Jó kaja

Addig is, amíg ismét érnek a friss gyümölcsök, amik likőr alapjául szolgálhatnak, elkészíthetjük ezt a vörösbor likőrt.

Nem csak pohárból kortyolgatva nagyon finom, de fagylaltra, süteményre locsolva is, sőt még roppant mutatós színével is roppant mutatós.

Egy valamire nem alkalmas, vacak borból csodát tenni. Nem mondom, hogy valamelyik villányi zászlós bor használható csak, de mindenképp egy tisztességes, jó bort vegyünk. A koccintós féléket ilyen célra se vegyük meg.

(tovább…)

Van, hogy nagyon megtetszik egy recept és elhatározom, hogy megcsinálom. Ilyenkor nyitva hagyom egy böngésző fülön, amíg sorra kerül, aminek az a vége, hogy már 30 fül van nyitva, és a gépem fele memóriáját a böngésző eszi meg. Így járt ez a recept is, amit lassan egy hónapja őrzök imígyen.

Egy ideje barátkozom már a gondolattal, hogy közelebbi ismeretséget kössek a sós karamell ízével. A Limara által elénk tett rágcsa megadta a végső lökést, és csak csatlakozhatok a magasztaló dicsérethez: abbahagyhatatlanul finom. Méltó ahhoz, hogy az 1000. bejegyzés receptje legyen.

Eddig csak azért váratott magára, mert nem volt se pászkám, se sós kekszem idehaza, ráadásul sosem a boltban jutott eszembe, hogy vegyek. Végül ma külön elmentem a sarkiba, ahol csak egy agyon reklámozott sós kekszet kaptam. Nem érdekes a márkája – másikkal is ugyanilyen jó lehet – a reklám kérdésére meg csak azt mondhatom: tudok jobbat.

(tovább…)

Nem a pirostojás festéke borult bele a sótartóba, ez a só magtól ilyen piros. Úgy látszik gyűjtöm a színes sókat, a fehéren kívül van már feketém és pirosom is.

A sót a természet festi, azzal, hogy nem tisztán rakódik le, hanem valamilyen „szennyező anyag” kerül bele. Ha megfigyeljük, az európai kősó is inkább szürkés, mint fehér, mielőtt finomítják. Az egykori tengerek nyomán lerakódó sóba természetes módon keveredhetett kevés iszap, elszürkítve a fehéret.

Ilyen piros a piros só.

(tovább…)

Bármennyire nem akarta eltemettetni magát a tél, idén is csak jön a tavasz.

Addig is, amíg megjelennek a primőr zöldségek, szerény választékból dolgozhatunk, ha nem akarunk távoli tájakról idehurcolt dolgokat megvenni.

Ez a gyors saláta olyan hozzávalókból áll, amik hagyományosan elérhetők voltak még a tél vége felé is.

(tovább…)

A Húsvét egyik emblematikus étele a kalács.

Kalácsra is van legalább annyi recept, mint háziasszony, nem könnyű választani épp ezért nagy kincs egy kipróbált, bevált recept.

Azoknak ajánlom ezt a változatot, akik nem elsősorban sonkával ennék, viszont egy kis csokinak nehezen állnak ellen.

(tovább…)

Az ünnepi étkezések örök gondja: az ünnepiesség megtartása mellett legyen előkészíthető, hogy tudjuk élvezni vendégeink társaságát.

Ezeknek a követelményeknek maradéktalanul megfelel ez az előétel, és garantált sikert arat. Olyan még nem volt, hogy megmaradt volna, sokkal inkább harc vetélkedés indul az utolsó darabokért.

(tovább…)

Félreértések megelőzésére: se nem dicsekszem, se nem sajnáltatom magam. Egy másik ételhez kellett vegyek egy-egy csomag fehér és zöld spárgát, ami így márciusban tényleg luxus. Ennél nagyobb luxus már csak az lett volna, ha a megmaradt néhány szálat kidobom. Ilyet semmilyen étellel se szoktam tenni, inkább csináltam egy gyors vacsorát belőle. Egyúttal egy új ízt is felfedeztem, a pirított spárgáét. Nem mintha a főtt spárga nem lenne önmagában is az egyik legfinomabb zöldségféle (létezik fehérségféle is?), de érdemes kipróbálni vajon pirítva is.

(tovább…)

Húsvét táján szinte elmaradhatatlan a tojáslikőr, amit persze megvehetünk készen is, de egyszerűen elkészíthetjük saját kezűleg is.

Ez a kuglóf a tésztájába kevert tojáslikőrtől különlegesen könnyű és finom. Nem kell aggódni a gyerekekre nézve sem veszélyes. A hosszú sütési idő végére az alkohol maradéktalanul elpárolog belőle.

(tovább…)

Legalább is én úgy érzem, hogy nagy a szám – nem az enyém, mert az tényleg elég nagy – hanem amit a számlálóm mutat.

(tovább…)

Nemrég láttam egy ötletet a rántotthús sütésére. A rövid lényege, hogy nem bő olajban úszva sülnek a szeletek – ezért ritka vendég nálunk, nem mintha utálnánk az ízét – hanem először serpenyőben megpirítja a bundáját, majd tepsire téve a sütőben átsüti a húst. El is határoztam, hogy ezt ki kell próbálni, amire az ünnepi, hosszú hétvége ideális időpont.

Egyúttal egy másik kipróbálandó is várta fellépését, a többek által ódákban megénekelt Panko prézli. Múltkor az Ázsiában járva vettem egy zacskóval, meg egy mély lélegzetet, az ára láttán, de hát a kipróbálásért áldozatot kell hozni.

(tovább…)