Jó kaja

Nem hittem, hogy egy sima lencse is tud még meglepetést okozni.

A dolog úgy kezdődött, hogy az év utolsó piacra menése előtt meglepve láttam: egy szem lencse sincs idehaza. Igazán komoly készleteket tartok, most is volt bab, meg csicseri- és sárgaborsó, hogy csak a hüvelyeseket említsem, de pont lencse és pont Újév előtt nem. Nagy baj azért nincs az ilyesmiből, jóformán még az édességes is félkilónként kimért lencsét kínált az év utolsó napjaiban. Hoztam is egy zacskóval, hogy a hentesutánzatoknál beszerzett füstölt dagadót legyen mivel tálalni, és az ezévi gazdagságunkat is bebiztosíthassuk.

A meglepetés a főzéskor ért. A szokott módon, pár órára langyos vízbe áztatott lencse egyáltalán nem akart a szokott módon megpuhulni. Azt hiszem ezt a zöldes árnyalatú lencsét, a nem szétfövős kiflikrumpli mintájára kiflilencsének hívhatnánk. Ideális lenne salátának, csak az lenne a jó, ha egyszerre lehetne kapni a barnás puhulóst és ezt a zöldes, al dentére fövőt. Azért éhen nem maradtunk, még ha tovább is tartott a tervezettnél, mire asztaléhoz ülhettünk.

Kevés szalonnakockán pirított hagymával indult, amin kb. 10 cm, félfőre vágott kolbászt is átforgattam. Rákapartam egy kis dobozka sűrített paradicsomot, majd ment rá a lencse és az előző nap megfőzött füstölt hús, megkóstolt leve. Egyáltalán nem volt durván sós, nem kellett óvatoskodnom vele. Csendesen fődögélt, a szokott húsz perc dupláját is, mégse lett pempő belőle. Annyira nem főtt szét, hogy sűrítés gyanánt picit belenyomtam a botmixert is, hogy egy részét pürésítsem. Nem szoktam berántani és habarni sem, van elég keményítő az átlagos lencsében, meg azt se bánom, ha nem áll meg benne a kanál. Tálalás előtt még egy kanál csípős mustárt is elkevertem benne, ami nagyon finom, pikáns ízt ad a lencsének.

A tálaláskor kapott még egy kevés tejfölt is, és a kockás abroszon, a barna üveg tányérba tálalva sikerült az egyik legkevésbé fotogén fogást előállítanom. A hosszú evésszezon végén elfogyott mennyiségből ítélve nem csak nekem ízlett.