Jó kaja

Ez is egyike azon recepteknek, amik kipróbálására már régóta készülök. Rengeteg receptet összeolvastam, igyekeztem a tapasztalatokból okosodni. Látszólag egyszerűnek tűnik, azért az látszott, hogy van mit elrontani. Az igazi kihívás a karamellréteg elkészítése. Ehhez egy gázos forrasztólámpát kölcsönözhettem ki a szerszámkészletből. Tapasztalatok lejjebb, most lássuk a receptet.

4 dl tejszín
1 dl tej
5 tojás sárgája
8 dkg cukor
vanília, jó bőven
narancshéj

A tejszínt és a tejet nem felforrásig melegítettem, benne a narancshéjjal. Egy órán át melegen tartottam, így kellemesen narancsos ízt, illatot kapott. A tojások sárgáját alaposan kikevertem a cukorral és a vaníliával. Beleszűrtem a meleg tejszínt és kis lángon, szorgalmasan keverve melegítettem, hogy sűrűsödjön. Közben 125 fokra előmelegítettem a sütőt. A formákat tepsibe állítottam és forró vizet töltöttem melléjük, majd bedugtam a sütőbe előmelegedni. Mikor a krém kezdett picit sűrűbbé válni, széttöltöttem a formákba és visszadugtam a sütőbe, ahol fél óra alatt kocsonyássá szilárdult. Kivettem, hagytam kihűlni, majd folpack alatt mentek be a hűtőbe.

Másnap, a tálaláskor jött a neheze. Először is megoszlanak a vélemények a cukorról. Hasonló arányban találtam porcukrot és (barna) kristálycukrot a receptekben. Pusztán logikai alapon a porcukorra szavaztam, gondolván, hogy az apróbb szemcsék hamarabb olvadnak meg, kevésbé fog átmelegedni a krém is. Lehet, hogy ha van olyan rángatós fülű porcukorszóróm, akkor sikerül egyenletes réteggel bevonni a krémet, teaszűrővel mindig csak a közepére akart potyogni. A másik nyűgje az a porcukornak, hogy nagyon könnyen elázik, aztán abból nem lesz karamell. Az egyik tálka tetején levő fóliára  kiült egy kövér vízcsepp, ami persze ráfolyt a krém picit megbőrösödött tetejére. megpróbáltam ugyan papírzsebkendő sarkával felitatni, de nyomtalanul nem tűnt el, a porcukornak meg elég is volt ennyi.

A gázlámpa sem egyszerű eset. Önmagában az, hogy nem konyhai felhasználásra tervezték, nem lenne baj, lehet a dolgokat a rendeltetési céljuktól eltérően is használni. Ebben az esetben azonban szembesülni kellett azzal, hogy nem az igazi. Egyrészt nem szeret lánggal lefelé működni. Talán közel üres gázpatronnal jobb lett volna, de ebben friss volt, és ha megbillentettem a folyékony gáz akart kijönni, amitől araszos szúrólángja lett. Amúgy is túl nagy a teljesítménye, hamarabb feketére ég a cukor teteje, mint ahogy átolvadna az egész réteg.

Amikor már látszott, hogy a porcukorral nem megy, előkerült a barna kristálycukor. Azt viszont nehéz kellően vékony, egyenletes rétegként rászórni, pedig ez a szép karamellréteg titka. A legszebben sikerült tálka képével nyitottam a receptet, ez álljon itt elrettentésül, hogy néz ki, ha nem néz ki jól. Azért senki se hagyott belőle egy falatot sem.