Jó kaja

A farsang hamar véget ér az idén, azért máskor is vannak olyan alkalmak, amikor jól jönnek ezek a receptek.

Folytassuk hát a tegnap elkezdett sorozatot, hogy lássuk, tényleg rendkívül sokféleképp készíthetők mártogatósok.

(tovább…)

Akár előételként tálaljuk, akár bulikajának – elegánsabban party falatoknak – ezek a kencék egyszerűen, gyorsan elkészíthetők és annyira változatosak, hogy nagyobb társaságban is mindenki talál köztük kedvére valót.

Húsos recept elvétve akad, az is inkább halas, viszont annál több tejtermék és zöldségféle kerül bele. Azzal is elősegíthetjük, hogy nyugodt lelkiismerettel mártogathassunk, ha csíkokra vágott zöldségeket esetleg ropogós kenyeret, pirítóst adunk hozzá, chips-félék helyett.

(tovább…)

A disznósajt is azon ételek egyike, ami alaposan megosztja a kajálók mezőnyét. legtöbbször nem az íze miatt, hanem azért, amit beleraktak.

Meg tudom érteni, túl sok a rossz disznósajt a kínálatban, amit a gyártói csak azért készítettel el, hogy a hulladékaiktól megszabadulhassanak. Az ilyen „összesöpörtük a vágóhidat” alapon készülteket és is nagy ívben elkerülöm. Az ízlések is jelentősen különböznek. Akad aki számára az a finom, ha a belefőtt fül porcát ropogtathatja, én eleve meg se veszem, ha beletették a fülét vagy bármiféle porcát.

A minap nagyon finomat vettem a Kispiacon – szómagyarázat a végén – az emeleti sorbaállós kistermelőknél. A képen is jól látszik, hogy semmi oda nem illő dologgal nem pakolták tele. Döntően nyelvből, apróhúsból és talán fejhúsból készült. Mondjuk került is annyiba, hogy felerősödött az indíttatás bennem a házilagos készítésre. Csináltam és már máskor is, sőt nem csak ilyen paprikás, hagyományost, hanem fehéren fűszerezett, csak színhúsból készült mágnássajtot is. Nem is nagy varázslat, csak annyi a bökkenője, hogy mire elkészül 2 – 3 kg lesz belőle, azt pedig nehezen fogy el megromlási és ráunási időn belül.

(tovább…)

Nem tudom mondok-e még újdonságot bárkinek is azzal, hogy az iparilag gyártott kenőmájasokban nagyon sok zsír van. Valamennyi kell, mert különben nem marad kenhető, de azért nem mindegy, mennyi az a valamennyi.

Élelmiszeres fejlesztő-mérnök barátom borzasztott el egy alkalommal, elmesélve, hogy fejlesztési feladatnak kapták: a 12 %-os májtartalmat miképp lehetne tovább csökkenteni? Ha belegondolunk, hogy egy kiló disznómáj, fogyasztói áron 300 Ft körül megvan, akkor jobb szeretném nem tudni mi az, ami ennél olcsóbb, amivel érdemes ezt a „drága” alapanyagot kiváltani. Ez volt az egyik impulzus, hogy elkezdjek házilag májas és más felvágottakat készíteni.

A címben nem véletlenül nem írtam kenőmájast. Annak fejében, hogy kevés benne a zsiradék – hiszen csak annyi, amennyi a tarjában van – el kell fogadjuk, hogy kicsit törős, legfeljebb szeletelhető állagú. Persze lehetne vízzel lazítani, de ahhoz mindenféle vízmegkötő és emulgeáló adalékokra lenne szükség, amit otthoni készítésnél szeretnénk elkerülni.

(tovább…)

A löncshús neve hallatán keveseknek jutnak kellemes emlékek az eszébe. Egykor a besorozott katonáknak adták rendszeresen, akik – utálatuk jeléül – el is keresztelték gyíkhúsnak. Manapság is előfordul a felvágottas pultok kínálatában, de igazi népszerűségre nem tehetett szert. Amolyan hulladékhasznosító termékként kezelik a gyártók, minden olyan vacakot beledarálnak, amit a gép még elvisz, és amit máshova már nem tudnak bedolgozni.

Pedig lehetne tisztességes alapanyagokból jól elkészíteni is, és akkor bizony finom felvágott válik belőle. Még csak nem is bonyolult az elkészítése, semmi speciális eszköz sem kell hozzá, bárki nekiláthat a saját konyhájában is, és biztos lehet benne, hogy csak ehető dolgok kerültek bele.

