Jó kaja

Igazi téli, húsevőket jóllakató fogás, kétféle húsból. A marhalábszár mellett ugyanaz disznóból is kerül bele. A disznó lábszár tulajdonképp a kicsontozott, bőr nélküli csülök, amit a Nagycsarnokban járva vettem.

Aki szereti bőrös csülökből is készítheti, de akkor is le kell venni a bőrét is kockákra vágva már a marhahússal együtt betenni a lábosba. Hamarosan ismételni fogom, mert amikor készült, még nem volt lassúfőzőm, pedig ez abban készítve  különösen finom lehet.

(tovább…)

Tudom, hogy a minap volt kocsonyafőzés, amiről be is számoltam, de hát most van a szezonja.

Ez nem az idei szezonban készült, de eszembe jutott, hogy érdekelhet mást is. A képen jól látszik milyen eredményre vezet, amikor a család kevéssé kocsonyarajongó tagjai rákezdenek az „ugye nem főzöl olyan sokat” kezdetű tirádára. A hús mennyisége már adott, csak a lével lehet takarékosan bánni, csökkentve ezzel a kész kocsonya mennyiségét. Az amúgy csapnivaló képen az azért kivehető, hogy ez a kizárólag színhúsos kocsonyát fogyasztók adagjából vágott szelet, mert ilyen kevés lével már vágható is.

Az eredeti recept színhúsból főzi és zselatinnal szilárdítja. Aki nem utálja a bőrös részeket, nyugodtan csinálhatja csülökből, esetleg egy körömmel kiegészítve.

(tovább…)

Gőz erővel ismerkedek az új technikával, és mi lenne inkább lassúfőzőbe való, mint egy kocsonya.

Szilveszter napján, délidőben a városban járva elkanyarodtam a Nagycsarnokba. Gondoltam már mindenki csomagol, próbál szabadulni az áru végétől és pang az egész csarnok. Ezzel szemben nyelvvizsga nélkül alig lehetett bemenni, annyi volt a turista, az egyébként is jókora tömegben. Úgy látszik nem csak én éreztem úgy, hogy éhen halunk az előttünk álló 4 napban, ha nem vásárolok még valamit. A turistasereg igen jópofa látvány volt, ahogy az ünnepre öltözött dámák, hosszú bundákban verekedték át magukat a zöldséghegyek és húsospultok között, miközben férjeik szorgalmasan fényképeztek.

(tovább…)

Nem hittem, hogy egy sima lencse is tud még meglepetést okozni.

A dolog úgy kezdődött, hogy az év utolsó piacra menése előtt meglepve láttam: egy szem lencse sincs idehaza. Igazán komoly készleteket tartok, most is volt bab, meg csicseri- és sárgaborsó, hogy csak a hüvelyeseket említsem, de pont lencse és pont Újév előtt nem. Nagy baj azért nincs az ilyesmiből, jóformán még az édességes is félkilónként kimért lencsét kínált az év utolsó napjaiban. Hoztam is egy zacskóval, hogy a hentesutánzatoknál beszerzett füstölt dagadót legyen mivel tálalni, és az ezévi gazdagságunkat is bebiztosíthassuk.

(tovább…)

Ez egy szuper-titkos projekt, nem mutathatom meg. Amikor a recept megjelenik, még fele úton se leszünk Sógorék felé, akiknél összejön a szűk család (kb. 25 emberke). Nem láthatnak belőle többet ennél, mert oda lenne a meglepetés.

Ez a meglepetés persze így is csak részeleges lesz, hiszen rendelésre visszük a káposztát, az igazi oka, amiért nem bontom ki, az a szépen rágyógyult fóliázás. Ebből még ha kilötyögne is az egyébként sem híg leve, nem fog a csomagtartóba folyni, az alatt a 200 km alatt.

A mi káposztás edényünkbe ezek fértek bele:

(tovább…)

Ünnepnapokon is vannak olyan étkezések, amikor nincs vendégsereg, ünnepi menü, mégse tennénk szívesen parizert az asztalra. A folyamatos sütizés édes ízeinek túltengését is jótékonyan ellensúlyozza egy sós ízeket felvonultató reggeli, amin ilyen pástétom lehet az ünnepi fogás.

A leírása nem rövid, ám ez senkit se rettentsen el, megcsinálni nem olyan nagy feladat.

60 dkg tarja vagy kicsontozott oldalas
20 dkg csirkemáj
5 dkg füstölt szalonna
1 tojás
szeletelt baconszalonna
1 kis fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
fél csokor petrezselyemzöld
só, bors, szegfűbors, kakukkfű, rozmaring
2 – 3 babérlevél
0,3 dl konyak és vörösbor

(tovább…)

Minimális előkészítéssel bármikor 5 perc alatt tehetünk az asztalra frissen sült húst, ami garantáltan szaftos és puha. Ráadásul univerzális, mert ha nincs kedvünk felvágottat (v)enni, akkor csak egy sonkavékonyságú szeletet kell vágjunk és akár a tízórais szendvicsbe is beletehetjük.

A rendkívül bonyolult hozzávalók:

egy darab kicsontozott tarja (karajjal is működik)
1 fej hagyma
3 – 4 gerezd fokhagyma
só, bors, őrölt kömény, majoranna …
(én szeretem a tubusba csomagolt por alakú fűszer keveréket)

(tovább…)

Téli, mert december elején készült, az meg már tél nemdebár. Gondosan befagyasztottunk néhány adag kicsumázott paprikát ilyen célra. Nem mondom, hogy gazdaságosan használja ki a fagyasztót, de kell ilyen is bele. Volt még a tavaly magunk eltette paradicsomléből (idén kimaradt a befőzés), két üveg kissé fakult színű, az pont jó még ehhez.

(tovább…)

Egy ilyen sültet inkább vasárnapi ebére ajánlanék, nem gyors vacsoraként. Amúgy sem ildomos vacsorára ilyen kevéssé fogyókúrás falatokkal tölteni meg bendőnket. Abból a bizonyos felsorolásból, ami az élet jóságait veszi számba, ez a hizlal kategória, főleg ha még egy jó adag körettel is megtámogatjuk. Ettől még persze finom. Sütés közben össze is megy, a zsírja is kisül, négy jó étvágyú felnőttre inkább egy kilónyi kicsontozott nyers tarját számoljunk, mint kevesebbet. Akinek a tarja túl zsíros, az karajból is megsütheti, de fokozottan ügyeljen rá, hogy ki ne szárítsa.

(tovább…)

Igazi ünnepi étkezés fénypontjaként kínálhatjuk ezt a finom és nagyon mutatós pecsenyét. Elő lehet készíteni a töltését és csak a sütőbe kell betenni az ünnep napján. Könnyű, gyömölcsös, ugyanakkor izgalmasan fűszeres, jól passzol hozzá egy illatos fehér bor és egy semleges ízű, de nem száraz köret.

kicsontozott karaj
aszalt sárgabarack
sárgarépa
hagyma
fokhagyma
só, bors, szerecsendió virág, gyömbér, rozmaring, (chili)

(tovább…)