Jó kaja

Nem tudom mondok-e még újdonságot bárkinek is azzal, hogy az iparilag gyártott kenőmájasokban nagyon sok zsír van. Valamennyi kell, mert különben nem marad kenhető, de azért nem mindegy, mennyi az a valamennyi.

Élelmiszeres fejlesztő-mérnök barátom borzasztott el egy alkalommal, elmesélve, hogy fejlesztési feladatnak kapták: a 12 %-os májtartalmat miképp lehetne tovább csökkenteni? Ha belegondolunk, hogy egy kiló disznómáj, fogyasztói áron 300 Ft körül megvan, akkor jobb szeretném nem tudni mi az, ami ennél olcsóbb, amivel érdemes ezt a „drága” alapanyagot kiváltani. Ez volt az egyik impulzus, hogy elkezdjek házilag májas és más felvágottakat készíteni.

A címben nem véletlenül nem írtam kenőmájast. Annak fejében, hogy kevés benne a zsiradék – hiszen csak annyi, amennyi a tarjában van – el kell fogadjuk, hogy kicsit törős, legfeljebb szeletelhető állagú. Persze lehetne vízzel lazítani, de ahhoz mindenféle vízmegkötő és emulgeáló adalékokra lenne szükség, amit otthoni készítésnél szeretnénk elkerülni.

(tovább…)

Igazán ritkán, egy évben tán háromszor kerül az asztalunkra olyan étel, ami zsiradékban úszva sült. Így aztán a legvasárnapibb ebéd, a rántott hús sem gyakori, időnként hallani is halk tiltakozást. Ennek persze az is az oka, hogy jelentős a nézetkülönbség a tekintetben, hogy miből is készüljön. Van a Karaj Párt és a Tarja Párt, kik késhegyre menő vitákban bírják választásra az ingadozót, ezzel többséget szerezve álláspontjuknak. Most azonban kifent bugylival mentem vásárolni, hogy elnyiszabolhassam ezt a gordiuszi csomót 4 – 4 szelet karaj és tarja beszerzésével, ettől dupla először. Még szerencse, hogy a Csirkecomb Pártnak nálunk nincsenek választói.

(tovább…)

Szép oldalas volt a szokott hentesemnél, aminek nem álltam ellen. Fellelkesülve a múltkori tarja sikerén, koszorút akartam sütni belőle.

Még a nyáron láttam egy távol élő barátunk grillezésén, hogyan készíti elő az oldalast, ezt próbáltam most ki.

Az oldalas belső oldalán van egy hártya, amitől sütés közben szeret összekunkorodni, és ami nehezebben puhul, mint a hús. Ő ezt leszedte, mielőtt a húst befűszerezte volna, hogy erről az oldalról is átjárhassák a fűszerek.

A másik, vagyis külső oldalán, a bordaközök fölött általában rajta van egy vékony húsréteg. Ez a dekli teljesen más szálirányú, mint a bordaközök, és jóval szárazabb hús is azoknál. Ezt is leszedte, és remek volt a darált húsba.

(tovább…)

Ez a recept jó példája annak, hogy kevés falrengető újdonság létezik a főzésben, viszont az alap receptek a végtelenségig változnak, a helyben termő növények, fűszerek függvényében.

A húsgombócok csak annyiban térnek el egy nálunk megszokott fasírttól, hogy kevesebb a kenyér és több a hús bennük, és Görögországban inkább marhából vagy birkából darálják, mint disznóból.

(tovább…)

Egy hosszabb ideig Afrikában élt barátunktól tanultuk el ezt a receptet.

Sejtésem szerint ez már egy hazai viszonyokra adaptált változat, semmi rendkívüli, egzotikus hozzávaló sincs benne, nyugodtan nekiállhatunk az elkészítésének.

A hozzávalók között, az egyszerűség kedvéért mogyoróvaj szerepel, de nyugodtan használhatunk bele darált, forgókésessel pépesített mogyorót is.

(tovább…)

Teljesen autentikus recept következik. Semelyik keleti országban sem ismerik, senki se tudja a sajátjának. Kizárólag nálam autentikus, ebéd előtt egy órával találtam ki, hogy valami kínaiasat kéne csinálni, mert olyat egész ritkán (t)eszünk.

A recept főzés közben alakult ki, az alapanyagok és a fűszerkészlet alapján, igazi improvizáció volt. Az elfogyott mennyiség – és a saját kóstolásom – alapján nem sikerült rosszul.

(tovább…)

Nem ritka a darált hús a konyhánkon, és nem csak akkor, ha menteni kell a nem megfelelő minőségű húst. Sokféle húsgombócot, cipót lepénykét készítettem már darált húsból, fasírtot is, de azt többnyire diónyi pici golyók formájában. Ismételt, nyomatékos célozgatások után ma olyan „igazi” fasírtot csináltam, mint amilyen a menzán is adnak: kenyérrel, nagyobbacska darabokban.

80 dkg dagadó
3 labdává felfújt műzsemle (épp alig volt saját sütésű kenyér idehaza)
2 tojás
1 fej hagyma
zsemlemorzsa
só, bors, majoranna, paprika, kömény

(tovább…)

Húskerülők és gyengébb idegzetűek most forduljanak vissza, borzasztó egészségtelen képes recept következik! (tovább…)

Anyósom se gondolta volna, hogy egyszer a főztje az internetre kerül. Márpedig ez volt a főétel unokájának születésnapi ebédjén, amin Ő volt most a vendéglátó. Sohase a magas gasztronómia volt a világa, elég szűk anyagiak között neveltek fel öt diplomás gyereket, az volt a lényeg, hogy jusson valami az asztalra.

Ennek megfelelően semmi rendkívüli sincs a recept hozzávalói között, és az elkészítése se igényel gasztrocsillagokat. Az eredmény viszont igencsak finom, nyugodtan felkerülhet egy családi összejövetel menüjébe. Pontos mennyiségek nincsenek, a társaság nagyságától függ, és az ilyen fogásokat gyakorlatból készíti, nem receptből.

(tovább…)

Nagy szalonnakockákat tartalmaz a paprikás ízesítésű somogyi csípős – vagy nem csípős, ízlés szerint. Érdemes otthon is kipróbálni az elkészítését. Egy húsdarálón és botmixeren kívül semmilyen felszerelést sem igényel, a vastag műbél kanállal is betölthető. Akár folpackkal bélelt püspökkenyér formában is készülhet, csak érdemes lepréselni valamilyen nehezékkel, hogy kevésbé legyen szétesős, amikor kihűl.

1 kg sovány hús (comb, lapocka)
30 dkg zsírszalonna vagy csirkemell
1 dkg szép színű édes paprika
1 tk erős paprika (elmaradhat)
1 tk őrölt bors
3 gerezd fokhagyma
2 dkg só

(tovább…)