Jó kaja

Egykori takarékos háziasszonyok receptje, ami válasz arra a kérdésre, hogyan lakassunk jól fél kiló húsból egy családot?

Ráadásul ezt a választ nagyon finom módon adja meg. A puha húsgombócokat kissé savanykás, a kapribogyótól illatosan fanyar mártásban tálaljuk. Körítésként a főtt krumplitól a száraz tésztán át a gőzgombócig bármit kínálhatunk, ami nem nyomja el a mártás ízeit.

Hozzáadott zsiradékot alig tartalmaz, teflonban pirítva a hagymát és a lisztet 2 evőkanálnyiból megúszható. Nyugodt lélekkel ajánlhatom a zsíros kajákra érzékeny epéjűeknek is.

(tovább…)

A hideg reggelik vacsorák, a tízóraira elcsomagolandó szendvicsekre valók változatossága örök probléma.

A legtöbb felvágott egyenízű és kérdéses összetételű, a sajtok jó része megfizethetetlen. Az ember igyekszik sok mindent házilag előállítani, többnyire azért, hogy tudja, mi került bele – erre a hideg ételek rovatban több példa olvasható – de azért az sem baj, ha még finomabb és olcsóbb is. Ez a krémsajt mindezen kívánalmaknak megfelel, és két részletben talán negyed órát kell rászánni.

(tovább…)

Volt, amikor a lét határozta meg a tudatot, aztán ahogy ez kiment a divatból, csupán olyan profán dolgok maradtak, mint a hűtő határozza meg a sütést.

Kellett már valami rágcsálni való a család egereinek, és a hűtő feltúrásakor előkerült egy adag juhtúró. Stanglit, pogácsát most nem akartam, valami zabpelyhesre állt rá a fantáziám. Csináltam már zabpelyhes, sós puszedlit, ami bátorságot adott a kísérletezéshez, így született ez az apróság

(tovább…)

Aki figyeli a receptjeimet, láthatja, hogy az átlagnál jóval több gombát eszünk. Ennek nem csak az az oka, hogy itt Budafokon terem az összes gomba jó része, tán kikerülni se tudnánk, hanem egyszerűen az is, hogy szeretjük.

A gomba sokkal több figyelmet érdemel, mint amit általában kap. Sokoldalúan használható, a fűszertől kezdve, köreten át a húst is helyettesíteni képes főételig. A zsírtartalma gyakorlatilag annyi, amennyin a hagymát pirítjuk, a szénhidrát tartalma is alacsony, viszont a növények között jelentős fehérje mennyiséget tartalmaz. Így aztán remekül beleillik minden fogyókúrás étrendbe, ahol örök gond a változatosság.

(tovább…)

Régóta vár két fasírttal kapcsolatos ötlet arra, hogy kipróbáljam. Az egyik a mustáros ízesítés, a másik pedig az áztatott kenyér helyett a tehéntúró használata. Most jött el az ideje, hogy egyesítve a kettőt próbáljam ki.

Ha pedig egyszer kísérleti főzés, akkor legyen tényleg az, marhahúst daráltam hozzá, kétféleképp fűszereztem, és tepsin sütöttem, nem olajban úszva.  Ebéd után egyhangúlag sikeresnek ítéltük a kísérletet, felkerül az ismétlendők listájára. Természetesen disznóhúsból is ugyanígy elkészíthető, bár a marhahús csak erőteljesebb ízű.

(tovább…)

Reggeli blogszemlém során Notburgánál találkoztam egy ismerős recepttel.

Gyerekkoromban gyakran készült Nagyanyám konyháján, ha az unokákat várta egy kis kényeztetésre. Szerettük ezt a szaftos, tálkából kanalazható finomságot. A nevét ugyan nem értettük, hiszen gyerekként kit érdekel, hogy szép-e az édesség, akár alulról, akár másfelől szemlélve?

Később megörököltem a szakácskönyvét, amiben még Maminak, az én Dédnagyanyámnak az írásával szerepel ez a recept. A családban használatos neve mellé odabiggyesztette a Hofmehlspeis, vagyis udvari sütemény nevet is.

(tovább…)

Ahogy leírtam a címet láttam, hogy igazából csak a vagy magyar szó benne, az összes többi idegen eredetű. Ezek rugalmasan beépülnek nyelvünkbe, előbb utóbb teljesen sajátunknak érezzük. A steak-et kell a legkevésbé magyarázni, arról nyilvánvaló, hogy nemrég jött az angolból.

A két másik kifejezés szépen mutatja történelmi kapcsolatrendszerünket. Amíg a társadalom műveltebb rétegei jelentős francia kapcsolatrendszerrel rendelkeztek, így a burgonya nevet is onnan honosították, a középrétegek inkább német orinetáltságúak lévén krumplivá keresztelték.

Akármelyik néven is illetjük, nagyon finom köret, elsősorban sültek mellé. Jól megsütve nem csak köretként kapós, hanem egy kis fokhagymás tejföllel önálló vacsoraként sem utasítják vissza.

(tovább…)

Ugyan szinte egész évben kapni hurkát, kolbászt, azért a disznótoros mégis csak a téli menübe való igazán.

Most, hogy a tavaszias szél hamar elolvasztotta a vaskos hótakarót is, az ember kezd hinni a naptárnak és a tavasz közeledtének. A piacon ez még nem látszik, az első tavaszi terményekre várnunk kell, még hóvirágot se kínáltak. Felfedeztem viszont, hogy az egyik hentesnél nem pöttyös a véres hurka.

(tovább…)

Amíg friss gyümölcshöz jutunk, használjuk a nagy téli klasszikust, az almát. Az ilyen süteményekbe remekül használhatjuk a kissé fonnyadt, de nem rothadt darabokat, kimondottan előnyös, ha nem túl szaftos a gyümölcs.

Nagyon finom, csupa krém és alma, habbal a tetején, igazi fahéjas, téli illattal.

(tovább…)

Alaposan megpuhultak már a minap beszerzett avokádók, épp ideje volt valamit kezdeni velük. Olvastam egy ihletadó receptet, amiben túróval lesz krémmé.

Hoztam a piacról finom házi túrót, hogy méltó párja legyen a gyümölcsnek – egyáltalán gyümölcsnek számít, és nem zöldségnek? – ha pedig kísérlet, akkor legyen rögtön kétféle krém belőle, egy sós és egy édes. Mindkettőre léteznek példák a világ konyháin, nagy hibát nem követhetek el vele.

(tovább…)