Jó kaja

Sajnos nem jártam még Finnországban, de ez akár változhat is. Eredetileg ez egy ünnepi étel arrafelé, ami jól mutatja, hogyan főznek ott, ahol nem válogathatnak az alapanyagokban. Azon a klímán nem sok zöldség terem, el tudom képzelni, hogy a répa is utólagos gazdagításként került bele. Állatot még csak lehetett legeltetni, esetenként vadászni is, így alakulhatott ki a többféle hússal készülő fogás.

(tovább…)

Nem ritka vendég a konyhánkon a darált hús, még marhából sem.

Amikor a gyerekek épp bolognai korszakukat élték, akárhányszor meglátták, már jött is a kérdés: ugye bolognai lesz belőle. Szerintem Ők két hétig egyfolytában is megették volna, azért magunkra is kellett gondolni, így született ez a sápadtarcú változat. Utána már ezt is kérték.

(tovább…)

Egykori takarékos háziasszonyok receptje, ami válasz arra a kérdésre, hogyan lakassunk jól fél kiló húsból egy családot?

Ráadásul ezt a választ nagyon finom módon adja meg. A puha húsgombócokat kissé savanykás, a kapribogyótól illatosan fanyar mártásban tálaljuk. Körítésként a főtt krumplitól a száraz tésztán át a gőzgombócig bármit kínálhatunk, ami nem nyomja el a mártás ízeit.

Hozzáadott zsiradékot alig tartalmaz, teflonban pirítva a hagymát és a lisztet 2 evőkanálnyiból megúszható. Nyugodt lélekkel ajánlhatom a zsíros kajákra érzékeny epéjűeknek is.

(tovább…)

Régóta vár két fasírttal kapcsolatos ötlet arra, hogy kipróbáljam. Az egyik a mustáros ízesítés, a másik pedig az áztatott kenyér helyett a tehéntúró használata. Most jött el az ideje, hogy egyesítve a kettőt próbáljam ki.

Ha pedig egyszer kísérleti főzés, akkor legyen tényleg az, marhahúst daráltam hozzá, kétféleképp fűszereztem, és tepsin sütöttem, nem olajban úszva.  Ebéd után egyhangúlag sikeresnek ítéltük a kísérletet, felkerül az ismétlendők listájára. Természetesen disznóhúsból is ugyanígy elkészíthető, bár a marhahús csak erőteljesebb ízű.

(tovább…)

Ugyan szinte egész évben kapni hurkát, kolbászt, azért a disznótoros mégis csak a téli menübe való igazán.

Most, hogy a tavaszias szél hamar elolvasztotta a vaskos hótakarót is, az ember kezd hinni a naptárnak és a tavasz közeledtének. A piacon ez még nem látszik, az első tavaszi terményekre várnunk kell, még hóvirágot se kínáltak. Felfedeztem viszont, hogy az egyik hentesnél nem pöttyös a véres hurka.

(tovább…)

Tudom, hogy sokaknak idegenül hangzik a sülthús és a tej párosítása, először nekem is fura  gondolat volt. Aztán eszembe jutott, hogy Édesanyám marhahúst párolt tejben, és nem csak fantasztikusan puha lett, de nagyon finom volt az íze is. Ha pedig marhával jó volt, disznóból se lehet rossz, így aztán nekiálltam kipróbálni, amit nem bántam meg.

Nyugodt szívvel ajánlom azoknak is, akiknek a családja mérsékelten lelkesedik az újításokért, ezt mindenki szívesen fogadja. Combból készítve, teflonban, egész kevés zsiradékon körbepirítva jól beleilleszthető egy kíméletes fogyókúra menüjébe.

(tovább…)

A vadas nagy kedvenc a családban. A sok zöldségtől, hústól és fűszertől harmonikus, gazdag íze van és soha nem lehet túl sok mártást készíteni hozzá, arra akkor is van vevő, ha a hús már elfogyott volna.

(tovább…)

Az alliteráló cím nem költészetem kiteljesedését jelzi, ezúttal is csak a piacon költöttem.

Történt ugyanis, hogy kedvenc baromfisom úgy látta,  rosszul mérte fel a kacsacomb beszerzését, és rá fog romlani, ha nem tesz ellene valamit. Hamarosan jön ugyanis a következő szállítmány. Sokáig nem kellett győzködjön, féláron akkor is elhoztam vagy öt combot, ha már mindent megvettem a hét végére. Befagyasztani nem akartam, azonnal megenni se tudjuk, maradt hát a konfitálás, ami megoldja egy időre a tárolását is.

(tovább…)

Méltatlanul sok támadás éri a pörköltet. Sokan valami zsíros, nehéz, ehetetlen ételnek állítják be, ami megtestesíti a magyar konyha földhözragadt elmaradottságát.

Pedig egy nagyon régi tradíción alapuló receptről van szó, ami persze az évszázadok alatt magába olvasztotta a mindenkori újdonságokat. Ha ezt nem teszi, sose lehetett volna belőle a mai paprikás, gyönyörű színű étel, hiszen sokkal régebbi fogásról van szó, mint ahogy a paprikát megismerhettük.

Arról sokan vitáznak, hogy pásztorételnek tekinthető-e – a XIX. századi pásztorkodásban valószínűleg nem – minden esetre egy nagyon logikusan felépített, kevés eszközt és technikát használó étel, ami könnyen elkészíthető volt akár szabad tűzön is. Egyetlen edénybe, egymás után kerülnek a hozzávalók, másra mint erre az edényre és egy késre nem is nagyon volt szükség.

Ami pedig a zsírosságát illeti lehet igaz is, ha valaki sok zsiradékkal szereti, de egyáltalán nem szükségszerű. A manapság tenyésztett állatok húsának olyan alacsony a zsírtartalma, hogy a kész ételben nagyjából annyi lesz, amennyit mi külön hozzáadunk. Ahogy most készítettem egyáltalán nem zsíros és munka is alig volt vele, odafigyelnem se kellett, nehogy leégjen.

(tovább…)

Ilyen kocsonyázott húsokból készült felvágottakat a boltban is kapni, ám érdemes házilag elkészíteni. Nem csak azért, mert lényegesen olcsóbban jövünk ki, hanem azért is mert csak az lesz benne, amit oda szántunk, és kedvünkre kíséretezhetjük ki az ízesítését.

A hozzá való 10 cm körüli átmérőjű műbelet a legtöbb áruházban és a nagyobb henteseknél, piacokon megvehetjük. Ha valahol tudunk szerezni felfelé szélesedő üveget, miből majd ki tudjuk borítani, abban is eltehetjük. Semmilyen speciális eszközt, felszerelést nem kell tartsunk hozzá, bármelyik átlagosan felszerelt konyhában nekiállhatunk.

(tovább…)