Jó kaja

Szerintem egy ilyen darab húsra kevesen mondanánk azt a hentesnek, hogy tartsa meg. Gyönyörű tiszta hús, még némi erezettséget is felfedezhetünk benne.

Pedig a látszat csal. (tovább…)

Nemrégiben megláttam egy sörrel párolt marharagu receptet Sajtkukacéknál, amit szokásom szerint elkészítésig egy böngésző fülön megnyitva tartottam. Hétvégén következett el az a pillanat, amikor nekiláttam. Igen ám, de a kukac megrághatta az adatbázisukat, napokig nem volt elérhető az oldaluk, nem tudtam újra átolvasni a receptet. Azért ez nem állta utamat, megcsináltam saját kútfőből, legfeljebb más lett. A lényege úgy is az, hogy sok zöldséget párolunk együtt kellő ideig a hússal, mindezeket sörrel berúgatva. Nagyon nagyot recept nélkül se lehet hibázni.

(tovább…)

A pörköltet az egyik legrégebbről ránk hagyományozott receptnek tarthatjuk. Azt azonban tudjuk, hogy jelenlegi, paprikás formája csak a török uralommal alakulhatott ki, hiszen az közvetítésükkel ismertük meg a törökborsot.

Játsszunk el a gondolattal, milyen is lehetett annak előtte. Paprika híján sok más fűszerszámot használtak eleink. Erről a receptről nem állítom, hogy autentikus középkori – nem voltam ott a lakomákon – de akár lehet is, és a lényeg úgy is az, hogy finom.

(tovább…)

Sajnos nem jártam még Finnországban, de ez akár változhat is. Eredetileg ez egy ünnepi étel arrafelé, ami jól mutatja, hogyan főznek ott, ahol nem válogathatnak az alapanyagokban. Azon a klímán nem sok zöldség terem, el tudom képzelni, hogy a répa is utólagos gazdagításként került bele. Állatot még csak lehetett legeltetni, esetenként vadászni is, így alakulhatott ki a többféle hússal készülő fogás.

(tovább…)

Nem ritka vendég a konyhánkon a darált hús, még marhából sem.

Amikor a gyerekek épp bolognai korszakukat élték, akárhányszor meglátták, már jött is a kérdés: ugye bolognai lesz belőle. Szerintem Ők két hétig egyfolytában is megették volna, azért magunkra is kellett gondolni, így született ez a sápadtarcú változat. Utána már ezt is kérték.

(tovább…)

Egykori takarékos háziasszonyok receptje, ami válasz arra a kérdésre, hogyan lakassunk jól fél kiló húsból egy családot?

Ráadásul ezt a választ nagyon finom módon adja meg. A puha húsgombócokat kissé savanykás, a kapribogyótól illatosan fanyar mártásban tálaljuk. Körítésként a főtt krumplitól a száraz tésztán át a gőzgombócig bármit kínálhatunk, ami nem nyomja el a mártás ízeit.

Hozzáadott zsiradékot alig tartalmaz, teflonban pirítva a hagymát és a lisztet 2 evőkanálnyiból megúszható. Nyugodt lélekkel ajánlhatom a zsíros kajákra érzékeny epéjűeknek is.

(tovább…)

Régóta vár két fasírttal kapcsolatos ötlet arra, hogy kipróbáljam. Az egyik a mustáros ízesítés, a másik pedig az áztatott kenyér helyett a tehéntúró használata. Most jött el az ideje, hogy egyesítve a kettőt próbáljam ki.

Ha pedig egyszer kísérleti főzés, akkor legyen tényleg az, marhahúst daráltam hozzá, kétféleképp fűszereztem, és tepsin sütöttem, nem olajban úszva.  Ebéd után egyhangúlag sikeresnek ítéltük a kísérletet, felkerül az ismétlendők listájára. Természetesen disznóhúsból is ugyanígy elkészíthető, bár a marhahús csak erőteljesebb ízű.

(tovább…)

A vadas nagy kedvenc a családban. A sok zöldségtől, hústól és fűszertől harmonikus, gazdag íze van és soha nem lehet túl sok mártást készíteni hozzá, arra akkor is van vevő, ha a hús már elfogyott volna.

(tovább…)

Méltatlanul sok támadás éri a pörköltet. Sokan valami zsíros, nehéz, ehetetlen ételnek állítják be, ami megtestesíti a magyar konyha földhözragadt elmaradottságát.

Pedig egy nagyon régi tradíción alapuló receptről van szó, ami persze az évszázadok alatt magába olvasztotta a mindenkori újdonságokat. Ha ezt nem teszi, sose lehetett volna belőle a mai paprikás, gyönyörű színű étel, hiszen sokkal régebbi fogásról van szó, mint ahogy a paprikát megismerhettük.

Arról sokan vitáznak, hogy pásztorételnek tekinthető-e – a XIX. századi pásztorkodásban valószínűleg nem – minden esetre egy nagyon logikusan felépített, kevés eszközt és technikát használó étel, ami könnyen elkészíthető volt akár szabad tűzön is. Egyetlen edénybe, egymás után kerülnek a hozzávalók, másra mint erre az edényre és egy késre nem is nagyon volt szükség.

Ami pedig a zsírosságát illeti lehet igaz is, ha valaki sok zsiradékkal szereti, de egyáltalán nem szükségszerű. A manapság tenyésztett állatok húsának olyan alacsony a zsírtartalma, hogy a kész ételben nagyjából annyi lesz, amennyit mi külön hozzáadunk. Ahogy most készítettem egyáltalán nem zsíros és munka is alig volt vele, odafigyelnem se kellett, nehogy leégjen.

(tovább…)

Nemrég sikerült már magamra vonnom többek rosszallását, akik nem hajlandók a belsőségeket még csak meg se kóstolni. Miért? Csak.

Érdekes módon még a máj a leginkább elfogadott, pedig arról lehetne a legtöbb egészségügyi rosszat elmondani – akár a zsírtartalmára, akár a méreganyagokra gondolunk.

Most a szív kerül terítékre. Ez a kis izomköteg egészen speciális szövet, ilyen más részen nem található, csak a szívben. Ez logikus is, hiszen ez az egyetlen olyan izom, ami a születéstől kezdve, folyamatosan dolgozik. Ebből már következik is, hogy erőteljes izomzatról van szó, nagyon finom rostokkal, mindenféle zsírtartalom nélkül. Ennek megfelelően rendkívül alacsony az energiatartalma, 10 dkg alig több 90 kcal-nál, ami 20 %-kal kevesebb még a csirkemellnél is. Fogyókúrázók, zsírkerülők számára fontos fehérje és ásványi anyag forrás lehet, de mondhatnám azt is, hogy aki vigyázna a szívére, időnként egyen szívet.

(tovább…)