Távoli piacjárás
Úgy alakult, hogy a város másik végében volt dolgom. Igen-igen rég jártam már a Bosnyák téri piacon, nem hagyhattam hát ki, hogy be ne pakoljam a kosaramat a kocsiba
Nem is jártam eredménytelenül. Azon túl, hogy szakadásig pakoltam a méretes kosarat, néhány érdekességre is szert tettem.
Az egyik standon úgy adták az érdekességeket, mint máshol az átlagost. Jó néhány pasztinák került a kosárba, a képre ezek közül csak kettő. Mi a húslevesbe is jobban szeretjük a petrezselyemgyökérnél, mar szinte sosem fás, még tél vége felé is ehető, már ha olyankor is kapunk.
Ugyanott kaptuk az igazi sárga, sárgarépát is. A színén kívül nincs markáns különbség a megszokott, szinte piroshoz képest. Talán egy kicsit kevésbé édes, frissebb ízű.
A hagymának nagyon megörültem, és bár kisebb vagyonért adták, egy fél kilónyit csak el kellett hozni. A forma már nem volt újdonság, írtam is róla egy alkalommal. A színe az nagyon szép átmenet a vörös- és a lilahagyma között. Kimondottan salátákhoz ajánlanám, mert az utóbbihoz hasonlóan szelíd íze van, nem vadul csípős, könnyfakasztó.
Az erdei gombát árulók mellett sem sikerült elosonnom, olyan ritkaságot vehettem, amit még nem láttam piacon, de erről egy külön bejegyzésben írok, megérdemli.
Ha Erdélyből érkezik ismerősöd, kérd meg, hozzon neked hagymát. Ilyet fogsz kapni:) Ott hagyják, hogy megcsípje a hideg, attól még édesebb lesz.
Édesanyámék ilyen vöröshagymát termesztettek mindig. Mert nálunk ez a vöröshagyma, az, ami Mo-n vöröshagymaként szerepel, az nálunk a fehér. 😀 Olyan igazi lilát, azt a sötétet, csak akkor láttam életemben először, amikor elkezdték behozni (hozzánk általában) Hollandiából.
Na, most olvasom Mindennapi Manna hozzászólását. Egyet beszélünk, no!:D
Jaj, paszternákot nálunk mindenhol, állandóan lehet venni. Csak itt nem iylen kurta, kerek végű, hanem jó hosszú karógyökérben végződik. 🙂
Ennyire itt se szokott tömpe orrú lenni, de ez is nagyon finom, zsenge volt.