Jó kaja

Mit tegyen az ember, ha valamelyik konyhai attrakciója nem úgy sikerül, ahogy azt elképzelte? Ha nem lett ehetetlen, akkor a legjobb, ha átkereszteli, és onnantól kezdve ilyenre akarta.

Ezek a hógolyók is vaníliás keksznek indultak. Nem lapítottam el kellőképpen, arra számítva, hogy majd sütés közben elterül. Ilyenkor persze ezt a szívességet nem teszi meg, nagyot akkor terült volna, ha túl közel teszem egymáshoz. Aztán a telefon is akkor szólal meg, nehezen letehető hívóval a másik végén, amikor  már ki kellene venni, ezért lettek kissé rozsdamarták ezek a golyók. Kicsi álcázni ezt a fiaskót havazódtak be. Mindez azonban nem rontotta el a nagyon roppanósan omlós állagát, csak úgy olvad a szájban (a kézben nem).

15 dkg liszt
25 dkg keményítő
10 dkg porcukor
25 dkg vaj (!)
csipet só
vanília
esetleg kakaópor

A szobahőmérsékleten meglágyult vajat keverjük habosra a porcukorral, sóval és vaníliával. Adagonként, felváltva szórjuk bele a lisztet és a keményítőt és addig keverjük, amíg tészta labdává áll össze. Csomagoljuk fóliába és legalább fél órára tegyük a hűtőbe.

Egyforma nagyságú darabokat véve a tésztából, kézzel formázzunk golyókat belőle és sorakoztassuk illő távolságban sütőpapírra, számítva arra, hogy sütés közben megnőnek. Villával nyomjuk laposra, hogy kekszformájúak legyenek. 180 fokos sütőben 6 – 8 perc alatt megsülnek. Nem kell megvárni, amíg színesedni kezdenek. Legalább 5 percig hagyjuk hűlni a tepsin, mert forrón annyira törékenyek, hogy lehetetlen leszedni a papírról.

Aki cifrázná, vegye kétfelé a tésztát és a felébe gyúrjon kakaóport, hogy barna legyen a színük. A kakaós tészta kevésbé terül, még gondosabban le kell nyomni.

Legközelebb megpróbálok hengert sodorni a tésztából és azt betenni a hűtőbe. Utána csak szeletelni kell, és a kész kekszeket kicsit megmintázni a villa fokával.