Ugyan szinte egész évben kapni hurkát, kolbászt, azért a disznótoros mégis csak a téli menübe való igazán.
Most, hogy a tavaszias szél hamar elolvasztotta a vaskos hótakarót is, az ember kezd hinni a naptárnak és a tavasz közeledtének. A piacon ez még nem látszik, az első tavaszi terményekre várnunk kell, még hóvirágot se kínáltak. Felfedeztem viszont, hogy az egyik hentesnél nem pöttyös a véres hurka.
Tudom, hogy sokaknak idegenül hangzik a sülthús és a tej párosítása, először nekem is fura gondolat volt. Aztán eszembe jutott, hogy Édesanyám marhahúst párolt tejben, és nem csak fantasztikusan puha lett, de nagyon finom volt az íze is. Ha pedig marhával jó volt, disznóból se lehet rossz, így aztán nekiálltam kipróbálni, amit nem bántam meg.
Nyugodt szívvel ajánlom azoknak is, akiknek a családja mérsékelten lelkesedik az újításokért, ezt mindenki szívesen fogadja. Combból készítve, teflonban, egész kevés zsiradékon körbepirítva jól beleilleszthető egy kíméletes fogyókúra menüjébe.
Ilyen kocsonyázott húsokból készült felvágottakat a boltban is kapni, ám érdemes házilag elkészíteni. Nem csak azért, mert lényegesen olcsóbban jövünk ki, hanem azért is mert csak az lesz benne, amit oda szántunk, és kedvünkre kíséretezhetjük ki az ízesítését.
A hozzá való 10 cm körüli átmérőjű műbelet a legtöbb áruházban és a nagyobb henteseknél, piacokon megvehetjük. Ha valahol tudunk szerezni felfelé szélesedő üveget, miből majd ki tudjuk borítani, abban is eltehetjük. Semmilyen speciális eszközt, felszerelést nem kell tartsunk hozzá, bármelyik átlagosan felszerelt konyhában nekiállhatunk.
Kalóriaszámolók és epediétázók ne is olvassák tovább!
Nem könnyű étel, de csupa finomság van benne, így a végeredmény finomságára is bizton lehet számítani. Nem hétköznapi fogás, de egy ünnepre vagy vasárnapra jó szívvel ajánlhatom.
Remek dolog ahhoz, hogy maradék sültet használjunk hozzá, vagy előre tervezve dupla adag tarját sütünk, és egy részét ehhez használjuk fel.
A minap, amikor Max malackodott, eszembe jutott, hogy már rég főztem ilyesmit. Akkor még nyár volt, lehetett bográcsolni, ami most csak szép emlék lehet. Most nem volt hozzá malac húsom se, viszont feltalálták a hentesek a sertés lábszárt. Eddig ilyen néven marhahúst vehettünk, újabban a disznóknak is kinőtt. Nagy csoda persze nincs a dolog mögött, csak annyi, hogy újabban több a csülök, mint amit el lehet adni, így aztán megnyúzzák, kicsontozzák és lábszárként adják el.
Pucolás közben szépen látszik, hogy kétféle húsból áll. Van egy külső, dekli része, ami lazább, de vastagabb rostokból álló színhús. A belső rózsája hasonlít a marhalábszárra, amennyiben ez is hártyákkal, inakkal átszőtt, finomrostú hús. Egyből két étkezéshez való adagot vettem meg, és szétválasztottam a kétféle húst. Az egyiket ledaráltam, ebből készült a gombás gombóc, a másikból készült ez a paprikás.
Ebben az ételben két olyan dolog is van, ami az átlagnál gyakrabban fordul meg a konyhánkon. Az egyik a darált hús, a másik a gomba. Mindkettő gyorsan elkészíthető és rendkívül változatosan, csak pici fantázia kell hozzá. A darált hús adott esetben kármentő is lehet, ha otthon derül ki, hogy a megvett hús mégse olyan szép, mint amilyennek a hentes pultjában látszott, és ez sajnos egyáltalán nem rendkívüli eset, még bejáratott hentesnél sem. Én önsanyargató módon nehezítem a dolgomat: magam darálom a húst. Jobb szeretem előtte magam megpucolni, letakarítani róla minden olyasmit, amit nem szeretnék a fogam közé kapni.
