Jó kaja

Ez a jómadár igazán jó madár, ugyanis nem csak szép és finom, hanem ha megsült, rögtön a körete is kész van. Igazi vasárnapi pecsenye, aminek kevesen tudnak ellenállni.

A rizs ezúttal nem mellé kerül, hanem bele, mondhatnám még a bőre alatt is rizs van, és tényleg. Ez a töltelék pedig nem csak azért finom, mert eleve annak csináljuk, de még a csirkéből kisülő, nem kevés szaftot is magába szívja, így aztán száraz se lesz, ízetlen pedig végképp nem. A bőre alá töltés legfeljebb leírva tűnik bonyolultnak, megcsinálni korántsem varázslat. Egy tanácsom van az első alkalomra, érdemes sárga bőrű, tanyasi csirkét venni, annak vastagabb, szakadásálló a bőre.

(tovább…)

Mióta rengeteg import élelmiszert kapni úton és útfélen, azóta elterjedt ez a fajta fehér szalámi, ami viszonylag frissen készül, nem egy hosszan érlelt, füstölt fajta.

Azok kedvéért, aki hozzám hasonlóan megszerették, itt a receptje, lehet otthon is nekiállni. A házi készítés előfeltétele egy jó éles húsdaráló, nagyon apró lukú (2-3 mm) tárcsával. Füstölő nem feltétlenül kell hozzá, bár nem ront rajta, de egy töltő igen, ezt mindenképp bélbe kell tölteni. A hozzávalók nem véletlenül szólnak mindössze egy kilóról. Nem szárazkolbász, ami hónapokig tárolható, az érlelés után hűtőben kell tartani, ahol 7-10 napig áll el. Viszonylag alacsony a nedvességtartalma, ezért elég jól fagyasztható, ha mégis többet csinálnánk, vagy nem fogyna el időre.

(tovább…)

Húskerülők és gyengébb idegzetűek most forduljanak vissza, borzasztó egészségtelen képes recept következik! (tovább…)

Újabb tesznek vetettem alá a karácsonyi ajándékot. Ezúttal húslevest főztem, amire úgyis minden recept azt írja, hogy épp csak gyöngyözve főzzük, jó sokáig.

Hozzávalóként húsos karajcsont jött velem a piacról, egy bő kilónyi. Sárgarépa, petrezselyemgyökér, egy karalábé, fél nagy zeller, negyed kelkáposzta alkotta a bezöldségelést.

Annyit dicsérte már Szepyke a hús előzetes forrázását, hogy azt is kipróbáltam, ha már úgyis kísérleti leves készült. (tovább…)

A világ sok blogján megfordult már ez a szalonnába csomagolás, ami annyira látványos, hogy ki kellett próbáljam.

Nem olyan nagy ördöngősség megszőni a bacon szalonnát, de tapasztalatom szerint érdemes hűtőhidegen dolgozni vele, akkor merevebb, könnyebb megfogni. A látványon túl hasznosan megakadályozza a hús kiszáradását és még egy kis plusz ízesítésül is szolgál.

A dolog azzal kezdődött, hogy vettem egy darab marhahúst, amiből vörösboros ragut terveztem. Amikor pucoláshoz kézbe vettem, úgy döntöttem, hogy túl száraz, rostos a hús, jobban járok vele, ha ledarálom. Daráltam bele egy vastagabb szelet szalonnát is, megelőzendő a fojtósságát.

(tovább…)

Teljes gőzzel készítem a karácsonyi ajándékcsomagokba valókat. Ma egy előkészület volt soron – más dolgok mellett – a tervezett rilette-hez szükséges libazsír előállítása. Reggel a Nagycsarnokban jártam, hogy feltöltsem fűszerkészleteinket, és persze más bevásárlásokat is megejtettem. Így került a kosaramba két kiló, naná  hogy bőrös libaháj is. Valahogy jobb szeretem a zsírt magam olvasztani, már csak a jutalomfatok miatt is. Mióta talicska aranyért adják az egykor szegény ember eledelének számító töpörtyűt (a minőségi kérdéseket hagyjuk most), leginkább olyankor kerül a házba, ha zsírt olvasztottam. A rilette szempontjából akár testhájból is olvaszthattam volna, de annak nincs töpörtyűje, tehát kész volt a beszerzési döntés.

(tovább…)

Igazi klasszikus recept, nagyanyáink idején is népszerű volt. Mára veszített ebből a népszerűségéből, pedig megérdemli, hogy felelevenítsük. A rengeteg fűszer aromája és a kékes színe egészen különleges, ünnepi fogássá teszi. Nagyon friss halból készítsük, annak van igazán jó íze. Tükörpontyot vegyünk hozzá (bőrös lenne az igazi, de olyat nem nagyon látni), ne pikkelyest és nagyon óvatosan szedjük le a pikkelyeit, belezzük ki, és épp csak egy kicsit öblítsük le. Mindennek az a célja, hogy a bőrének síkos rétegét ne sértsük meg, ne távolítsuk el, mart az fog az ecetes lében kékre színeződni. A ponty torkából ne felejtsük el kiszedni a keserűfogát! Egész ponty esetén fejenként 40 – 50 dkg-ot számoljunk. Ha sokan vagyunk, inkább filézzük le a halakat, mert egyben nem tudnánk megfőzni.

(tovább…)

Első kísérletnek egész jól sikerült formába önteni. A forma 3 – 400 Ft-os szilikon jégkocka fagyasztó volt, fogásra meglehetősen tapadós felülettel. Ez persze csak otthon, kicsomagolás után derül ki, ennyiben zsákbamacska. A két forma között jelentős különbség volt az eredményt tekintve. (tovább…)

Elkészült a próba adag. A legnagyobb tanulsága rögtön az elejére: a csokibevonat nem vakolat (ami eltakarja a trehányul rakott falat). Ha a belseje „rusztikusra” sikerült, az a csokitól se fog kisimulni. Ettől eltekintve szerénytelenül tökéletesnek is mondhatnám.

Az ötletet Angéla arisztokratikusra vett nevű tekercsei adták, de tudtam rögtön, hogy más formát fogok adni neki. Először egy Kókusz Rudira gondoltam, de aztán átváltottam a kókuszos szaloncukorra. Ahogy a próba adagot elnézem, a végén golyó forma bonbon lesz belőle, gömböt formázni mégis csak egyszerűbb, mint ilyen hosszúkás valamit.

(tovább…)

Folytathatnám még a címet, a hagymalekvárral, csípős sütőtök raguval és a fűszeres rizzsel, de akkor már nem cím lenne, hanem egyperces novella.

Mérsékelt lelkesedéssel tekintek a csirkemellre, nekem az nagyon száraz hús. Időnként azért csak nekifutok valamilyen elkészítési módjának. Most egy előpácolással indítottam. Ehhez a páclevet (angolul brine, mert a leírás Kaliforniából érkezett) annyi vízből forraltam fel, ami ellepi a húst, babérlevelet és más zöld fűszereket is belefőztem, majd egy ek cukrot és 4 ek sót oldottam fel benne.

(tovább…)