(tovább…)

Amikor Garffyka kiírta a következő VKF fordulót, azt gondoltam, hogy ezt kihagyom. Valahogy nem vagyunk ellenséges viszonyban a maradékokkal, simán megesszük másnap is. Aztán amikor ma nekiálltam, hogy megcsináljam ezt a pástétomot rájöttem, ez is egy fajtája a maradék hasznosításának.

Húslevest főztem karajcsontból, amiről azért elég sok főtt húst lehet lebörzögetni, amikor már csak langyos. Ezt minden alkalommal meg is teszem, sajnálnám kidobni, így lapult most is a hűtőben.

(tovább…)

Mióta rengeteg import élelmiszert kapni úton és útfélen, azóta elterjedt ez a fajta fehér szalámi, ami viszonylag frissen készül, nem egy hosszan érlelt, füstölt fajta.

Azok kedvéért, aki hozzám hasonlóan megszerették, itt a receptje, lehet otthon is nekiállni. A házi készítés előfeltétele egy jó éles húsdaráló, nagyon apró lukú (2-3 mm) tárcsával. Füstölő nem feltétlenül kell hozzá, bár nem ront rajta, de egy töltő igen, ezt mindenképp bélbe kell tölteni. A hozzávalók nem véletlenül szólnak mindössze egy kilóról. Nem szárazkolbász, ami hónapokig tárolható, az érlelés után hűtőben kell tartani, ahol 7-10 napig áll el. Viszonylag alacsony a nedvességtartalma, ezért elég jól fagyasztható, ha mégis többet csinálnánk, vagy nem fogyna el időre.

(tovább…)

Nagy szalonnakockákat tartalmaz a paprikás ízesítésű somogyi csípős – vagy nem csípős, ízlés szerint. Érdemes otthon is kipróbálni az elkészítését. Egy húsdarálón és botmixeren kívül semmilyen felszerelést sem igényel, a vastag műbél kanállal is betölthető. Akár folpackkal bélelt püspökkenyér formában is készülhet, csak érdemes lepréselni valamilyen nehezékkel, hogy kevésbé legyen szétesős, amikor kihűl.

1 kg sovány hús (comb, lapocka)
30 dkg zsírszalonna vagy csirkemell
1 dkg szép színű édes paprika
1 tk erős paprika (elmaradhat)
1 tk őrölt bors
3 gerezd fokhagyma
2 dkg só

(tovább…)

Tudom, hogy a minap volt kocsonyafőzés, amiről be is számoltam, de hát most van a szezonja.

Ez nem az idei szezonban készült, de eszembe jutott, hogy érdekelhet mást is. A képen jól látszik milyen eredményre vezet, amikor a család kevéssé kocsonyarajongó tagjai rákezdenek az „ugye nem főzöl olyan sokat” kezdetű tirádára. A hús mennyisége már adott, csak a lével lehet takarékosan bánni, csökkentve ezzel a kész kocsonya mennyiségét. Az amúgy csapnivaló képen az azért kivehető, hogy ez a kizárólag színhúsos kocsonyát fogyasztók adagjából vágott szelet, mert ilyen kevés lével már vágható is.

Az eredeti recept színhúsból főzi és zselatinnal szilárdítja. Aki nem utálja a bőrös részeket, nyugodtan csinálhatja csülökből, esetleg egy körömmel kiegészítve.

(tovább…)

Gőz erővel ismerkedek az új technikával, és mi lenne inkább lassúfőzőbe való, mint egy kocsonya.

Szilveszter napján, délidőben a városban járva elkanyarodtam a Nagycsarnokba. Gondoltam már mindenki csomagol, próbál szabadulni az áru végétől és pang az egész csarnok. Ezzel szemben nyelvvizsga nélkül alig lehetett bemenni, annyi volt a turista, az egyébként is jókora tömegben. Úgy látszik nem csak én éreztem úgy, hogy éhen halunk az előttünk álló 4 napban, ha nem vásárolok még valamit. A turistasereg igen jópofa látvány volt, ahogy az ünnepre öltözött dámák, hosszú bundákban verekedték át magukat a zöldséghegyek és húsospultok között, miközben férjeik szorgalmasan fényképeztek.

(tovább…)