Fel kellett már dolgoznom néhány másoknál látott és előjegyzésbe vett receptet. Ilyen volt ez a rakott krumpli, amit Mandy görögösnek jelzett.
Nem vagyok otthon a görög konyhában, nem tudom megítélni, hogy arrafelé tényleg így szeretik-e a rakott krumplit, mindenesetre szerethetik, mert ez nagyon finom. Érdekes változatosság a szokott, kolbászos, tojásos, tejfölös recepthez képest – ami persze szintén igen jó kaja.
A végeredmény jellegében hasonlít Mandy receptjére, de elég sok helyen eltértem tőle, a hozzávalóknál és a készítésben is.
A címbeli szavakat csak én keverem időnként? Számtalan cégtáblára pillantva olvastam már gyorsnak a gyrost.
Végül is nem járunk messze az igazságtól, hiszen a gyors étkezés lehetőségét kínálják ezzel a fogással is. Ahogy a lepénykenyeret is sok nép, sokféle néven süti, úgy terjedt el nagy területen a benne levő húsos töltelék is. A nálunk elterjed gyros néven túl ismert kebabként – Németországban Döner – shawarma néven, és lehetne még sorolni. A lényege mindegyiknek a fűszeres, sült hús, pikáns mártással és sok salátával körítve. Bárány húsából lenne az igazi, de olyat szinte sehol sem sütnek. Egyszer egy sütőember elárulta, hogy a pulykahúsból összeállított torony tetejére tesznek egy darab birka faggyút, aminek a kiolvadó zsírja ízesíti bégetősre az amúgy semleges pulykahúst. Ha otthon fogunk az elkészítésének, nem tudjuk látványosan forgatni a gázégők előtt, hanem serpenyőben pirítva süthetjük a húst. Az ízén mindez mit sem változtat.
Nemrég sikerült már magamra vonnom többek rosszallását, akik nem hajlandók a belsőségeket még csak meg se kóstolni. Miért? Csak.
Érdekes módon még a máj a leginkább elfogadott, pedig arról lehetne a legtöbb egészségügyi rosszat elmondani – akár a zsírtartalmára, akár a méreganyagokra gondolunk.
Most a szív kerül terítékre. Ez a kis izomköteg egészen speciális szövet, ilyen más részen nem található, csak a szívben. Ez logikus is, hiszen ez az egyetlen olyan izom, ami a születéstől kezdve, folyamatosan dolgozik. Ebből már következik is, hogy erőteljes izomzatról van szó, nagyon finom rostokkal, mindenféle zsírtartalom nélkül. Ennek megfelelően rendkívül alacsony az energiatartalma, 10 dkg alig több 90 kcal-nál, ami 20 %-kal kevesebb még a csirkemellnél is. Fogyókúrázók, zsírkerülők számára fontos fehérje és ásványi anyag forrás lehet, de mondhatnám azt is, hogy aki vigyázna a szívére, időnként egyen szívet.
A disznósajt is azon ételek egyike, ami alaposan megosztja a kajálók mezőnyét. legtöbbször nem az íze miatt, hanem azért, amit beleraktak.
Meg tudom érteni, túl sok a rossz disznósajt a kínálatban, amit a gyártói csak azért készítettel el, hogy a hulladékaiktól megszabadulhassanak. Az ilyen „összesöpörtük a vágóhidat” alapon készülteket és is nagy ívben elkerülöm. Az ízlések is jelentősen különböznek. Akad aki számára az a finom, ha a belefőtt fül porcát ropogtathatja, én eleve meg se veszem, ha beletették a fülét vagy bármiféle porcát.
A minap nagyon finomat vettem a Kispiacon – szómagyarázat a végén – az emeleti sorbaállós kistermelőknél. A képen is jól látszik, hogy semmi oda nem illő dologgal nem pakolták tele. Döntően nyelvből, apróhúsból és talán fejhúsból készült. Mondjuk került is annyiba, hogy felerősödött az indíttatás bennem a házilagos készítésre. Csináltam és már máskor is, sőt nem csak ilyen paprikás, hagyományost, hanem fehéren fűszerezett, csak színhúsból készült mágnássajtot is. Nem is nagy varázslat, csak annyi a bökkenője, hogy mire elkészül 2 – 3 kg lesz belőle, azt pedig nehezen fogy el megromlási és ráunási időn belül.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu