Jó kaja

Ritkán fordul elő, hogy a juhtúró tisztes kort érjen meg a hűtőnkben. Most ez történt, a valamire majd elfogy alapon beszerzett dobozka túró kezdte megközelíteni egyhetes születésnapját. Ezt a tűrhetetlen állapotot orvosolni kellett, amiből ez a sós keksz született.

Akinek esetleg nehézséget okoz betevő napi folyadékmennyiségének eltüntetése, annak szeretettel ajánlom figyelmébe. Ettől elfelejti milyen is az, amikor nem szomjas.

20 dkg juhtúró
20 dkg vaj (16 dkg disznózsír)
20-25 dkg liszt
só
darálatlan mák

szezámmag, chilipehely, durvára tört bors

A túrót, lisztet, szobahőmérsékleten meglágyult zsírt gyúrjuk tésztává. Sózzuk meg, és gyúrjunk bele mákot, ebbe kb. 5 dkg került. Ha nagyon lágy a tészta, kevés lisztet tehetünk bele, de 25 dkg fölé ne nagyon menjünk, mert szárazzá válik. Inkább tegyük a hűtőbe egy időre, hogy a zsír szilárduljon és a tészta nyújthatóvá váljék. 2-3 mm vékonyra kinyújtva fektessük tepsibe és vágjuk kockákra. Kenjük meg a tetejét tojással, vagy ahogy most csináltam, tejjel, mert nem volt kedvem egy jókora tojást felverni, és szórjuk meg. Három sávban szezámmagot, durva borsot és chilipelyhet szórtam rá. 180 fokon 10-12 perc alatt megsül.