Jó kaja

Egy időben rendkívül népszerű fogás volt a Budapest módra, minden magára valamit is adó étterem ajánlatában ott szerepelt.

Eredetileg a Budapest módra, egy pörköltféle alapon párolt gomba és zöldborsó, libamájjal koronázva. Ez jobban hasonlít a slampos vendéglők Budapest ragujára, ahol egy üveg konzerv lecsóba beleöntenek egy üveg konzerv zöldborsót.

Van még a fagyasztóban néhány zacskó lecsónak fagyasztott paprika. Mivel legtöbbünk epéje tiltakozik a paprika héja ellen, csak a megsütött, lehúzott héjú paprika húst tettük el, nyáron is így készül a lecsónk.

(tovább…)

A vadas nagy kedvenc a családban. A sok zöldségtől, hústól és fűszertől harmonikus, gazdag íze van és soha nem lehet túl sok mártást készíteni hozzá, arra akkor is van vevő, ha a hús már elfogyott volna.

(tovább…)

Az alliteráló cím nem költészetem kiteljesedését jelzi, ezúttal is csak a piacon költöttem.

Történt ugyanis, hogy kedvenc baromfisom úgy látta,  rosszul mérte fel a kacsacomb beszerzését, és rá fog romlani, ha nem tesz ellene valamit. Hamarosan jön ugyanis a következő szállítmány. Sokáig nem kellett győzködjön, féláron akkor is elhoztam vagy öt combot, ha már mindent megvettem a hét végére. Befagyasztani nem akartam, azonnal megenni se tudjuk, maradt hát a konfitálás, ami megoldja egy időre a tárolását is.

(tovább…)

Kedves olvasói kérésnek teszek eleget, amikor a virsli készítéséről írok.

A virsli a házi felvágottkészítés magasiskolája. Nem mintha bonyolultabb lenne, de kell hozzá néhány speciális eszköz és a bél, ami a dolog kulcsa. Ilyen vékony bele csak a birkának van, viszont ezt nem árulják fogyasztói mennyiségben ott, ahol normálisan belet vehetünk. Nagykereskedésekben kapható, de olyan mennyiségben, amibe egy focipályányi virslit tölthetnénk. Ha ezt az akadályt leküzdöttük, akkor ehhez feltétlenül szükség van hurkatöltőre, hiszen virslit csak nem csinálhatunk formába préselve. Ráadásul a virsli töltéséhez való, vékony cső nem tartozéka a legtöbb töltőnek, nagyobb csőre pedig ne tudjuk a vékony belet felhúzni. Kompromisszumként tölthetünk Bockwurstot, ami egy Németországban, elsősorban Szászországban elterjedt virsliféle, a krinolin és a virsli közötti vastagsággal. Ha elszántságunk folytán ezek már rendelkezésünkre állnak, akkor lássuk mi is a virsli.

(tovább…)

Ilyen kocsonyázott húsokból készült felvágottakat a boltban is kapni, ám érdemes házilag elkészíteni. Nem csak azért, mert lényegesen olcsóbban jövünk ki, hanem azért is mert csak az lesz benne, amit oda szántunk, és kedvünkre kíséretezhetjük ki az ízesítését.

A hozzá való 10 cm körüli átmérőjű műbelet a legtöbb áruházban és a nagyobb henteseknél, piacokon megvehetjük. Ha valahol tudunk szerezni felfelé szélesedő üveget, miből majd ki tudjuk borítani, abban is eltehetjük. Semmilyen speciális eszközt, felszerelést nem kell tartsunk hozzá, bármelyik átlagosan felszerelt konyhában nekiállhatunk.

(tovább…)

… narancsos bébirépával és vajon pirított puliszka kockával.

Ilyen hosszú nevet még egy trendi étterem étlapjára sem könnyű rátördelni, nem hogy bejegyzés címének adjam. Pedig szinte pontosan leírja az elkészült ételt, a recept is alig több ennél.

A nyúl hétvégéjének második felvonásaként adtam elő ezt a finomságot. Az előkészítése igényelt némi kézügyességet, késhasználati, húspucolási rutint, de azért nem egy atomerőmű építés.

Tudtam, hogy egy teljesen zsírmentes, de finomrostú fehér hússal dolgozom, ennek megfelelően olyan receptet alakítottam ki, ami ezt kiegyenlíti, és olyan készítési módot, amivel nem rontok rajta. Végül sikerült rendkívül omlós, puha, és egyáltalán nem kiszáradt húst adni az asztalra.

