a kíváncsiságom okán, ma próbasütést tartottam.

110 g kukoricadara
4,5 dl tej
1 dl tejföl a tésztába + valamennyi a tálaláshoz
50 g vaj
65 g cukor
100 g tehéntúró
1 tojás
1 ek vaníliás cukor
2 mokkáskanál sütőpor
csipet só

Mindent gondosan lemértem, kimértem, egyedül a cukrot szúrtam el. Rápillantottam a kinyomtatott receptre és megcsóválva a fejem csak 80 g cukrot mértem ki, hogy elég lesz annyi. Persze, hogy a dara sorából olvastam az adatot. Miután mindent összekevertem, kivajazott püspökkenyér formába töltöttem és megsütöttem. A 200 fokos sütőben 3-4 perc után már barnuló, felfúvódott kéreg volt rajta, sürgősen lejjebb vettem a hőfokot.

Nagyon finom lett, és borzasztó egyszerű elkészíteni. Nem úgy sikerült, mint az eredeti fényképen. A túró feljött a tetejére és ott, krémszerűen borítja a málét. Azt hiszem közben rájöttem, hogy ezt mi okozta. Nem kapcsoltam be idejében a sütőt, így mikor a masszát a formába töltöttem, még nem volt elég meleg. Közel 10 percet kellett várnom, hogy betehessem. Ez alatt a dara szépen leülepedett, ami a fenti rétegződést okozta. Alighanem fontos, hogy csak akkor töltsük a formába, amikor rögtön be is tudjuk tenni, de előtte még egyszer, alaposan kavarjuk át. A tálalásához szánt tejföl egyáltalán nem hiányzott, olyan finom, szaftos maradt.