Jó kaja

Nagy szalonnakockákat tartalmaz a paprikás ízesítésű somogyi csípős – vagy nem csípős, ízlés szerint. Érdemes otthon is kipróbálni az elkészítését. Egy húsdarálón és botmixeren kívül semmilyen felszerelést sem igényel, a vastag műbél kanállal is betölthető. Akár folpackkal bélelt püspökkenyér formában is készülhet, csak érdemes lepréselni valamilyen nehezékkel, hogy kevésbé legyen szétesős, amikor kihűl.

1 kg sovány hús (comb, lapocka)
30 dkg zsírszalonna vagy csirkemell
1 dkg szép színű édes paprika
1 tk erős paprika (elmaradhat)
1 tk őrölt bors
3 gerezd fokhagyma
2 dkg só

(tovább…)

Igazi téli, húsevőket jóllakató fogás, kétféle húsból. A marhalábszár mellett ugyanaz disznóból is kerül bele. A disznó lábszár tulajdonképp a kicsontozott, bőr nélküli csülök, amit a Nagycsarnokban járva vettem.

Aki szereti bőrös csülökből is készítheti, de akkor is le kell venni a bőrét is kockákra vágva már a marhahússal együtt betenni a lábosba. Hamarosan ismételni fogom, mert amikor készült, még nem volt lassúfőzőm, pedig ez abban készítve  különösen finom lehet.

(tovább…)

Tudom, hogy a minap volt kocsonyafőzés, amiről be is számoltam, de hát most van a szezonja.

Ez nem az idei szezonban készült, de eszembe jutott, hogy érdekelhet mást is. A képen jól látszik milyen eredményre vezet, amikor a család kevéssé kocsonyarajongó tagjai rákezdenek az „ugye nem főzöl olyan sokat” kezdetű tirádára. A hús mennyisége már adott, csak a lével lehet takarékosan bánni, csökkentve ezzel a kész kocsonya mennyiségét. Az amúgy csapnivaló képen az azért kivehető, hogy ez a kizárólag színhúsos kocsonyát fogyasztók adagjából vágott szelet, mert ilyen kevés lével már vágható is.

Az eredeti recept színhúsból főzi és zselatinnal szilárdítja. Aki nem utálja a bőrös részeket, nyugodtan csinálhatja csülökből, esetleg egy körömmel kiegészítve.

(tovább…)

A világ sok blogján megfordult már ez a szalonnába csomagolás, ami annyira látványos, hogy ki kellett próbáljam.

Nem olyan nagy ördöngősség megszőni a bacon szalonnát, de tapasztalatom szerint érdemes hűtőhidegen dolgozni vele, akkor merevebb, könnyebb megfogni. A látványon túl hasznosan megakadályozza a hús kiszáradását és még egy kis plusz ízesítésül is szolgál.

A dolog azzal kezdődött, hogy vettem egy darab marhahúst, amiből vörösboros ragut terveztem. Amikor pucoláshoz kézbe vettem, úgy döntöttem, hogy túl száraz, rostos a hús, jobban járok vele, ha ledarálom. Daráltam bele egy vastagabb szelet szalonnát is, megelőzendő a fojtósságát.

(tovább…)

Gőz erővel ismerkedek az új technikával, és mi lenne inkább lassúfőzőbe való, mint egy kocsonya.

Szilveszter napján, délidőben a városban járva elkanyarodtam a Nagycsarnokba. Gondoltam már mindenki csomagol, próbál szabadulni az áru végétől és pang az egész csarnok. Ezzel szemben nyelvvizsga nélkül alig lehetett bemenni, annyi volt a turista, az egyébként is jókora tömegben. Úgy látszik nem csak én éreztem úgy, hogy éhen halunk az előttünk álló 4 napban, ha nem vásárolok még valamit. A turistasereg igen jópofa látvány volt, ahogy az ünnepre öltözött dámák, hosszú bundákban verekedték át magukat a zöldséghegyek és húsospultok között, miközben férjeik szorgalmasan fényképeztek.

(tovább…)

Nem hittem, hogy egy sima lencse is tud még meglepetést okozni.

A dolog úgy kezdődött, hogy az év utolsó piacra menése előtt meglepve láttam: egy szem lencse sincs idehaza. Igazán komoly készleteket tartok, most is volt bab, meg csicseri- és sárgaborsó, hogy csak a hüvelyeseket említsem, de pont lencse és pont Újév előtt nem. Nagy baj azért nincs az ilyesmiből, jóformán még az édességes is félkilónként kimért lencsét kínált az év utolsó napjaiban. Hoztam is egy zacskóval, hogy a hentesutánzatoknál beszerzett füstölt dagadót legyen mivel tálalni, és az ezévi gazdagságunkat is bebiztosíthassuk.

(tovább…)

Elkészíteni egyáltalán nem volt képtelenség, megenni pedig még annyira sem, pusztán fényképezni felejtettem el, ami tényleg képtelen állapot(ot okozott).

Ezzel avattam fel a Karácsonyra érkezett lassúfőzőt. Átolvasva sok receptet – elsősorban amerikait, hiszen ott honos ez a technika – kitaláltam a saját verziómat. Teljesen átlagos, itthon talált hozzávalókból készült egytálételként tüntettük el.

(tovább…)

Ezt a receptet is Fiamtól kaptam közzétételre. Szenteste ezt főzte a Náluk hagyományos hal mellé.

Választékbővítésnek szánta, különös tekintettel a legifjabbak kiszámíthatatlan ízlésére, hogy épp mit hajlandók megenni. Alapvetően nem válogatósak, de azért a hal rizikófaktornak számít.

Ismét csak az idézet:

(tovább…)

Első közös Karácsonyukon elsült a Fiam keze, ezzel megalkotva az azóta kötelező karácsonyi vacsorát. Menyem nem enged a karácsonyi halfiléből, de szerintem év közben is akárhányszor hajlandó lenne megenni. A receptet, elnevezésével együtt, és a képet is e-mailben kaptam, a közzétételre szóló engedéllyel, vagy inkább felszólítással. 😉

Innentől az idézet:

(tovább…)

Ez a leves nem az én érdemem, Sógorasszony főztje, ezzel alapozhattuk meg a káposztát a családi összejövetel ebédjénél.

Abszolút hagyományos, mindenféle extra újítástól mentes levesként főzte, a saját kertjében termett zöldségekből és az udvarban kapirgált tyúkokból.

Tekintettel a 23-as létszámra, a húszliteres nagy fazekat vette elő hozzá.

(tovább…)