Grillázs
Végy ugyanannyi diót/mandulát és cukrot (a jobb szakácskönyveim itt porcukrot írnak). Ha mandulával készíted, azt hámozd meg előtte. A diót/mandulát szárítsd meg a sütőben, törd össze nem túl apró darabokra. A cukrot úgy magában pirítsd aranysárgára, tégy bele pár csepp citromot (vagy ecetet), ettől állítólag sokáig nyújtható lesz. Vízvári Mariska pár csepp rummal, kis reszelt citromhéjjal is ízesíti, szerintem az illik bele. Add a cukorhoz az aprított magvakat, és addig kevergesd még a tűzön, míg a cukor világosbarna lesz, és a mag is sárgulni kezd.
Egy üveg-, vagy porcelánlapot, ha van, akkor márványlapot, de megfelel a zománcos bádoglemez is, szóval ezt kend meg mandulaolajjal, ha van, de a vaj is megteszi, öntsd rá a grillázst és egész vékonyra (2-3 mm) nyújtsd ki. Minden eszközt, amit használsz, vajazz/olajozz meg!!!! Vágj belőle hosszúkás szeleteket és a fáma szerint felfordított őzgerincformán, nyújtófán (mindkettőt vajazni/olajozni kell!) ívesre hűtsd ki, de megengedett az egyszerű sík alakzat is.
A lapra való kiöntés után gyorsnak kell lenni, mert gyorsan keményedik. Ha lehagyott a tempóban, akkor be kell dugni a sütőbe, ott megszelídül.
A végén akár csokimázzal is bevonhatod.
Állítólag 8-10 napnál tovább zárt üvegben sem tartható el, mert meglágyul – vagy elfogy. 😉