Hálás alapanyag a csirkemáj. A legtöbb megrögzött belsőségkerülő számára az egyetlen, amit hajlandó megenni. Rendkívül gyorsan elkészül és némi fantáziával változatos finomságokat lehet összecsapni belőle.
Igazából nem paprikás ez, nem resztelt máj, csak a nemrég kapott házi paprikánk annyira erősen fest, hogy még szokni kell az adagolását.
Nagyon egyszerű és mégis mutatós, meg finom sütemény. A megadott hozzávalókból 60 – 80 db keksz lesz, tehát meglehetősen kiadós.
A mintázásánál szabadon kiélhető az összes kreatív hajlamunk – már akibe jutott belőle. Mivel a sütőből kivett, még forró kekszek puhák, hajlíthatók, azt is megtehetjük, hogy egy lapáttal rátesszük a vékony nyújtófára, amitől íves lesz. Ezt csak akkor, ha nem akarjuk hosszabb ideg tárolni, mert annyi helyet foglalnak el, hogy nem győznénk süteményes dobozzal.
Nagyon régi családi receptünk ez, Nagyanyám sokszor sütötte, mikor az unokáit várta.
A feljegyzés azonban az Ő édesanyjától származik, akit én nem ismertem, csak hallhattam Róla.
Nem bonyolult az elkészítése, hamar megvan, mégis nagyon finom, ropogós dióhabbal borított sütit kínálhatunk. Meglepően jól bírja a tárolást, főleg jól záródó fém dobozban. Egy hét meg se kottyan neki, feltéve, hogy megéri ezt a sütemények számára matuzsálemi kort. A hozzávalók a sütő nagy tepsijéhez valók, ahogy Nagyanyám írta, a nagy gáztepsihez.
Ez egy igazi Nagymama recept, unokák kényeztetésére, barátosnék fogadására.
Rendkívül egyszerűen, gyorsan elkészíthető, és napokig friss marad, ha marad. A recept legnagyobb nehézsége az utolsó pontja, ritkán sikerül a teljes tepsire vonatkoztatni.
Nagyon diós, nagyon finom, diókedvelőknek egyszerűen kötelező. Ugye diétás is, elvégre egy szem lisztet se szórunk bele? 😉
Sikerült az amúgy hamar elkészülő paprikás krumplit hat órán át főznöm, és nagyon finom lett.
Mostoha sorsú ételünk a krumpli paprikás, hiszen sokáig a szegénységgel volt rokonértelmű és ezáltal lesajnált receptnek számított a középosztályi konyhákon. Később olcsósága miatt előszeretettel tálaltak ilyen néven mindenféle borzalmat iskolai, üzemi és más közétkezdékben, ami szintén kevéssé erősítette a presztízsét.
Egyszerű étel, de épp ebben rejlik a nagysága, az alapanyagok – elsősorban a kolbász és a paprika – eldöntik, mivé is válik mire megfő. A csupa szemétből bélbe töltött, eufemisztikusan lecsókolbásznak csúfolt valamiből, és a fakó téglaporból biztos nem kerekedik ki emlékezetes fogás, hacsak nem számítjuk ide a rossz élményeinket is. Egy tisztességes füstöltkolbászból, jóféle paprikával és hibátlan krumpliból, ami hajlamos az enyhe szétfövésre olyat főzhetünk, amit ismétlendőként fogunk megjegyezni.
Ezzel a recepttel köretként találkoztam, akkor sült hús mellé kínálták.
Úgy is nagyon finom volt, de nyugodtan megsüthetjük önálló vacsorai fogásnak, abszolút megállja a helyét úgy is.
Leírva lényegesen többnek tűnik vele a munka, mint valójában, a sütési idő nélkül ez is a félórás fogások közé tartozik. A sütőben töltött idő pedig remekül hasznosítható más tevékenységekkel. Az adag jóllakat négy embert.
Fura nevét alighanem onnan kapta, hogy minden hozzávalója olyan finom, hogy még a Nagyik is szívesen melengetik vele magukat. A vaníliáról a legtöbben őrzünk olyan emléket, hogy a Nagyihoz belépve a frissen sült süteményen épp a vanília illata csapta meg az orrunkat.
Mindez forró tejjel, tojáslikőrrel esetleg tejszínhabbal percek alatt tudja felmelegíteni télidőben elgémberedett tagjainkat és kisimítani gyűrött lelkünket. Hazaérve egy rövid szusszanás egy ilyen bögrével a kezünkben elég ahhoz, hogy újult erővel fogjunk hozzá az otthoni teendőinkhez.
A bögre külön kedvencem, mert igazából az üveg pohár tartására szolgál, arra, hogy a forró itallal ne süssük meg a kezünket. Tessék figyelmesen megnézni, és kitalálni, melyik városból kaptam?
Téli vasárnapokra, családi összejövetelekre, de nem feltétlenül születésnapokra sütötte ezt a habos finomságot Nagyanyám.
Ahhoz képest, hogy az Ő receptjei között még bőven találni olyan tortákat, amik úgy kezdődnek, hogy végy 24 tojást, ez kimondottan egyszerű és gyors, kevés macerával készíthető. Alig több a munka vele egy muffinnál, és nyugodt szívvel nekiláthat bármelyik kezdő is, biztos eredményre számítva.
Ez olyannyira alap recept, hogy rá is csodálkoztunk, miért került ilyen rég az asztalra.
Valahogy inkább mártásként készítjük el a sóskát, pedig finom az levesként is. Egyike a 10-perces leveseknek és garantáltan elronthatatlan. Ha nagyon sürgősen kell valami meleg levest varázsolni, akkor azonmód, zacskóstul bedobhatjuk egy tányéron a mikróba a sóskapürét, hadd olvadjon.
Teljesen autentikus recept következik. Semelyik keleti országban sem ismerik, senki se tudja a sajátjának. Kizárólag nálam autentikus, ebéd előtt egy órával találtam ki, hogy valami kínaiasat kéne csinálni, mert olyat egész ritkán (t)eszünk.
A recept főzés közben alakult ki, az alapanyagok és a fűszerkészlet alapján, igazi improvizáció volt. Az elfogyott mennyiség – és a saját kóstolásom – alapján nem sikerült rosszul.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu