Igazi szilvalekvár, keverés nélkül

2009. 07. 29. • Kategória: Befőzés, Technikák - trükkök

szilvalekvar2aKözeledik a szilvaszezon, hamarosan szeddmagad is lesz belőle. Ne nyissunk vitát arról, hogy a legjobb hasznosítása a pálinka avagy a lekvár, most az utóbbival foglalkozzunk. Azt a legtöbben kapásból rávágjuk, hogy a szilvalekvár szilvából és hosszú idejű keverésből készül. Ez így is volt, amíg komoly családi eseménynek számított, ami jó alkalom volt az összegyülekezésre is.

Ez a recept arról szól, hogy lehet a keverést kispórolni belőle. Azt is megoldották már, hogy a szilvát is kihagyják, de jóérzésű konyhás elkerüli az ilyen üvegeket a boltban.

Először is szerezzünk be egy nagy kosár szilvát, és itt mindjárt beleütközünk az első problémákba. Piaci árusok között szinte monopóliumra tettek szert a hatalmas szilvák (olaszkék és társai). Az a jellemzőjük, hogy fényképezésre jobbak, mint fogyasztásra. Lekvárhoz meg végképp kerüljük, mert nagyon vastag a héjuk (soha nem fő szét), kemény a húsuk (leszakad a kezünk, mire kimagozzuk) és nem elég édesek. Lehetőleg nem túl nagy, puha húsú, magbaváló gyümölcsöt keressünk, nagyon érettet. A legjobb az illatos, muskotályszilva, amikor a szára felőli végén kezd ráncosodni.

Mossuk meg, csöpögtessük le, magozzuk ki, közben persze dobjuk el a rothadásnak indult vagy albérlőt tartó szemeket.  Vegyük elő legnagyobb edényünket, az igazi a jó vastag fenekű, rozsdamentes fazék. Töltsünk az aljába 1 deci, legfeljebb 10 %-os ecetet, majd töltsük bele a szilvát. Ha villanytűzhelyünk van, akkor állítsuk be úgy, ahogy a húslevest főzzük, vagyis épp 100 fok alá, ahol csak gyöngyözik. Ha gáztűzhelyen csináljuk, akkor kerítsük elő a legvastagabb (esetleg öntöttvas) lángelosztót, és azt is tegyük a fazék alá, mielőtt takarékon meggyújtanánk. Egyelőre fedjük le az edényünket, a fakanalakat meg tegyük el a kezünk ügyéből, nehogy kavargatni kezdjük.

szilvalekvar4aInnentől már csak türelem kell hozzá, de az sok. Célszerű reggel odatenni, mondjuk szombaton, hogy időnként rá tudjunk nézni. Először az egész meg kell melegedjen, hogy a szilva összeessen. Eddig kell ugyanis rajta hagyni a fedőt, amire csak azért volt szükség, hogy hamarabb elérje ezt az állapotot. Ilyenkor meglehetősen híg, vöröses színű leves úszik a fazékban, amiről el se hisszük, hogy valaha is lesz belőle valami ehető. Úgy szabályozzuk be a tűzhelyünket, hogy épp csak egy-egy buborék jöjjön föl. Ezzel tulajdonképp az érdemi tevékenységünk be is fejeződött. Sok óra múlva megérezzük a jellegzetes szilvalekvár szagot. Ezt a hosszú főzési idő alatt oxidálódó gyümölcstől, karamellizálódó cukortól kapja. Addig főzzük, amíg kellően sűrűnek érezzük, és egyre nagyobbak, a nehezen kipukkadó buborékok. Forrón hígabb, mint amikor kihűl, ne várjuk meg tehát, amíg nehezen kenhető sűrűségű lesz, mert a végén mégiscsak sikerül leégetnünk. Amikor már úgy érezzük, hogy nincs sok főzés hátra, egy kanálnyit kenjünk szét egy tányéron, hogy hamar kihűljön, aztán összes jólneveltségünket félretéve, nyaljuk le. Ez az a pillanat, amikor még korrigálhatunk, ha a szilva nem volt elég édes, vagy aromás. Jó esetben nem kell bele se cukor, se fűszer, de ha szükségét érezzük, tehetünk bele cukrot, fahéjat, szegfűszeget. Ha cukrot adunk hozzá, ne ijedjünk meg, elolvadva meghígítja, de majd ha kihűl, ismét besűrűsödik. A hagyományos üstben kevert lekvár akár lekötés nélkül is eláll, én azért a dzsemekhez hasonlóan, kiforrázott üvegekbe, forrón töltöm bele, és száraz dunsztban hagyom kihűlni, biztos, ami biztos. A sokak által ismert sütős módszerrel ellentétben így akár 15 kg gyümölcsöt is megfőzhetünk egyszerre. Én egyszer telepakoltam a 20 literes lekvárfőző fazekat, aztán amikor összeesett, és ismét volt benne hely, a kimaradt 4-5 kilónyit még utána dobtam. Lehet, hogy a rekordok közé is bevettek volna: 40 órán át izzadt a tűzhelyen :-)


