Jó kaja

A zsidó konyha klasszikusa ez az ünnepi kenyér. Érdemes nekiállni, mert egyáltalán nem bonyolult, viszont mutatós és finom.

50 dkg liszt
15 dkg krumpli
0,5 dl olaj
1 kocka élesztő
tej
só

A megszóráshoz darálatlan mák, vagy mandula szeletek / szilánkok.

A krumplit megfőzzük, még melegen meghámozzuk és krumplinyomón áttörjük, majd hagyjuk kihűlni. Ha rendszeres kenyérsütők vagyunk, érdemes egyszerre több kilónyit megfőzni, áttörni, és adagonként zsacskózva befagyasztani. Megúszhatjuk egy mosogatással, és egy darabig lesz krumpli a kenyerünkbe.

A dagasztótálba töltött lisztbe csináljunk egy mélyedést és töltsük bele a feloldott, felfuttatott élesztőt. Fedjük be liszttel és a tört krumplival. Szórjuk rá a sót, nehogy a dagasztáskor elfelejtsük, és letakarva hagyjuk állni, akár egy éjszakát is.

Dagasztáskor adjunk hozzá annyi tejet – a tejérzékenyek nyugodtan csinálják vízzel – hogy ruganyos tésztát kapjunk. Mikor kezd összeállni, adjuk hozzá az olajat és azt is dagasszuk bele. Nagyon ne spóroljunk a folyadékkal, mert a tejtől nagyon rugalmas, tésztát kapunk, nem akar mindenhez odaragadni. Letakarva kelesszük fél órán át, vagy amíg látványosan megnő. Nyomkodjuk vissza a tálba, majd borítsuk ki a deszkára. Deszkának megteszi a mai konyhabútorok műanyagos lapja is, azt se nehéz letakarítani, és használaton kívül nem foglal helyet. Vágjuk két, nagyjából egyforma darabra a tésztát, és húzzunk belőle 40-50 cm hosszú kötelet. Fetessük ezeket kereszt alakban egymásra, hogy a közepükkel feküdjenek egymáson. Az alsó kötél egyik végét hajtsuk át a a felsőn, majd egymás után a többivel is tegyük meg ugyanezt. A kilógó kötélvégeket gyömöszöljük a cipó alá, és tegyük a sütőpapírral bélelt tepsire. Takarjuk le egy konyharuhával, és kelesszük kb. 20 percig. Általában a második kelesztés rövidebb ideig tart, mint az első. Ha már elég nagynak ítéljük, kenjük meg felvert tojással, és szórjuk meg mákkal, vagy mandulával. 180 fokon süssük 30-40 percig. Ha egy konyhai kesztyűvel kiemeljük a kenyerünket, és a másik kezünkkel megkopogtatjuk az alját, a héját keménynek kell érezzük, és kongó, kopogó hangot kell halljunk. Ha így van, a kenyerünk megsült. tegyük egy rácsra, míg kihűl, hogy a meleg kenyérből párolgó gőztől ne puhuljon meg az alja.