A minap nagyon megihletett egy recept, amit azóta őrzök egy külön böngésző fülön. Gyorsan tisztáztam azt is, hogy nem elírás miatt nincs benne sütőpor, az így a jó. És tényleg, ez így nagyon jó, köszönet érte DebiGabinak.
Szerintem mindenféle ital – tea, bor, sör – mellé remek korcsolya, csak az első falatot nem szabad bekapni, mert utána úgyse tudjuk abbahagyni, amíg még van belőle.
Mielőtt bárki is érdeklődne, nem ment teljesen az agyamra az influenza, hogy télidőben befőzésről írok. Igazából az lenne fura, ha augusztusban próbálnék meg töklekvárt főzni.
Nem is igazi befőzés ez, nem készül hatalmas adagban, nem azért van, hogy hónapokig sorakozzanak a kamrapolcon – bár az is megoldható.
Általában hűtőben tartom a még felbontatlan üvegeket, eddig még nem volt ideje megpimpósodni. Nem csak a színe emlékeztet a nagy klasszikusra, a sárgabarack dzsemre, de a felhasználása is. Ugyanúgy lehet sütibe tölteni, palacsintára kenni, de legfőképp vajas kenyérre. Érdemes a zserbót is kipróbálni vele.
A leveshez hasonlóan ezt se én főztem. A minap kiolvasztott pangasius filé másik feléből készült könnyű vacsora.
A képről ugyan lemaradt, de köretnek volt hozzá sárga rizs is.
A mézes, gyömbéres, mandarinos ízesítés remekül bevált, még nálam is, pedig úgy tudom magamról, hogy nem szeretem húsfélék mellé a gyümölcsös, édeskés ízeket. Ez biztos azért volt finom, mert nem hús, hanem hal. 😉
Kivették a fakanalat a kezemből!
Nem éreztem annyi energiát magamban, hogy vacsorát főzzek, így aztán Párom improvizált valamit.
Bemelegítőnek gombalevest főzött, amin én is meglepődtem. Nyilván azért, mert Édesanyámnál a gombaleves tejföllel habart, fehér leves volt, zöldség nélkül, én is úgy szoktam csinálni, esetleg krémlevesként, de az más műfaj.
Nálunk ezen a néven fordul elő ez a villámgyorsan elkészülő recept, melynek eredete számomra homályba vész. Még azt is el tudom képzelni, hogy semmi köze Velencéhez, de ha így van, majd az olasz szakosok jelzik.
Nem baj, ha a köret kész van, mikor nekilátunk, mert nem lesz időnk megfőzni. Egyáltalán nem nagy áldozat egy szép szelet friss kenyérrel eltüntetni. A hozzávalókból csak körettel lakik jól 4 személy, jobb étvágyú emberek kettesben is eltakarítják.
Amikor Garffyka kiírta a következő VKF fordulót, azt gondoltam, hogy ezt kihagyom. Valahogy nem vagyunk ellenséges viszonyban a maradékokkal, simán megesszük másnap is. Aztán amikor ma nekiálltam, hogy megcsináljam ezt a pástétomot rájöttem, ez is egy fajtája a maradék hasznosításának.
Húslevest főztem karajcsontból, amiről azért elég sok főtt húst lehet lebörzögetni, amikor már csak langyos. Ezt minden alkalommal meg is teszem, sajnálnám kidobni, így lapult most is a hűtőben.
A címbéli kérdőjelnek története van. Nagyanyám ágán nem ismert a családfa, csak Pozsonyig követhetők a gyökerek. A családnév viszont lengyel eredetre utal, így nem lehetetlen, hogy az alapanyagok ezen párosítása valahonnan arról származik. Ha belegondolok, hogy valamikor a két világháború között vetette papírra, és nyilván Ő is legfeljebb alakított rajta, de úgy tanulta otthon, akkor könnyen lehet, hogy nagyon messze múltba vezet egy-egy ilyen családi recept.
Újabb kincs a régi családi receptek közül, ráadásul olyan, ami ma is tökéletesen megállja a helyét. Nem minden ilyen a régiek közül, hiszen a jeles ünnepekre szánt torták közül van, ami 24 tojással és közel 1 kg vajjal készül. Szerintem az még a malackarajon edződött zsírkedvelőknek is erős lenne.
Szerintem akkoriban sem ért rá mindenki egy fél napot sütni egy süteményt, ez kimondottan gyors, és egyszerűen elkészíthető recept.
Ha rosszabbul nem leszek, csak megmaradok. A tegnapi gyógypempő után már valami komolyabb dologra is ráéheztem. Egy takarékra tett gyomrot nem lenne szerencsés mondjuk egy velős pacallal bemelegíteni – nincs is idehaza – kiszedtem egy zacskó pangasius filét a fagyasztóból. Azon fagyottan tekertem rá színes borsot és megcsepegtettem citromlével, majd macskaálló módon lezárt műanyag dobozban hagytam kiolvadni.
Még jóval Karácsony előtt figyeltem fel Lúdanyó receptjére, amit fel is vettem a megsütendők listájára, de ha mindent megsütök, amit oda felírtam, Húsvétra kellett volna halasztani a Karácsonyt.
Tegnap este elmagányosodtam és két blogolvasás meg bejegyzésírás közben rám jött az azonnali süthetnék. Ez volt a remek alkalom arra, hogy elővegyem a receptet és azt a zacskó piros borsot, amit direkt ezért vettem az Ázsiában. Ezek a vajas kekszek azért is remekek, mert nem csak hamar kész vannak, de a gép edényén és keverőjén kívül csak a kést és egy evőkanalat kell elmosogatni. Ez annyival bonyolultabb eset, hogy itt a mozsarat is, de az annyiból állt, hogy alátartottam a megengedett melegvíznek. A recepten kivételesen alig változtattam, azt is csak szükségből.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu