Jó kaja

Petőfi állítólag szerette az ilyen módon készült szűzpecsenyét. Tudva azt, hogy élete során többet volt nélkülöző vándorpoéta, mint a földi jókban dúskáló polgár, a dolog felől lehetnek éppen kétségeink.

A híres emberek nevét megőrzött receptek gyakran nem is azok a fogások, amit az említett híres ember szeretett, sokkal inkább az emlékükre, tiszteletükre nevezték el róluk az ételt. Különösen is így volt ez olyan korokban, amikor a nevüket sem volt szabad kiejteni, márpedig a szabadságharc hőseinek ez is kijutott.

(tovább…)

A közelgő nemzeti ünnep tiszteletére gondoltam egy olyan ételre, ami visszaadja zászlónk színeit.

Több ötletem is támadt, amik közül erre a húsételre esett a választásom. Igaz, hogy nem lehet kétszemélyes adagban elkészíteni, viszont a maradékot hidegtálra is tehetjük, annak is díszére válik. Azon túl, hogy mutatós, még finom és szinte zsírtalan is, nyugodtan kínálhatjuk diétázóknak is.

Részletesen, sok képpel mutatom be, hogy bárki rászánhassa magát.

(tovább…)

A cím szinte mindent elmond a receptről.

Csak akkor készülhet így, ha szűzpecsenyét teszünk bele, mert az ugyanannyi idő alatt megpuhul, mint a csirke húsa. Más húsrész (pl. karaj, tarja) használata esetén előbb a disznóhússal kell párolni, és csak amikor már kezd puhulni, akkor adjuk hozzá a csirkét.

Igaz ugyan, hogy így télidőben nincs szezonja a paprikának, viszont gyönyörű, nyarat idézően színessé teszik ezt a fogást.

(tovább…)

Ez egy igazi meglepetés fogás, hiszen amikor asztalra tesszük a tálat, nem mutatkozik meg, akár rakott krumpli is lehetne.

Olyan húsételről van szó, amit nyugodtan ünnepi menübe is beilleszthetünk, annyi finomság van benne. Az utolsó átsütésig előkészíthetjük, és akár fél óra alatt is frissen tálalható.

Készíthető akár csirkemellből, vagy kicsontozott pulyka felsőcombból, a lényeg az, hogy olyan hús legyen, ami nem igényel hosszas párolást, puhítást.

(tovább…)

A brassói a maga, minden rafináltságot kerülő módján, remek étel. Kevés fűszerre, az alapanyago ízét nem elnyomva áll össze egységgé.

A brassói ugyanakkor bizalmi kérdés is. Sok étteremben a nyesedék, a zsíros cafatok hasznosítására használják – körítésként lehetőleg fagyasztott sültkrumplival –  ami abból is látszik, hogy az üres tányéron komoly zsírtócsa éktelenkedik. Ezzel ez az egyszerű fogás az éttermek teljesítményének egyik fokmérőjévé is vált. Nagyon meg kell becsülni azt a konyhát, ahol az üres tányér jóformán száraz.

(tovább…)

A húsvéthoz a pirostojás mellett hozzá tartozik a főtt sonka is.

Ezt sokan, sokféleképp szokták megfőzni, nem ritkán túlfőzni. A mai zsírszegény, fitneszdisznókból készült sonkákra alaposan oda kell figyelni, ha nem akarunk fűrészporszáraz, szétmorzsolódó sonkán bosszankodni.

Hentes barátom leírását adom közre, egy kiegészítéssel, amit szeret használni, de nem írta bele a szövegbe.

(tovább…)

Sajnos nem jártam még Finnországban, de ez akár változhat is. Eredetileg ez egy ünnepi étel arrafelé, ami jól mutatja, hogyan főznek ott, ahol nem válogathatnak az alapanyagokban. Azon a klímán nem sok zöldség terem, el tudom képzelni, hogy a répa is utólagos gazdagításként került bele. Állatot még csak lehetett legeltetni, esetenként vadászni is, így alakulhatott ki a többféle hússal készülő fogás.

(tovább…)

Nem ritka vendég a konyhánkon a darált hús, még marhából sem.

Amikor a gyerekek épp bolognai korszakukat élték, akárhányszor meglátták, már jött is a kérdés: ugye bolognai lesz belőle. Szerintem Ők két hétig egyfolytában is megették volna, azért magunkra is kellett gondolni, így született ez a sápadtarcú változat. Utána már ezt is kérték.

(tovább…)

Egykori takarékos háziasszonyok receptje, ami válasz arra a kérdésre, hogyan lakassunk jól fél kiló húsból egy családot?

Ráadásul ezt a választ nagyon finom módon adja meg. A puha húsgombócokat kissé savanykás, a kapribogyótól illatosan fanyar mártásban tálaljuk. Körítésként a főtt krumplitól a száraz tésztán át a gőzgombócig bármit kínálhatunk, ami nem nyomja el a mártás ízeit.

Hozzáadott zsiradékot alig tartalmaz, teflonban pirítva a hagymát és a lisztet 2 evőkanálnyiból megúszható. Nyugodt lélekkel ajánlhatom a zsíros kajákra érzékeny epéjűeknek is.

(tovább…)

Régóta vár két fasírttal kapcsolatos ötlet arra, hogy kipróbáljam. Az egyik a mustáros ízesítés, a másik pedig az áztatott kenyér helyett a tehéntúró használata. Most jött el az ideje, hogy egyesítve a kettőt próbáljam ki.

Ha pedig egyszer kísérleti főzés, akkor legyen tényleg az, marhahúst daráltam hozzá, kétféleképp fűszereztem, és tepsin sütöttem, nem olajban úszva.  Ebéd után egyhangúlag sikeresnek ítéltük a kísérletet, felkerül az ismétlendők listájára. Természetesen disznóhúsból is ugyanígy elkészíthető, bár a marhahús csak erőteljesebb ízű.

(tovább…)