Hasonlatos receptek:

  1. Szőlős fügedzsem – akár cukor nélkül is
  2. Keszőce, a gyors, darabos szilvalekvár
  3. Rasnya csókok
  4. Kovászos uborka kenyér nélkül
  5. Fasírt olajszag nélkül


8 hozzászólás a recepthez: “Igazi szilvalekvár, keverés nélkül”


  1. mandy szerint:

    Mi mindig sütőben csináljuk. Berakjuk, begyújtunk neki, aztán had’ szóljon :) Iden megcsinalom a felet igy, kivancsi vagyok, hogy van-e kulonbseg.

  2. Timár Melinda szerint:

    Szia,
    azt szeretném megtudni,hogy adott mennyiségű szilvához mennyi cukrot kell adni. Sajnos ez a fenti leírásból nem derül ki. Köszönöm. Kérlek a megadott mail címre válaszolj. Nagyon köszönöm!

    Szép esetét. Timár Melinda

  3. Virágné szerint:

    Én is ígyfőzöm, annyi a különbség, hogy az 1dl ecetet kiegészítem 1 dl vízzel , a fele a lábas aljába a másik fele a tetejére kerül. Nekem azt mondták anno, hogy ezért nem csapkod. Én már 30 éve, hogy így főzöm.

  4. bsand szerint:

    Ez a recept a legjobb, minden benne van ami fontos. A jó szilvaalapanyag nagyon fontos, mert különben nem is érdemes nekiállni, a ‘piacos’ szilvából csak egy édes maszlag lesz. :(

  5. Sad szerint:

    Mindent úgy csináltam, ahogy fentebb le van irva. 16 óra mulva lett egy 1cm vastagsábú szénkorongom, a tetején 2 cm vastagságú, kemény, de kissé szén izű szilvalekvárral. 18 óra hosszat főztem. Lehet, kicsit kevesebb is elég lett volna? A 12. óra körül még jónak tünt, valszeg akkor kellett volna levenni a tűzről, csak megtévesztett a szilvaszemek látszólagos egybenlevősége. Pedig az szerintem csak annak volt köszönhető, hogy nem volt szabad megkavarni.

  6. Joó Etelka szerint:

    A szilvát le kell húsdarálón darálni, majd belerakni a fazékba és kezdődhet a főzés ami a darált szilvának köszönhetően lerövidül. Én egy húsz literes fazékba csak egy kg cukrot teszem és még szoktam hozzáadni haas 2:1 vagy 3:1 dzsemesítőt kb. 5 tasakkal.

  7. Papné szerint:

    Én 4 óra után értem el a szénkorong állapotot.
    De nem adom fel,van még szilvám,újra neki ugrok!

  8. Balogh Gábor szerint:

    Hááát, hittem is, meg nem is. Szegény Anyám kavargatta anno egész nap. Gondoltam szeretek lekvárt főzni, de a szilvát eddig nem mertem megpróbálni. Szabadban szeretek, de inkább bográcsban és sör mellett, de ezt hagyományosan kevergetve, brrrr.
    Szóval: kaptam egy kosár szilvát egészen olcsón ( a mai gazdasági válságban 2000Ft/20kg baráti ár!). Ráadásul beköszöntött a szeptemberi tél (reggel 8C volt), ezért mivel van sparheldtom, gondoltam begyújtok, melegszek, fejtem a szilvát majd főzöm (sörhöz már hideg van :) . Kimagoztam egy óra alatt,majd feltettem egy nagyobb fazékban, meg egy kisebben. Estig sokszor megnéztem, de csak egyre több leve lett, meg kicsapta a leve egy részét, aminek olyan finom szilvórium illata lett odaégve :) Este ráhagytam, gondoltam megvár ez holnapig. Másnap folytattam, egészen estig, de még volt leve mindig, igaz már kevesebb. Éjfélkor félálomban még raktam egy kevés fát a tűzre (különben is szerényen szabad csak tüzelni!), majd hajnali 2h-kor mintha készen lett volna, de már erőm nem volt kiszedni. Ma délután ismét tűzgyújtás, majd összeöntöttem a nagyobb lábosba, majd még egy kg cukor (szerintem elbírta), majd kb. 1 órát rotyogtattam, de sűrű keverés mellett! Majd forrón kiszedtem az üvegekbe és bepakoltam az ágyba, párnák közé . . . A maradékot kóstolgatom, hihetetlenül finom!!! Köszönöm a receptet!
    bégé



Írjon megjegyzést