Jó kaja

Elkészült a próba adag. A legnagyobb tanulsága rögtön az elejére: a csokibevonat nem vakolat (ami eltakarja a trehányul rakott falat). Ha a belseje „rusztikusra” sikerült, az a csokitól se fog kisimulni. Ettől eltekintve szerénytelenül tökéletesnek is mondhatnám.

Az ötletet Angéla arisztokratikusra vett nevű tekercsei adták, de tudtam rögtön, hogy más formát fogok adni neki. Először egy Kókusz Rudira gondoltam, de aztán átváltottam a kókuszos szaloncukorra. Ahogy a próba adagot elnézem, a végén golyó forma bonbon lesz belőle, gömböt formázni mégis csak egyszerűbb, mint ilyen hosszúkás valamit.

(tovább…)

Téli, mert december elején készült, az meg már tél nemdebár. Gondosan befagyasztottunk néhány adag kicsumázott paprikát ilyen célra. Nem mondom, hogy gazdaságosan használja ki a fagyasztót, de kell ilyen is bele. Volt még a tavaly magunk eltette paradicsomléből (idén kimaradt a befőzés), két üveg kissé fakult színű, az pont jó még ehhez.

(tovább…)

Ha én egyszer rászabadulok a piacra, alig bírom a kosaramat a kocsiig elcipelni. A pénteki heti piacozás nyomán is ez volt a helyzet. Az egyik cipelős tétel a kilónyi borjúmáj volt, aminek egy részéből készült a kenőmájas.

A másik részéből egész hagyományos resztelt májat terveztem, tudva, hogy kevés idő lesz a vasárnapi ebédre. A máj pucolásán és csíkokra vagdalásán már a májas készítésekor túlestem,  konyhakész „termékként” várt a hűtőben.
(tovább…)

Minap említettem, hogy van év, amikor fellázadunk a kötelező bejgli ellen – nem mintha nem szeretnénk, de úgy is kapunk valahonnan – és egy tepsibe összetöltve, flódniként sütjük meg. Ez a Közép-európai zsidó konyháról népszerűvé vált sütemény persze több a bejglinél, amennyiben legalább háromféle tölteléke van, mint a képen szereplő lusta változatnak. Igazából kéne legyen benne egy negyedik, lekváros réteg is, de vagy lustaság okán nem készült, vagy a tészta sikerült szakadóssá, és csak négyfelé osztva volt kinyújtható (régebbi kép, már nem emlékszem pontosan). A mennyiség egy közepes tepsire való, nem a sütőhöz adott nagyméretűhöz, abba a duplája is belefér.

(tovább…)

Nagyapáink idején még sokkal általánosabb szokás volt, egy kiadós étkezés után egy kis kupica gyomorkeserűt lehajtani. A számtalan gyógylikőr közül mára a kerek üveges jószerével egyeduralkodó maradt.

Valamikor sok házi recept is közkézen forgott, amik a különféle emésztést segítő, epehajtó hatású gyógyfüveket használták, esetleg néhány másikkal élvezhetővé téve az ízét. A receptben szereplő gyógy- és fűszernövények mindegyike beszerezhető, hozzáértők sokukat maguk gyűjthetik is, nem lehet akadálya annak, hogy kipróbáljuk. Nagyjából egy hét alatt elkészül, akár még az év végi kajacsúcsot is segíthet átvészelni.

(tovább…)

Ha Max még gyűjtené azokat a recepteket, amik kétféle ételt csinálnak egy alapanyagból, ezt bízvást bevehetné a csomagba. A nyelv ugyanis először ad egy nagyon erőteljes ízű húslevest, hiszen meg kell főzni ahhoz, hogy a fehér bőrét le lehessen húzni. Utána szépen felszeletelve rengetegféle mártással, de akár átsütve is tálalható. Gyakorlatilag zsírtalan, finom rostú, sötét hús, határozott, finom ízzel, ezért jól elviseli az erőteljes fűszerezést is.

Nálunk a legkedveltebb a tejszínes kaprimártásban átpárolt nyelv, de most valami másra akartam sort keríteni, így született ez a rozsdás szaft köré.

(tovább…)

Leánytól intenzív nyaggatásban volt részem, hogy mikor csinálok már megint üvegbe kenőmájast. Egy időben gyakran készült üvegben, mostanában tényleg rég volt. Megvan az az előnye, hogy kis üvegekbe töltve, megbontás nélkül sokáig eláll a hűtőben, de akár üvegestül be is fagyasztható. Így nem lehet ráunni a felénél, márpedig nehéz 20 dkg májasnak nekiállni.

Egyszer már készült ünnepi eledelnek, akkor nem hízott libamájból, most szép borjúmájat kaptam a piacon. Ennek a májasnak a nagyon finom ízét a visszafogott fűszerezés és a konyak adja. Ez a borjúmájas változat nagyon érdekesen viselkedik. Mivel ennek nincs nagyon markan máj íze, először semmi májasságot nem érzünk, aztán szép lassan bomlik ki a hús alól a máj  íze. A hozzávalók kb. 1 kg kész májasról szólnak.

(tovább…)

Annyiban nem újdonság ez a recept, hogy az egykori húsipar névadó terméke sem sok húst láthatott – bélszínt meg akkoriban végképp nem – mégis hihetetlen karriert futott be.

Karriert ez a recept is megérdemel, szerintem finomabb az eredetinél. Kis ügyességgel megformázhatjuk olyanra, hogy nem sok rábeszélésre lesz szükségünk, hogy elhiggyék, mit is tálalunk. Ha pedig már sikerült megkóstoltatni, akkor a gombakerülők is hamar felülvizsgálják elutasító álláspontjukat.

(tovább…)

Nem múlhatott el tél anélkül, hogy Nagyanyám be ne vette volna magát a jéghideg konyhába és ne állt volna neki citromdzsemet főzni, az unokák legnagyobb örömére. Már az öröm volt, amikor láttuk, hogy a cserép tálban ott áznak a negyed citromok, hiszen tudtuk, hogy másnap üvegbe kerülnek, és lehet vajas kenyérrel reggelizni belőle. Neki nem kellett hozzá szakácskönyv, ment az fejből, gyakorlatból. Még leírni sem tartotta fontosnak, hiszen tudta azt anélkül is. Szerencsére Apám lediktáltatta, amikor Nagyi 90 fölött járt, és már se megfőzni, se leírni nem tudta.

(tovább…)

Az ilyen szürke, nyirkos időben, gyűrötten hazaérve életmentő lehet egy tartalmas, egytálételként megvacsorázható leves. Ha mindezt hamar meg lehet főzni, az további piros pont a recept mellett. Ez a lencsetál a főzési idővel együtt is belefér fél órába, ami akkor is nagy előny, amikor – mint tegnap – későn csap az ember a homlokára, hogy hamarosan rászorulók érnek haza.

Miért különleges? Egyrészt az ízesítése miatt, másrészt a vörös lencse okán, de legfőképp azért, mert valamikor régen, ilyen címen írtam be a gyűjteményembe a receptet.

25 dkg vörös lencse
20 dkg húsos kolozsvári szalonna
1 kis fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
só, bors, pirospaprika, babérlevél, mustár

(tovább…)