(tovább…)

A pejsli, szalontüdő, savanyú tüdő, nevezzük bármelyik nevén is, szélsőséges érzelmeket vált ki. A pacalhoz hasonlóan vagy nagyon szereti valaki, vagy a hallatán is világgá szalad.

Igazából érthetetlen számomra ez az ellenállás. Ha egyszer a disznó izomszöveteit (= hús) jó ízűen megesszük, más szöveteit miért kéne helyből elutasítanunk? Ráadásul ez egy újkeletű módi, hiszen Krúdy vagy az Ínyesmester idején még tisztességes kispolgári ételnek számított.

Sejtem én azért az egyik okát. Az iparszerű élelmiszergyártás és az igénytelen tömegétkeztetés elterjedése idején kapóra jött az olcsó alapanyagból készíthető fogás, aminek még volt presztízse. Gyorsan összecsaptak belőle valami ételnek kinézőt, aztán odalökték a dolgozóknak. Sokkal jobban a konzervet felbontók, vagy a fagyottat kiolvasztók se jártak. Így aztán eljutottunk oda, hogy vendéglős sem teszi étlapra, marad az otthoni nekirugaszkodás. Még az a szerencse, hogy a kész étel remekül fagyasztható, mert ez is egyike azon ételeinknek, amit nem lehet kis adagban megfőzni. Egyrészt mire megvesszük a hozzávalókat, 2 – 3 kg alapanyagnál tartunk, másrészt nem kevés munka van vele – ha jól akarjuk csinálni – annak se áll neki az ember bármikor.

(tovább…)

A löncshús neve hallatán keveseknek jutnak kellemes emlékek az eszébe. Egykor a besorozott katonáknak adták rendszeresen, akik – utálatuk jeléül – el is keresztelték gyíkhúsnak. Manapság is előfordul a felvágottas pultok kínálatában, de igazi népszerűségre nem tehetett szert. Amolyan hulladékhasznosító termékként kezelik a gyártók, minden olyan vacakot beledarálnak, amit a gép még elvisz, és amit máshova már nem tudnak bedolgozni.

Pedig lehetne tisztességes alapanyagokból jól elkészíteni is, és akkor bizony finom felvágott válik belőle. Még csak nem is bonyolult az elkészítése, semmi speciális eszköz sem kell hozzá, bárki nekiláthat a saját konyhájában is, és biztos lehet benne, hogy csak ehető dolgok kerültek bele.

(tovább…)

Igazán ritkán, egy évben tán háromszor kerül az asztalunkra olyan étel, ami zsiradékban úszva sült. Így aztán a legvasárnapibb ebéd, a rántott hús sem gyakori, időnként hallani is halk tiltakozást. Ennek persze az is az oka, hogy jelentős a nézetkülönbség a tekintetben, hogy miből is készüljön. Van a Karaj Párt és a Tarja Párt, kik késhegyre menő vitákban bírják választásra az ingadozót, ezzel többséget szerezve álláspontjuknak. Most azonban kifent bugylival mentem vásárolni, hogy elnyiszabolhassam ezt a gordiuszi csomót 4 – 4 szelet karaj és tarja beszerzésével, ettől dupla először. Még szerencse, hogy a Csirkecomb Pártnak nálunk nincsenek választói.

(tovább…)

Szép oldalas volt a szokott hentesemnél, aminek nem álltam ellen. Fellelkesülve a múltkori tarja sikerén, koszorút akartam sütni belőle.

Még a nyáron láttam egy távol élő barátunk grillezésén, hogyan készíti elő az oldalast, ezt próbáltam most ki.

Az oldalas belső oldalán van egy hártya, amitől sütés közben szeret összekunkorodni, és ami nehezebben puhul, mint a hús. Ő ezt leszedte, mielőtt a húst befűszerezte volna, hogy erről az oldalról is átjárhassák a fűszerek.

A másik, vagyis külső oldalán, a bordaközök fölött általában rajta van egy vékony húsréteg. Ez a dekli teljesen más szálirányú, mint a bordaközök, és jóval szárazabb hús is azoknál. Ezt is leszedte, és remek volt a darált húsba.

(tovább…)