Jó kaja

Sajnos nem jártam még Finnországban, de ez akár változhat is. Eredetileg ez egy ünnepi étel arrafelé, ami jól mutatja, hogyan főznek ott, ahol nem válogathatnak az alapanyagokban. Azon a klímán nem sok zöldség terem, el tudom képzelni, hogy a répa is utólagos gazdagításként került bele. Állatot még csak lehetett legeltetni, esetenként vadászni is, így alakulhatott ki a többféle hússal készülő fogás.

(tovább…)

Játsszunk egy kicsit!

Játékunk megmutatja nekünk azt, hogy csomó dolgot sokkal egyszerűbben meg lehet otthon is csinálni, mint azt gondolnánk. Ilyen dolog a vaj is.

Az, hogy milyen ízű és árnyalatú lesz, kizárólag a tejszíntől függ. Egyben biztosak lehetünk, sok gyári vajnál finomabb lesz, bármilyen tejszínt kapunk is. Azt nem állítom, hogy olcsóbb is, bár az időnként 600 – 700 Ft/liter áron akciózott tejszínekből drágább se. Egy literből kb. 35 dkg vajat köpülhetünk.

(tovább…)

Van Dédnagyanyám feljegyzései között egy recept, aminek nemes egyszerűséggel, jó sütemény a neve. Egyszerű, takarékos recept, de remek édes rágcsálnivaló, akár nagyobb társaság ellátására is.

Még Karácsony táján kellett valami száraz aprósütemény, amit előre meg lehetett csinálni, bírt több mint száz kilométer utaztatást és mégis csak méltó egy ünnephez. Ekkor született ez a sütemény, ami a régi recept folytatása, kiegészítése.

50 dkg liszt
20 dkg zsír
20 dkg cukor
1 cs sütőpor
1 tojás sárgája
1 egész tojás
fahéj
szegfűszeg

Gyúrjunk a hozzávalókból közepesen kemény tésztát. Ha ragadna, gyúrjunk hozzá még egy kis lisztet, ha töredezik, pár kanál tejfölt. Lisztezett deszkán nyújtsuk 3 mm vékonyra.

Eddig a régi recept.

Ebből a tésztából most csillagokat szúrtunk ki és 180 fokos sütőben 10 – 12 perc alatt megsütöttük. Amikor kihűlt, megkentük feketeribizli zselével és kettesével összeragasztva pihenni tettük egy napra. Ez alatt a tészta magába szívta a zseléből a nedvesség egy részét, és már nem akartak széjjel csúszkálni a csillagok. Olvasztott csokoládét kanalaztunk a tetejére és vágott, zöld pisztáciával ill. dió darabkákkal díszítettük. Nem mondom, hogy átlag hétvégi sütés esetén van az embernek energiája ennyit foglalkozni vele, de egyszer – egyszer belefér.

Nem ritka vendég a konyhánkon a darált hús, még marhából sem.

Amikor a gyerekek épp bolognai korszakukat élték, akárhányszor meglátták, már jött is a kérdés: ugye bolognai lesz belőle. Szerintem Ők két hétig egyfolytában is megették volna, azért magunkra is kellett gondolni, így született ez a sápadtarcú változat. Utána már ezt is kérték.

(tovább…)

Azért sikeres, mert a mai napon még a gasztro.blog.hu gyűjtőoldalt is elönthette az oldalán közzétett receptekkel. Ne azért nézzétek meg az oldalát, hogy forgalma legyen, hanem azért, hátha kellemetlen meglepetésben lesz részetek.

Mutatom az egyik első, képpel felkerült receptemet, még tavaly május 11-én töltöttem fel, aznap indult a jokaja.hu

https://jokaja.hu/szezamos-grillazs-lapocskak

A mai receptdömpingből nekem ez roppant ismerős volt:

http://brigoldala.blogspot.com/2009/12/egy-bogre-cukrot-keves-vizzel.html

Összesen annyi kreativitás szorult bele, hogy áttette többesszám első személybe. Egy bloghoz ennél több kéne.

Nagyon csokis és nagyon keserű, trendkövető módon mondhatnám akár brutál csokisnak is.

Mielőtt pedig elindulnak a kövek felém, elmondom, hogy szándékosan nem csokiból csinálom. Az az egyszerű oka, hogy a kakaóvaj szobahőmérsékleten szilárd lévén, képes túlzottan besűríteni a likőrt, már pedig szeretném, ha kifolyna az üvegből.

Tojás nincs benne, a tejszín is ultrapasztőrözött, hűtés nélkül sem romlik meg. Csalóka jószág, mert miközben könnyű kontyalávalónak mutatja magát, a megadott hozzávalókkal közel 30 % alkohol lesz benne, vagyis egyáltalán nem gyenge.

(tovább…)

Kókuszimádóknak kötelező. Igazi nedves, ragacsos közepű apróság, intenzíven kókuszos, és még hamar meg is van.

Kicsit laposra sikeredtek, nem kellett volna ilyen kekszformára lapítanom. Szerencsére még így is szaftos maradt, a feltámasztott darab még meg is görbült, mire lefényképeztem.

Ha tudunk válogatni – nekem az Ázsiában sikerült – vegyünk nagyszemű kókuszreszeléket, nagyon feldobja, ha ráharaphatunk a kis forgácsokra. A kókusztej nem volt az eredeti receptben, megmaradt valami másból, és egy hirtelen ötlettel beleborítottam. Még kókuszosabb lett tőle, bele is írtam a receptbe.

(tovább…)

Nagyon hálás dolog a sertés tarja, egyszerűen lehet belőle finom pecsenyét sütni.

Gondolom sokan őrzünk íz emlékeket Nagymamától, falusi nyaralásból, ahol pecsenyét sütöttek. Aki vett már részt disznótoron, az tudja, az egyik legfinomabb a frissen sült pecsenye. Azt nem lehet utánoznunk, ahhoz kell a frissen vágott állat húsa, aminek biokémiai oka van.

Ezt azonban bombabiztos módja annak, hogy omlós, puha, rendkívül jóízű pecsenyét süssünk, egyszerű eszközökkel.

(tovább…)

Tegnap ihletet kaptam. Ági nem csak főz és ír, de ihletet is ad. A vargányás levese azonnal beindította a fantáziámat: a gomba és a gersli is szerepel a kedvencek listáján, a leves sem idegen műfaj. Igaz vargányám nem volt itthon, viszont helyben termett csiperke igen, és egy kis fűszergomba is csak akadt, így aztán már ez volt az ebédem.

Se vargánya, se őrségi csupor, és még másképp is készült, kénytelen voltam más nevet adni neki. Az igazi matyók ne kövezzenek meg a kevéssé autentikus receptért, a mezőkövesdi fazekas keze alól kikerült tálka volt a névadó.

(tovább…)

Húsvét közeledtével elárasztották a netet is a valahogy ide kapcsolható ajánlatok.

A sok megszokott édesség, ajándék étel, és játék mellett időnként furcsa dolgok is megjelennek. Őszintén szólva nem hiszem, hogy tömegesen fognak érte sorba állni a vevők, de hogy miket ki nem találnak …

(tovább…)