Jó kaja

kb. 1 kg csirke farhát / nyak / aprólék
1 fej hagyma
1-2 gerezd fokhagyma
darabos fűszerek: fehérbors, szegfűbors, gyömbér, szerecsendió virág
a leveshez:
60-80 dkg vegyes zöldség, ízlés szerint, pl.:
sárgarépa
petrezselyem
zeller
karalábé
kelbimbó
gomba
zöldborsó
brokkoli
1 csirkemell
citrom
tejszín
keményítő
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
só

A csirke alkatrészekből hagymával, fokhagymával, szemes borssal, szegfűborssal főzzünk erős leves alapot. Lehet kuktában, épp csak szuszogva, órákon át. Szűrjük le és ha zsír úszik a tetején, szalvétával, papírtörlővel itassuk le róla. Ráérős esetben betehetjük éjszakára a hűtőbe és másnap lekanalazhatjuk a tetején megfagyott zsírt.

A sok és sokféle zöldséget tisztítsuk meg és úgy vágjuk fel, hogy nagyjából egyszerre főjenek meg. A zellert, karalábét és petrezselyem gyökeret csak daraboljuk, hátha fás valamelyik. Először a darabos vagy lassabban megpuhuló zöldségeket főzzük bele, majd a többit is. Az alaposan megmosott citrom héjából, krumplihámozóval csíkot vágunk és ebből is teszünk a levesbe, az illata kedvéért.

Amikor a zöldségek félig megpuhultak belefőzzük a kis kockákra vágott csirkemellet.

Végül kevés hideg vízben simára kevert keményítővel picit besűrítjük a levét és hozzáadjuk a tejszínt. Alternatívaként a tejfölös habarással is nagyon finom. A citrom levével kicsit megsavanyítjuk, a többi citromlevet az asztalra tesszük, hogy ki-ki tehessen még bele. Megszórjuk finomra vágott petrezselyem zölddel.

Tipp: a hús hozzáadása után szaggathatunk bele vajas galuskát is.

1 doboz kókusztej (4 dl)
vanília
cukor ízlés szerint
kb. 25 dkg gyümölcs
szükség szerint víz (tej)

A kókusztej konzervet a hűtőbe tesszük. A gyümölcsöket megtisztítjuk és felhasználásig a hűtőbe tesszük.
(tovább…)

1/2 kg lencse
15 dkg kolozsvári szalonna
15 dkg szárazkolbász
25 dkg füstölt sonka
2 közepes fej hagyma
2+2 gerezd fokhagyma
1 doboz paradicsompüré vagy kb. 1/2 l paradicsomlé
só, szemes és őrölt bors, kakukkfű, bazsalikom, rozmaring, babérlevél, mustár

Ha nagyon sós a sonka, beáztatjuk egy éjszakára. Lehetőleg a lencsét is beáztatjuk, bár hosszabb idő alatt, de megfő anélkül is. (tovább…)

Remek ünnepi leves, amiből érdemes „próbafőzést” végezni – biztos senki se fog panaszkodni az ismétléskor.

(tovább…)

Húsvét után három jellemző maradék van, amiből érdemes új ételeket készíteni. A tojás, a sonka és a sonka főzőleve. Most a sonkaléből készítünk könnyű, a magyaros konyha ízeit idéző egytálételt.

(tovább…)

Gyerekkoromban a krumplilevest fehérnek ismertem, tejföllel habarva, paprika nélkül. Meglepetten találkoztam a paprikás változattal, amiben nincs tejföl. A kettő találkozása ez a változat, ami sokak számára talán A krumplileves.

(tovább…)

Bizony alaposan elmaradt ez a recept. Még szeptember végén olvastam Tündérnél és egyből tudtam, hogy ez kell nekünk. A fotók dátuma szerint október 7-én meg is főztem, aztán valahogy elbújt előlem, most találtam rá. Baj persze nincs, hiszen remek téli leves, tartalmas és finom – akár egytálételnek is megteszi.

(tovább…)

Bár közeleg a gombás VKF forduló határideje, ez még nem arra készült, csak úgy, mert egy kis gombának mindig kell itthon lennie.

Elég sok levest is eszünk, nem csoda ha gyakran készül leves is a gombából. Nagy előnye, hogy feledékenység esetén 10 perc alatt lehet valami könnyűt, finomat „rittyenteni” belőle.

(tovább…)

Divatos kifejezéssel beszélhetnénk a paradicsomleves tovább-, vagy újragondolásáról, de maradjunk annyiban, hogy más, mint a megszokott.

Mondjuk mifelénk amúgy sem az alaposan besűrített és bőkezűen megcukrozott változat járja, sűrített paradicsomból. A saját befőzésű paradicsomléből készül leves eleve finomabb, ha pedig betűtésztát főzök bele, kizárólag a szóköz karakterek jöhetnek. 🙂

(tovább…)

Elindult egy ötlet és nem csak nekem tetszett meg, így hát lavina módjára hízva gurult tovább, lassan a kiagyalóját is maga alá temetve.

Az ötlet mögötti gondolatokat nem másolnám ide, tessék elolvasni eredeti környezetében.

A különböző pénzekből szervezett, erősen profitorientált „fesztiválok” korában nagyon kellett egy ilyen, „alulról jövő kezdeményezés” (van még, aki emlékszik erre az állandósult szókapcsolatra?). Ezt nem mások szervezik nekünk, itt nincs nagyrendezvény, ide az kapcsolódhat, aki fontosnak érzi. Tudva azt, hogy épp az étkezési hagyományok gyökereznek talán a legmélyebben, a dolognak komoly közösségteremtő ereje van. Ezt mutatja az is, hogy milyen sokan csatlakoztak hozzá, az első felhívásra.

Régóta összeszokott konyhás csapattal gyűltünk össze, most csak húszegynéhányan. Ilyenkor az ember igyekszik olyan ételt főzni, amit itt még nem kínált, és kerti körülmények között is elkészíthető. Az alkalom ihletésére valami gulyásfélét terveztem, de olyan változatot, ami módosítva őrzi a hagyományt.

Ez sült főtt ki belőle, és mivel alig maradt belőle, elmondhatom, hogy ízlett a Csapatnak.

A dologban sokkal több lett az improvizáció az eltervezettnél. Minden összeesküdött ellenünk, hogy ne tudjunk a többiekkel együtt főzni. Kocsi útközben lerobbant és egy távoli szerviz udvarán maradt a hétvégére. Természetesen a teljes felszerelés is ott pihent a csomagtartóban, hiszen örültem, ha a hűtőtáskát haza tudtam menteni. Végül kölcsön autóval, hirtelenjében összetoborzott felszereléssel vágtunk neki a napnak.

(tovább…)