Ez a recept jó példája annak, hogy kevés falrengető újdonság létezik a főzésben, viszont az alap receptek a végtelenségig változnak, a helyben termő növények, fűszerek függvényében.
A húsgombócok csak annyiban térnek el egy nálunk megszokott fasírttól, hogy kevesebb a kenyér és több a hús bennük, és Görögországban inkább marhából vagy birkából darálják, mint disznóból.
Ez Németországban egy igazi klasszikus recept, talán még a háziasszonyok számánál is több változata létezik.
Mi is nagyon szeretjük, a pikáns, savanykás mártásban úszó gombócokat. Az úszó kifejezés itt fontos, mert annyira finom a szaftja, hogy nem lehet túl sokat csinálni belőle.
A receptben visszatükröződik az, hogy tengerparti városból származik. Úgy látszik a hús és a hal párosítása egy fogásban, nem a trendeket követő csúcsgasztronómusok találmánya, Königsbergben – Kalinyingráddá keresztelték át egy időben – már régen is használták a háziasszonyok.
Ez is egyike azoknak a recepteknek, amik kipróbálására nagyon rég készülődök. Több helyen is láttam már, végül Gabojsza receptjei közül ihletett meg az utóbbi. Tulajdonképp már egy héttel ezelőtt is erre készülve vettem a marhahúst, ami végül a darálóban nemesedett ehetővé. Most már nem hibáztam, marhalábszárt vettem, olyan részt, amin volt egy darab dekli is a rózsák fölött. Ül ugyanis olyan az asztalnál, aki nem lelkes híve a cupákos részeknek.
Igazi téli, húsevőket jóllakató fogás, kétféle húsból. A marhalábszár mellett ugyanaz disznóból is kerül bele. A disznó lábszár tulajdonképp a kicsontozott, bőr nélküli csülök, amit a Nagycsarnokban járva vettem.
Aki szereti bőrös csülökből is készítheti, de akkor is le kell venni a bőrét is kockákra vágva már a marhahússal együtt betenni a lábosba. Hamarosan ismételni fogom, mert amikor készült, még nem volt lassúfőzőm, pedig ez abban készítve különösen finom lehet.
A világ sok blogján megfordult már ez a szalonnába csomagolás, ami annyira látványos, hogy ki kellett próbáljam.
Nem olyan nagy ördöngősség megszőni a bacon szalonnát, de tapasztalatom szerint érdemes hűtőhidegen dolgozni vele, akkor merevebb, könnyebb megfogni. A látványon túl hasznosan megakadályozza a hús kiszáradását és még egy kis plusz ízesítésül is szolgál.
A dolog azzal kezdődött, hogy vettem egy darab marhahúst, amiből vörösboros ragut terveztem. Amikor pucoláshoz kézbe vettem, úgy döntöttem, hogy túl száraz, rostos a hús, jobban járok vele, ha ledarálom. Daráltam bele egy vastagabb szelet szalonnát is, megelőzendő a fojtósságát.
A recept egy kedves egykori levelezőtársunktól származik, de már sok ismétlésen esett át, ennek megfelelően lassacskán módosulva.
1 kg marhahús
2 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 üveg sör
2 ek liszt
babérlevél
szerecsendió
csombor (borsikafű)
petrezselyemzöld
bors
só
mustár
kenyér
Egy olyan lábosban, amit majd sütőbe tehetek, forró zsíron átforgatom a 2-3 cm-es kockákra vágott marhahúst, amíg barnulni kezd. Inkább több részletben, nagy lángon, hogy tényleg piruljon és ne a saját levében fődögéljen. Szűrőkanállal kiemelem a húst, és a visszamaradt zsiradékon megpirítom a kockázott hagymát. Megszórom a liszttel, összekeverem és felöntöm egy kis sörrel. (tovább…)
Ez a recept sok szempontból nagyon jellemző egy korra, amikor semmilyen ételt sem dobtak ki (a megromlotton kívül), amikor minden maradékot sok leleménnyel hasznosítottak, új életre keltettek. Maradék pörköltet használtak el bele, ami talán már nem lett volna elég egy teljes étkezéshez. Szikkadt kenyérfélét is bele lehetett dolgozni, hiszen a kenyérnek olyan tisztessége volt, hogy azt kidobni egyenesen bűnnek számított volna. Szerintem hó végi napokon akár fel is vehetjük a menübe.
30 – 40 dkg maradék pörkölt
2 – 3 zsemle, vagy kenyérszelet
3 tojás
30 dkg levesben főtt zöldség
só, bors, majoranna, petrezselyemzöld
A recept ajánlásában el lehetne kezdeni ecsetelni a hüvelyesek egészségességét, tápértékét, inkább csak annyi írok, hogy rettenő finom. Igazi téli energiapótlás, tömény, finom ízekkel. Nem kerül az egyszerű, gyors ételek közé, rá kell szánni azt az időt, ami a bab megpuhulásához kell. Pont ennyi kell az ízek összhangba kerüléséhez is. Tipikusan olyan recept, amit nem érdemes kis adagban csinálni. Ugyanannyi a munka azzal is, és ami nem fogy el, remekül fagyasztható.
1 kg szárazbab (tarka- vagy vesebab)
1, 5 kg marhahús (lehet másból is, de jót tesz neki a marha karakteresebb íze)
0,5 kg hagyma
4 gerezd fokhagyma
10 dkg szalonna
1 l hús alaplé (ha van sonkafőzés után maradt füstölt levünk, azzal is finom)
1 l paradicsomlé (2 nagy sűrített paradicsom konzerv + víz)
só, bors, pirospaprika, oregano, csombor, chili
(kukorica konzerv – aki szereti, én nem teszek bele)
Nem tömegétkeztetésre való a borjúhús, de időnként csak asztalra kerülhet. Olyankor érdemes lecsapni rá, amikor szép nagy szeletet lehet vágatni belőle a hentessel, mert abból lehet szép tekercseket csavarni.
40 dkg borjúcomb
só
2 dkg zsír
2 dkg hagyma
10 dkg friss gomba (lehet több is)
10 dkg darált (borjú)hús
őrölt fekete bors
kakukkfű
petrezselyem zöldje
4 dkg zsír
1 fej hagyma
1 késhegynyi pirospaprika
Kihasználva Max nagylelkű határidőmódosítását, és azt, hogy megoldódott a szerver újjáélesztése, sőt nagyjából helyreálltak a bejegyzéseim is, gyorsan felteszem még a főétel receptjét is.
Gondolom nem csak én jártam már úgy, hogy otthon jöttem rá, a szépnek látszó hús alighanem valami igen vén marhából származik. Ilyenkor vagy megy a levesbe, aztán búcsút intünk neki, vagy a darálót vesszük elő, és azzal tesszük rághatóvá. Természetesen nem csak kármentésként érdemes a receptet elővenni, mert finom az jó húsból is. Ugyanígy készíthető disznó vagy szárnyasok húsából is, bár marhából a legjobb ízű.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu