Jó kaja

Egy hosszabb ideig Afrikában élt barátunktól tanultuk el ezt a receptet.

Sejtésem szerint ez már egy hazai viszonyokra adaptált változat, semmi rendkívüli, egzotikus hozzávaló sincs benne, nyugodtan nekiállhatunk az elkészítésének.

A hozzávalók között, az egyszerűség kedvéért mogyoróvaj szerepel, de nyugodtan használhatunk bele darált, forgókésessel pépesített mogyorót is.

(tovább…)

Teljesen autentikus recept következik. Semelyik keleti országban sem ismerik, senki se tudja a sajátjának. Kizárólag nálam autentikus, ebéd előtt egy órával találtam ki, hogy valami kínaiasat kéne csinálni, mert olyat egész ritkán (t)eszünk.

A recept főzés közben alakult ki, az alapanyagok és a fűszerkészlet alapján, igazi improvizáció volt. Az elfogyott mennyiség – és a saját kóstolásom – alapján nem sikerült rosszul.

(tovább…)

Ez Németországban egy igazi klasszikus recept, talán még a háziasszonyok számánál is több változata létezik.

Mi is nagyon szeretjük, a pikáns, savanykás mártásban úszó gombócokat. Az úszó kifejezés itt fontos, mert annyira finom a szaftja, hogy nem lehet túl sokat csinálni belőle.

A receptben visszatükröződik az, hogy tengerparti városból származik. Úgy látszik a hús és a hal párosítása egy fogásban, nem a trendeket követő csúcsgasztronómusok találmánya, Königsbergben – Kalinyingráddá keresztelték át egy időben – már régen is használták a háziasszonyok.

(tovább…)

A leveshez hasonlóan ezt se én főztem. A  minap kiolvasztott pangasius filé másik feléből készült könnyű vacsora.

A képről ugyan lemaradt, de köretnek volt hozzá sárga rizs is.

A mézes, gyömbéres, mandarinos ízesítés remekül bevált, még nálam is, pedig úgy tudom magamról, hogy nem szeretem húsfélék mellé a gyümölcsös, édeskés ízeket. Ez biztos azért volt finom, mert nem hús, hanem hal. 😉

(tovább…)

Nálunk ezen a néven fordul elő ez a villámgyorsan elkészülő recept, melynek eredete számomra homályba vész. Még azt is el tudom képzelni, hogy semmi köze Velencéhez, de ha így van, majd az olasz szakosok jelzik.

Nem baj, ha a köret kész van, mikor nekilátunk, mert nem lesz időnk megfőzni. Egyáltalán nem nagy áldozat egy szép szelet friss kenyérrel eltüntetni. A hozzávalókból csak körettel lakik jól 4 személy, jobb étvágyú emberek kettesben is eltakarítják.

(tovább…)

Ha rosszabbul nem leszek, csak megmaradok. A tegnapi gyógypempő után már valami komolyabb dologra is ráéheztem. Egy takarékra tett gyomrot nem lenne szerencsés mondjuk egy velős pacallal bemelegíteni – nincs is idehaza – kiszedtem egy zacskó pangasius filét a fagyasztóból. Azon fagyottan tekertem rá színes borsot és megcsepegtettem citromlével, majd macskaálló módon lezárt műanyag dobozban hagytam kiolvadni.

(tovább…)

Ez is egyike azoknak a recepteknek, amik kipróbálására nagyon rég készülődök. Több helyen is láttam már, végül Gabojsza receptjei közül ihletett meg az utóbbi. Tulajdonképp már egy héttel ezelőtt is erre készülve vettem a marhahúst, ami végül a darálóban nemesedett ehetővé. Most már nem hibáztam, marhalábszárt vettem, olyan részt, amin volt egy darab dekli is a rózsák fölött. Ül ugyanis olyan az asztalnál, aki nem lelkes híve a cupákos részeknek.

(tovább…)

Nem ritka a darált hús a konyhánkon, és nem csak akkor, ha menteni kell a nem megfelelő minőségű húst. Sokféle húsgombócot, cipót lepénykét készítettem már darált húsból, fasírtot is, de azt többnyire diónyi pici golyók formájában. Ismételt, nyomatékos célozgatások után ma olyan „igazi” fasírtot csináltam, mint amilyen a menzán is adnak: kenyérrel, nagyobbacska darabokban.

80 dkg dagadó
3 labdává felfújt műzsemle (épp alig volt saját sütésű kenyér idehaza)
2 tojás
1 fej hagyma
zsemlemorzsa
só, bors, majoranna, paprika, kömény

(tovább…)

Húskerülők és gyengébb idegzetűek most forduljanak vissza, borzasztó egészségtelen képes recept következik! (tovább…)

Anyósom se gondolta volna, hogy egyszer a főztje az internetre kerül. Márpedig ez volt a főétel unokájának születésnapi ebédjén, amin Ő volt most a vendéglátó. Sohase a magas gasztronómia volt a világa, elég szűk anyagiak között neveltek fel öt diplomás gyereket, az volt a lényeg, hogy jusson valami az asztalra.

Ennek megfelelően semmi rendkívüli sincs a recept hozzávalói között, és az elkészítése se igényel gasztrocsillagokat. Az eredmény viszont igencsak finom, nyugodtan felkerülhet egy családi összejövetel menüjébe. Pontos mennyiségek nincsenek, a társaság nagyságától függ, és az ilyen fogásokat gyakorlatból készíti, nem receptből.

(tovább…)