Jó kaja

Ugyan szinte egész évben kapni hurkát, kolbászt, azért a disznótoros mégis csak a téli menübe való igazán.

Most, hogy a tavaszias szél hamar elolvasztotta a vaskos hótakarót is, az ember kezd hinni a naptárnak és a tavasz közeledtének. A piacon ez még nem látszik, az első tavaszi terményekre várnunk kell, még hóvirágot se kínáltak. Felfedeztem viszont, hogy az egyik hentesnél nem pöttyös a véres hurka.

A pöttyöset ugyanis, ami rizzsel készült, nem nagyon szeretjük, a zsemléset viszont annál inkább. Májast most nem vettem, sok lett volna hármunknak, viszont a kolbásszal biztosra mentem, füstölten rendszeresen ott vesszük.

A hurkát, kolbászt úgy szeretjük, ha a bőre ropogósra sült, ezt viszont nem könnyű úgy elérni, hogy közben ne száradjon ki. Ezért bevetettem a már sokszor bevált, alacsony hőfokon való sütést. Rácsos tepsibe tettem a sütni valókat. Nem adtam hozzá se zsírt, se olajat, még vizet sem. A tepsit lefóliáztam és 80 fokra állított sütőbe dugtam, egy órára. Mivel késtek az ebédre hazavártak, 60 fokra visszahúzva tartottam melegen, az érkezésükig. Amikor eljött az ideje, a sütőt 230 fokra felhúztam. A tepsiről levettem a fóliát, a kisült zsírját egy kanállal rálocsoltam a  bőrére, és visszadugtam a forró sütőbe. 10 perc alatt ropogóssá sült kívülről, miközben a belseje nem száradt ki. Ma steak krumplival és ecetes almapaprikával ill. céklával tálaltam.