Jó kaja

Készültem egy ideje diós, zabpelyhes kekszet sütni. Kapóra jött Bianka receptje, ami végül is a cselekvéssé változtatta az üveg dióbél nézését.

Látva, hogy szép nagy adag, végül három változat készült egy munkával: csokis, kávés és aszalt gyümölcsös. Most itt a dilemma, hogy melyiket szeressem a többinél is jobban. Nekem 45 darab lett belőle, de biztos lehetne kisebbre is formázni.

20 dkg vaj
15 dkg aprószemű zabpehely
15 dkg nagyszemű zabpehely
15 dkg dióbél
15 dkg méz
10 dkg rétesliszt (el tudnám képzelni teljes kiőrlésű liszttel is)
1 tojás
1 mokkáskanálnyi szódabikarbóna
vanília, fahéj
csokicseppek
instant kávé
mazsola, narancshéj, aszalt meggy

A dióbelet szárazon megpirítottam az erre használt serpenyőmben, majd a forgókéses aprítóba töltöttem.

Külön-külön megpirítottam a kétféle zabpelyhet is. A forrón tálba öntött pehelyre rászeleteltem a vajat, amitől az szépen meg is olvadt. A mézet megmelegítettem és azt is rátöltöttem.

A forgókésesben hűlő dióbélhez hozzáadtam a lisztet, szódabikarbónát, fahéjat és vaníliát. Durvára összevágtam a dióbelet és az egészet a keverőtálba töltöttem a többi hozzávalóhoz. Rábíztam a gépre, hogy alaposan keverje össze. Az nem lepett meg, hogy morzsás maradt Bianka megírta. Ez azonban összenyomva sem akart összeállni, így aztán ráütöttem egy tojást és azzal összekeverve már kezdett összeállni. Háromfelé szedtem a kikevert tésztát és az első részébe belekevertem egy üveg alján szomorkodó, sütésálló csokicseppet. Szerintem 4-5 dkg lehetett az egész. Sütőpapíros tepsin pacákat nyomogattam belőle és 170 fokos sütőben 8-10 perc alatt megsütöttem.

A tepsit a konyha kövére tettem, hadd hűljön. (A macskát előzőleg kitessékeltem, mert állandóan elfelejti, hogy ragadozó és képes belekajálni. A főtt krumpli sincs tőle biztonságban. Normális az ilyen?)

A második harmadnyi tésztához két evőkanál instant kávét kevertem. Ettől egyrészt remek, keserű kávé íze lett, másrészt szárazabbá vált és nem akart összeállni. Egy válasz született a két problémára, egy kanál méz került még bele, amitől ez is ugyanúgy formára nyomkodható lett. Ez is ment a sütőbe.

Az utolsó részbe  késsel, durván összevágott mazsolát, cukrozott narancshéjat és aszalt meggyet kevertem. A három együtt egy összemaréknyi lehetett. Alapos összekeverés után ez is követte az előző változatokat a sütőben.

Alig volt több munka a háromfélét elkészíteni, mint egyet – ami önmagában sem nagy feladat – és mégis változatos lett a végeredmény.