Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren Az utolsó vadas
Nagy családunk legtöbb tagja szereti a vadast, de mindünk közül Anyósomnak volt talán a legnagyobb kedvence. Ennek azért láttam neki, mert kifejezetten kérte, megkívánta.
Ilyen kívánság elhangzása esetén az ember természetesen ugrik, hogy mielőbb teljesíthesse. Akkor is, ha jól tudja, Aki kérte, enni nem igen fog tudni belőle, hiszen már szinte semmiből sem tud enni.
Nem volt nagy ínyenc, soha életében nem engedhette volna meg Magának. Oly korban élt e földön, amikor a történelem a normálisnál erősebben nyomta rá bélyegét az emberek életére. A Don-kanyarban eltűnt tábori lelkész négy lánya legnagyobbikaként nem tartozott az új rendszer kegyeltjei közé. Az általános iskola után választhatott, elmegy a tejipari technikumba, vagy semmit sem tanulhat tovább. Elment, elvégezte, még dolgozott is egy darabig a szakmában. Azután férjhez ment, és követte lelkész párját szolgálati helyeire. Kis falukban nem sok lehetőség volt munkát vállalni, újabb kitérőként elvégezte hát az óvónőképzőt, hiszen akkor még majd’ minden faluban volt óvoda. Közben megszülte öt gyerekét. Gyakorta a napi megélhetés gondjaival küzdve mindegyiküket diplomás emberré nevelte. Azután elérkezett végre az a pillanat, mikor megnyílt Előtte is a lehetőség, hogy felnőtt fejjel, család mellett beiratkozhasson a teológiára és az óvónőséget végre a Lelkipásztori szolgálatra cserélhesse, ami a célt jelentette Számára.
Nyugdíjba is innen ment, de nyugalomba soha nem vonult. Számunkra, egy generációval fiatalabbak számára is utánozhatatlan energiával talált mindig újabb feladatokat, szolgálati területeket, ahol segíthetett más embereken. Mindeközben állandóan úton volt, hogy a fél országban szerte-szét lakó 10 unokájának és 2 dédunokájának buksiját megsimogathassa. Igazi csapás volt Neki, amikor az elhatalmasodó kór ezt már lehetetlenné tette, de részesült abban a kegyelemben, hogy csak néhány hónap volt élete végén, amikor teste már nem követhette lelke aktivitását. Végül a kór, mely eszköz volt Urának – akit egész életével szolgált – kezében, legyűrte, elment a minden halandók útján.
Mama! Isten Veled!
info kukac jokaja.hu
Fogadjátok őszinte részvétemet!
🙁 Részvétem.
Beírtad magad a szívembe ezzel az írással. ha ilyen szeretettel írsz a férjed édesanyjáról, magad is hasonló lehetsz.
Részvétem a családnak.
Őszinte részvétem!
Nagyon sajnálom, részvétem a családnak.
Kedves Gábor, ebből az írásból kitűnik, hogy milyen szerencsés ember volt a Feleséged Édesanyja, egy ilyen vejjel.
Fogadjátok őszinte részvétemet.
Őszinte részvétem, különösen Mártinak. Áldás, ha valakiről ilyen szeretettel emlékezik a családja. Legyen a pihenése csendes…
Édesem – köszönöm!
Ritának!
… és még ÉN milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen FÉRJEM van!
Köszönöm a kedves és együttérző szavakat!
Gábor, Isten nyugtassa békében!
Őszinte részvétem a családnak, nektek pedig vigasztalást!…
Ó, ne haragudjatok, eszembe sem jutott, hogy férfi írja ezt a posztot (vagy a blogot).
Akkor mindkettőtöknek írtam…
Fogadjátok őszinte részvétemet!
Rita!
Nincs harag, csak büszke vagyok a férjemre és örülök, ha dicsérik!
Fogadjátok őszinte együttérzésemet. Nagyon szép volt ez a megemlékezés.
Fogadjátok őszinte együttérzésünket!
Édesanyámnak az utolsó elkészített étel, amit már nem ehetett meg, szintén vadas volt.
Részvétem…
Mielőbbi megnyugvást kívánok!
Őszinte részvétem!