Jó kaja

Még a Nagy Karácsonyi Készletfeltöltés során vettem 3 csomag gesztenyemasszát, ami azóta is ott ült a fagyasztóban, mert akkor nem került sorra. Már nagyon kikívánkozott abból a hidegből, így az egyiket pár napja áttettem a normál hűtőbe, hadd olvadjon ki. A közbejött nyavalyakórság miatt erre bőven volt ideje, engem meg már evett a frász, hogy meg kéne csinálni. Nagyot sütnöm nem akaródzott, ezt a vadgesztenyét találtam Nagyanyám receptjei között. Érdekes megfigyelni, hogy vannak receptek, amik változatlanul élnek tovább, míg mások idomulnak a megváltozott életviszonyainkhoz. Tortát ma már nemigen állunk neki 24 tojásból sütni, ez viszont szinte változtatás nélkül készülhet ma is.

25 dkg gesztenyemassza
6-8 dkg vaj (nem mértem)
2 ek porcukor
rum (aroma)
vanília (kivonat)
narancslikőr
5 dkg babapiskóta
keserűcsoki

A gesztenyemasszát beletördeltem a keverőtálba – Nagyanyám persze saját főzésű gesztenyét pucolt és nyomott át a krumplinyomón, ami sokkal finomabb, de macerásabb is – majd hozzáadtam a vajat. Pici rumaromát adtam hozzá, mert már volt benne gyárilag. Ment bele egy löttyentésnyi vanília kivonat is. (A kisméretű képnek is van előnye: bárki azt hiheti, hogy pedánsan feliratoztam a vaníliás üveget, pedig azon egy sok évvel ezelőtti málnaszörp felirat van, aminek sehogy se akar elengedni a ragasztója.) Narancslikőröm épp nem volt, hát a narancsvirág vízből csöpögtettem bele keveset.

Az egészet habosra kevertem és betettem a hűtőbe, hogy formázhatóvá szilárduljon a vajtól. A szilárdulással nem is volt baj, de amint kézbe vettem, azonnal szinte folyóssá lágyult és inkább kézkrémmé akart alakulni, sem mint gesztenyékké. Ekkor vettem elő a babapiskótát (az eredeti receptben kekszmorzsa van), amit a forgókéses volt szíves rövid úton szinte lisztfinomságúra őrölni. Ezt belekevertem, és így már nem ragadt mindenáron a kezemre. Kissé lapított gesztenyéket sodortam belőle, majd betettem a sokkoló hűtőbe (= kitettem az erkélyre).

Nagy óvatosan megolvasztottam a csokit, hagytam visszahűlni, majd megint megmelegítettem kissé és az így temperált csokiba belemártottam a fogpiszkálóra tűzött gesztenyéket. Visszasorakoztattam a sütőpapíros tálcára és betettem a leghűvösebb szobába dermedni. Amikor a csoki már nem folyt a fogvájó által hagyott lukakat szépen össze lehetett masszírozni, hogy ne legyen kukacrágta kinézete. Hagyom reggelig szikkadni és ha már nem ragad a gesztenye, jól záró műanyag dobozba téve megpróbálom a sáskák elől elrejteni a hűtőben.

Ez így leírva borzasztó bonyolultnak tűnik, pedig nem az. A hűtési időket nem számolva talán háromnegyed órát dolgoztam vele.