Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren A zsákmány
Mit csinál az őrült konyhás szombat reggel?
Nem, nem alszik, hanem fogja kosarát, mint Piroska, és elindul zsákmány után nézni. De nem az erdő felé, mert modern korunkban a zsákmány a piacon ejthető el. Ott aztán a vesztébe rohan. Meglátja az egyik standon A PARADICSOMOT és ezzel elveszett. Fogát összeszorítja, nem néz az árcédulára és kifizeti a kétésfélszeres árat. Boldogan hazavonszolja a zsákmányt, közben megfogadva, hogy idén is megpróbál magot fogni belőle, és jövőre is nekiáll palántát nevelni, bár még sose sikerült. Otthon aztán elfelejt mindenféle főzést, előveszi a vajat, zsírt, sót és vág egy egészségtelen karéjjal a tegnap sütött kenyérből. Mire észbe kap, hogy fényképezni is kellene, úgy kell megmentsen néhány kevéssé fotogén modellt.
Miért nem lehet ezeket a húsos, édes, paradicsomízű csodákat mindig kapni? Miért kell elhigyjem, hogy a paradicsom egyforma méretű, kívül piros, belül zöld, csak savanyú de ízetlen golyókat jelent, amikkel medvét lehetne lőni, olyan kemények? Más is így van vele, vagy csak én vagyok finnyás igényes?
info kukac jokaja.hu
Én is így vagyok ezzel a piac-témával, különösen szombat meg vasárnap reggelente (itt akkor van nagyobb piac, hétköznap csak minimális). És ha olcsó a munkának kilója, egész hétre bevásárolok belőle 🙂 Még az sem akadály, ha kétszer kell fordulni, hogy biciklivel haza tudjam hozni.
Ennek az igazi paradicsomnak most van a szezonja, ilyenkor szoktam mindenféle eltevéshez venni. Így aztán egész évben nem kényszerülök rá a kevésbé ízletes, és persze lényegesen drágább példányokra. Szerencsére az itteni kis piacon egyenesen a termelőktől tudom megvenni a tőérett termést, ők meg szegények sokszor annak örülnek, hogy egyáltalán el tudják adni.