Jó kaja

Az őzgerinc receptjénél már jeleztem, hogy a csontja nem került a szemétbe, és megmutatom, hogyan bántam el vele.

A jó húsos csont mindig hasznos, kiváltképp, amikor ez egy nemes vadból maradt meg. A kíméletes sütés után feltálalt pecsenye csontján elég sok hús maradt ahhoz, hogy a hasznosításán gondolkodjak.

A gerincen levő taréjon egy erős porc köti össze az egyes csontokat. Ugyanakkor ezen a taréjon ujjnyi hús van, amit inak szőnek át, így közvetlen lerágcsálásra nem alkalmas, egyszerűen rágós.

Elővettem a rettenetes késemet. Ez tényleg rettenetes darab, közel egy kiló a súlya, és a pengéje majd’ 40 cm hosszú. Nem is spárgahámozásra való, csapókésként használható. Ezzel a fegyverrel elcsaptam a csontokat összekötő porcokat.

A megfordított darab alján, hegyes késsel átvágtam az ízületeket összefogó inakat. Az így kezelésbe vett gerinc csigolyái meglazultak és erőteljesen kézbe véve szét lehetett feszíteni darabokra. Ennek a frédibéni módszernek az a nagy előnye, hogy nem képződnek csontszilánkok, meg nincs szükség hentes tőkére és bárdra. A darabokra szedett húsos csontot egyelőre bepakoltam a fagyasztóba. Alighanem barnamártás / alaplé készítésekor fogom felhasználni, vagy egy húslevest vadítok meg vele kissé.