Jó kaja

Kéretik nem szívbajt kapni, nem ment még teljesen az agyamra az ünnepi készülődés, nem is a tenger gyümölcseinek karácsonyosított változata készült, hanem egy újabb bonbon. A kép se nagyon eredeti, hiszen ugyanazt a kagyló formát használtam, ami a részegesnél már bevált.

A készítés módját e helyütt nem ismétlem meg, rajtam kívül is sokan megírták már. Az jutott az eszembe, hogy a múltkori diós mellé egy mákos krémmel töltött bonbon is jópofa lehetne. Ha már az ötlet megvolt, nem hagyhattam ki a megvalósítását sem.

Áttekertem két tölcsérnyi mákot a darálón, mazochista módon finomra állítva. Valamiért jobb szeretem magam darálni a mákot. A piacon még csak megvehetném, ahol az orrom előtt darálják, de az előre zacskózott fajtától a hideg kilel. A mákszemekben ugyanis jó sok olaj van, a természet által gondosan megvédve, bezárva. Ha viszont a magokat agyonnyomja a daráló, ez az olaj érintkezésbe kerül a levegővel, és sokkal hamarabb megavasodik, mint darálatlanul. Avasan pedig nem finom, meg amúgy is kár annak a jó máknak minden szeméért.

1 ek mézet és 3 ek cukrot, 1 ek kókuszzsírral, vízben sziruppá főztem, beleforgattam a mákot és hagytam néhányat pöffenni. kevés fahéjjal, vanília kivonattal és narancsvirág vízzel aromásítottam. Utóbbi most mászott a kosaramba az Ázsiában. Hallottam már róla többször is, láttam receptekben, nem hagyhattam hát ott, ha már a szemem elé került.

Hagytam kihűlni és kevés vízzel sűrűn folyóssá állítottam be a krémet. Ezzel töltöttem meg a bonbonokat, és zártam le a szokott csokiréteggel. Az első eresztésbe nem tettem se mazsolát, se darabos narancshéjat, és azt hiszem a továbbiakba sem fogok. Hagyom érvényesülni a narancsvirág illatát.