Jó kaja

Vettem egy ananászt. Igazit, nem konzervdoboz formájút. Nem volt hatalmas, de a bébi-ananásznak így is a duplája, fele áron.

Aki még nem tette meg, kóstoljon meg egy igazi ananászt, ég és föld a különbség a konzervhez képest. Elég jól látszik rajta, hogy érett-e. Amikor már a pikkelyek közötti mélyedés is sárga, nem zöldes, akkor érdemes lecsapni rá.

Ha friss, ép a levélrózsa a tetején, kellő türelemmel legyökereztethető és jókorára megnöveszthető.

Megpucolni sem ördöngösség, csak nem szabad nagyon spórolósan vagdosni. Először is vágjuk le a talpát és a levélrózsát a tetejéről. Ez után állítsuk a talpára és éles késsel, vágjunk függőleges csíkokat a héjából. Ezt sajnos elég vastagon kell megtegyük, mivel a pikkelyek mélyedéseinek kemény a közepe, és ezeket le kell hámozni. Amikor ezzel végeztünk, vágjuk gerezdekre és a közepéből hasítsuk ki a kemény, rostos részt. Nem mértem le, de szerintem a súlyának harmada elmegy a kukába.

Ez most a legegyszerűbb, 10 perces desszert lett. Épp lecsöpögött két pohár tejfölöm. Ezt összekutyultam 5 dkg cukorral (édesszájúaknak ez kevés lesz) és egy jó löttyintésnyi vanília kivonattal. Utóbbitól érezhetően alkoholos is lett, de nem volt rá fiatalkorú. A tálkába tett krémre ráfektettem az ananász gerezdet, kevés krémet tettem rá díszítésként, majd az ablakpárkányra sorakoztattam fényképezéshez. Hiába készült el hamar, még annál is hamarabb tűnt el.