Jó kaja

A rétes különféle változatai a világ sok részén ismertek. Ennek ellenére meghatározó receptje a magyar konyhának is. A közismert rétesek mögé szorult a szőlős rétes, talán azért is, mert csak az év rövid szakaszában készíthető. Érdemes kipróbálni, és ennek mintájára az év más szakában, más bogyókkal készíteni. Igazi rétestésztát kevesen tudnak / mernek húzni, pedig némelyik kész réteslap alighanem a papírgyárban készült. Azért egyszer neki kéne állni, már csak a kaland kedvéért is.

6 db-os réteslap
1/2 kg csemegeszőlő, lehetőleg apró magú vagy magtalan
25 dkg tehéntúró
3 tojás
10 dkg vaj
cukor
dara

A megmosott szőlőt szemezzük le. Akinek jó a monotóniatűrése, az ki is magozhatja. Ehhez a legjobb egy közönséges hullámcsat, aminek a hurkos végét belenyomva ki lehet húzni a magokat. A túrót keverjük habosra a tojások sárgájával és 7 dkg vajjal. A fehérjét annyi cukorral, hogy ne legyen túl édes, verjük kemény habbá, majd óvatosan forgassuk a túrókrémbe. Keverjük bele a szőlőszemeket is. Ha nagyon folyós, keverjünk bele pár kanál darát is. Ne sokat, mert a dara lassan veszi fel a vizet, és a végén szőlős betonrudaink lesznek.

Egy nyirkos konyharuhára fektessük le az első réteslapot és kenjük meg a maradék, megolvasztott vajjal. Tegyünk rá egy másodikat és ha azt is megkentük, egy harmadikat. Az egyik szélére terítsünk egy csíkot a fele töltelékből és a konyharuha segítségével csavarjuk fel. Ne tekerjük nagyon szorosra, mert a habos töltelék sütés közben megdagad, és kireped a rétesünk. Ugyancsak a konyharuhával tegyük kikent tepsibe. Ugyanígy készítsük el a másik rudat is, és a tepsiben mindkettő tetejét kenjük meg vajjal. 170 fokon süssük fél órát, hogy a tészta színesedni kezdjen. Aki akar még egy kis cukrot, az megszórhatja porcukorral. legalább langyosra kell hűljön, hogy szeletelhető legyen.