Jó kaja

Saját levében reggeli bejegyzésemhez fűzött megjegyzése több gondolatot indukál bennem, ami megér egy új bejegyzést, miközben nem vitatkozom Vele.

Igaza van, az alépítmény létesítése jóval drágább. Ugyanannak a fenntartása viszont már olcsóbb, hiszen a kábeleket nem éri nap, nem mozgatja a szél, nem csap bele a villám.

Amíg a cégek családi tulajdonban voltak, a vezetőik abban voltak érdekeltek, hogy olyan állapotban örökítsék át, ami lehetővé teszi utódaiknak is a tevékenység jövedelmező folytatását. A mai menedzsmentek csak az éves periódusban mért nyereségben érdekeltek, az után kapják a jövedelmük jó részét. Ezért hát nem fognak semmi olyan kiadást jóváhagyni, ami nem hoz azonnali eredmény javulást, vagy nem kötelező. A távoli jövő senkit se érdekel, addigra már rég más cégnél lesznek okosok.

Az pedig, hogy máshol még rosszabb, nem értékeli fel az itteni módszereket. Ezek a cégek zömmel németországi anyacégek leánykái. Anyukájuk odahaza nem teheti meg, hogy így csökkentse a költségeit, mert egyszerűen nem engedik meg neki. A hazai szabályok, előírások és azok betartatása ma lehetővé teszi ezt. Valahol rajtunk is múlik, a saját igényességünkön és közösségi érdekérvényesítésünkön, hogy kitapossuk-e a minket képviselőkből a szabályozási környezet és ellenőrzés olyan módosítását, ahol a szolgáltatók vannak értünk, és nem fordítva.

Bocsánat, ezt a gőzt ki kellett engednem.

Másban is felmegy a nyomás az ilyenek láttán?