Jó kaja

Előkerült egy beszélgetés során, hogy sok évvel ezelőtt esküvői hidegtálakat kellett csináljak, 130 vendég számára. Készült ott sok minden, csak a húsokat számba véve citromos és apró golyó fasírt, csabai karaj, szerelmetes húspástétom és persze ez a pulykatekercs.

Akkortájt még kölcsönkért fényképezőgéppel készültek a fotók, olyanok is. Amúgy is még valahol 1-2 megapixel környékén járt a technika.

Mennyiségeket nem írok, hiszen ekkora tételben ritkán készül, meg amúgy sem emlékszem már.

Főtt, füstölt tarját és füstölt sajtot vékony szeletekre vágva készítettem elő.

A pulykamellet úgy vágtam fel, hogy minél nagyobb szeletekre lehessen kinyitni.

A szeleteket deszkára fektetve óvatosan, nehogy szanaszét szakadjon, kiklopfoltam.

A szeleteket megszórtam szerecsendióval, kakukkfűvel és rozmaringgal, majd óvatosan sóztam meg, nehogy a sajttól és sonkától túl sós legyen.

A szeleteket beborítottam sonkával és sajttal.

Az így megrakott hússzeleteket szorosan összecsavartam. Ha lazán hagyja az ember, a sajt nem ragasztja össze és szeleteléskor elemeire hullik szét.

Mindegyik tekercset több réteg folpackba csavartam, a végeit is gondosan bebugyolálva.

Az elkészült tekercsekkel telepakoltam egy tepsit, majd a megszakadás határán betoltam a sütőbe. Nem mértem, de olyan 8-10 kg körül lehetett.

A sütőt légkeveréssel együtt 80 fokra állítva 2 – 2,5 órán át aszaltam. Volt olyan mázlim, hogy a befért a tepsi a hűtőbe, nem kellett a kihűlt tekercseket tálcára átszedni.

Tálaláskor lebontottam a fóliát, elemlegettem a pulykatenyésztőket, mert még ilyen kíméletesen készítve is eresztett levet bőséggel, majd éles késsel lehetett szeletelni és a tálakra pakolni.

Azért azt is érdemes lett volna számolni, hány kört nyomott le a mosogatógép, mire a kölcsönzőbe visszavihettük az étkészletet.