Jó kaja

Időnként nem sikerül igazán szép húst kapnunk, otthon látjuk csak, hogy alighanem igen szép kort érehetett meg eredeti gazdája. Ilyenkor segítség ez a recept, de olyan finom, hogy bármikor készíthető.

50 dkg marhafartő (de más részéből is jó)
3 tojás
3 ek. olaj
10-12 dkg zsemlemorzsa
2 dl tejföl
1 teáskanál liszt
2 gerezd fokhagyma
1 mokkáskanál őrölt feketebors
só

A húst 8 szeletre vágjuk, és húsvágó deszkára helyezzük. Bőven meghintjük zsemlemorzsával, majd a morzsát húskalapáccsal beleverjük. A másik oldalával ugyanezt csináljuk. Addig mártogatjuk a morzsába, és verjük bele, amíg egybefüggő réteget nem képez a húson. (tovább…)

Gyerekekkel érdekes kaland kenyeret sütni nyárson. Amolyan túlélőgyakorlatnak is felfogható arra az esetre, ha nincs konyha a közelben.

80 dkg liszt (kicsivel kevesebb, mint egy zacskónyi)
2 zacsi sütőpor, esetleg szódabikarbóna vagy 3 kanál keményfa hamu a tábortűzből (hamuzsír)
só
víz

Szárazon összekeverik a lisztet a sóval és a sütőporral. Ez megtehető egy asztallapon, lapos kövön, nagyobb kéregdarabon, vagy egy földre terített abroszon. (tovább…)

A kovászt az emberiség évezredek óta ismeri és használja a kenyértészta lazítására. A háztartásokban nagy becsben tartották, és különböző formákban tárolták. Egyes vidékeken szárították, és így őriztek több kis kovász kupacot is, másutt csak a kenyérsütés maradékát őrizték meg kovásznak a következő sütésig. A lisztből és vízből álló kovászban az állás során erjedés indul meg, amely buborékképződéssel jár. Ennek a tejsavas erjedésnek az eredménye a kovász savanykás illata, és az ebből készült kenyerek – bár lényegesen enyhébb – szintén savanykás aromája.

(tovább…)

Mindenki konfitál – írta nemrég blogjában Chili&Vanília. No, ha mindenki, hát én se maradhatok ki belőle. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a dolgot alapos szellemi felkészüléssel kezdtem: jócskán feltúrtam a netet receptek, technológiák után kutatva. Az alapgondolat, hogy lassan, alacsony hőfokon készüljön az étel, egyáltalán nem áll távol tőlem. Rendszeresen készül így ennivaló, de inkább sütőzacskóban, nem zsiradék alatt. Amikor megláttam egy linken, hogy Ízbolygó géppel konfitál, azonnal el kellett olvassam. Ilyen csodaedényem ugyan nincsen, (tovább…)

20 dkg főtt sonka
30 dkg eidami sajt
1 dl tejföl
5 dkg vaj
1 kk reszelt hagyma
bors

A sajtot mikrosütőben (vagy forró vízben) felolvasztjuk. Fél centi vastagra  nyújtjuk. A sonkát megdaráljuk, kissé megborsozzuk, a vajjal kikeverjük, és  annyi tejfölt adunk hozzá, hogy sűrű krém legyen. A sajtra kenjük, a  sajtlapot szorosan összegöngyöljük, alufóliába csomagoljuk, és jól lehűtjük. Csak akkor szeleteljük fel, ha már jól megkeményedett.

Eddig az eredeti recept. Nem is én lettem volna, ha szó szerint megcsinálom 😉 Húsvéti asztalra szántam, amin amúgy is van sonka, így hát a változatosság kedvéért a kolbászkrémmel párosítottam össze.

A sajtot a gyári vákuumfóliájában betettem a sütőbe, és 80 fokra állítva, légkeveréssel, addig melegítettem, amíg szépen elfolyt. (tovább…)

Bonbonokban, és sokféle édesség hozzávalói között található glukóz szirup. Ez az édesipari anyag fogyasztói csomagolásban nem kapható, de házilag is előállítható.

Végy bármelyik patikában 1 kg kirstályos glukózt kb. 1500 Ft-os áron. (Nem ismert mikori árszinten 🙁 ) Melegítés közben adj hozá annyi vizet, amennyit felvesz.

Ha ügyes vagy, a végeredmény hibátlan glükóz szirup lesz.

Az itt leírt párizsi sok más felvágott (a húsipari szakzsargonban vörösáru) alapmasszája.

50 dkg sovány disznóhús
20-25 dkg marhahús (lehet ez is disznó)
15-20 dkg zsírszalonna
1 dl hideg víz

2 dkg nitrites pácsó
2 g őrölt (fehér)bors
0,5 g őrölt szerecsendióvirág
0,5 g őrölt koriander
0,3 g őrölt gyömbér
0,2 g őrölt kardamom
0,2 g őrölt paprika
(1-2 ek keményítő)

A húst nagyon alaposan letisztítjuk, kockákra vágjuk és a kockázott zsírszalonnával együtt 2-3 órára betesszük a fagyasztóba. Nem szabad kopogósra fagyasztani, akkor jó, ha éppen megkeményedett. Az ilyen hús nem kenődik bele a darálóba, könnyebb finomra darálni.
A szalonnát és a húst apró lyukú (kb. 3 mm) darálón ledaráljuk. Ha csak nagyobb lyukú tárcsánk van, érdemes többször áthajtani.
A darált hús a fűszerekkel és a jéghideg vízzel finom péppé turmixoljuk. Ha kell annyi vizet adhatunk hozzá, hogy sűrűn folyó masszánk legyen
Ha puhább állományú felvágottat készítünk, lehet bele 1-2 evőkanál keményítőt és annyi további vizet adni, hogy lágy masszát kapjunk.

Ha parizert csinálunk, akkor ezt a kész masszát folpackal bélelt formába öntjük, vagy fólia műbélbe töltjük, lehetőleg kevés buborékkal. Ráhajtuk a folpackot és a formát tepsibe állítva (nehogy az esetleg kicsurgó leve beleégjen a sütőbe) 75 fokon kb. 3 órán át hőkezeljük. Kihülés után hűtőben tároljuk a másnapi felvágásig.

Közeli jóviszonyban lévén a vesével, elég sokat megpucoltam már. Kell hozzá – a veséken kívül – egy méretes deszka, és egy hosszabb pengéjű kés. Nem baj, ha jó éles.

Általában már nincs rajta a veséken a hártya burok. Ha mégis, akkor a rövid végén kis bevágást ejtve, egyszerűen kinyomható belőle a vese. (tovább…)