Ez a „nem kell mindig húsleves” project egyik állomása.
Igazság szerint mindannyian szeretjük és már rég volt. Nagyon szépnek tűnő zellert hoztam a piacról, ami felvágva már nem volt annyira szép, de azért a nagyja használható.
Töredelmesen bevallom, hogy semmiféle levesbetétet sem készítettem hozzá, bizony gyári sült borsóval ettük. Ennyi E csak belefér.
A lencse a hüvelyesek között az expressz. 20 perc alatt megfő, ha ázott néhány órát, de ha nem, akkor sem kell fél óránál sokkal több a puhulásához. Ezzel ideális hozzávalója a gyors, téli fogásoknak. A babhoz képest a kellemetlen mellékhatásai is szelídebbek, érzékeny gyomrúaknak inkább való.
Így, hogy csipkedett – ezzel a névvel illették a Kis-Alföldön – is főtt benne, remek egytálétel, amiből egy tányérral is jól lakhatunk, utána már csak tudjunk ellenállni a másodiknak.
Ez kérem szépen, egy nagyon kedvelt levesbetét, közvetlenül belefőzés előtt: egy kupac csipetke, vagy csipkedett, ahogy egyes vidékeken nevezik. Gulyáslevesbe, babhoz, lencséhez remek betét, és összehasonlíthatatlanul finomabb, mint amit szárítva vehetünk meg. Lehet kapni szárított, kész csipetkét is, de nekem még nem sikerült puhára főznöm, ropogott a közepe. Elég vastag tészta, ha csonttá száradt, nagyon sokára puhul meg a közepe is, addigra meg a külseje rég elázott.
Mielőtt bárki is megijedne attól, hogy házilag készítsen száraztésztát, elárulom, ez a teljesen kezdők tésztája. Elég 3 perc alatt összegyúrni, nem kell gyúródeszka, sodrófa, kés, tésztagép, csak egy tálca és a kezünk. A csipkedéssel együtt is megvan jó 20 perc alatt. (tovább…)
Tegnap ihletet kaptam. Ági nem csak főz és ír, de ihletet is ad. A vargányás levese azonnal beindította a fantáziámat: a gomba és a gersli is szerepel a kedvencek listáján, a leves sem idegen műfaj. Igaz vargányám nem volt itthon, viszont helyben termett csiperke igen, és egy kis fűszergomba is csak akadt, így aztán már ez volt az ebédem.
Se vargánya, se őrségi csupor, és még másképp is készült, kénytelen voltam más nevet adni neki. Az igazi matyók ne kövezzenek meg a kevéssé autentikus receptért, a mezőkövesdi fazekas keze alól kikerült tálka volt a névadó.
Szeretünk este egy jó levest összedobni. Egyrészt igen hamar megvan, másrészt egy jó tányérnyi után elalvásig már nem érzi éhesnek magát az ember, többet pedig nem is illik enni estefelé.
Nagy kedvencünk a hagymaleves, most másik változatban készült el. Egy szép szál póréhagyma volt az alapja.
Hálás dolog a raguleves. Tartalmas, sűrű, egytálételként is kínálható, ugyanakkor nem is drága, hiszen negyed kilónyi húsból jókora adagot főzhetünk. Van még egy fantasztikus tulajdonsága: a megrögzött ragadozókba is sikerül ilyen formában jókora adag zöldséget beletáplálni. Remekül bele illeszthető kímélő, fogyókúrás étrendbe is.
Sokféle húsból készíthető, csak annyi a követelmény, hogy zsenge, hamar megpuhuló hús legyen. A vén marhát ne ebbe szánjuk, ahogy a szálkás kakast se, de csirkétől, malacon át a borjúig szabadon válogathatunk.
Furcsa egy nap ez a Valentinné átkeresztelt Bálint nap. Ellentmondó „eredetmondái” vannak, amik között még a Valentinok számában sincs közös nevező.
Nagyon komoly kereskedelmi és szolgáltatási érdekek mozgatják a népszerűsítését, azt sugallva, hogy aki most nem vesz piros/rózsaszín szívecskéket, macikákat és egyéb tételeket a giccsáradatból, az tán nem is szereti a párját. Közben nem egyszer mindkét fél csendes utálkozással tekint ezekre, a kötelező tételekre. Arról nem is beszélve, hogy aktualitása elmúlván hamar porfogóvá válnak és még elsüllyeszteni is kínos lehet.
Mindezeknél sokkal fontosabb, hogy egész életünkkel, minden nap kimutassuk, éreztessük a Másik iránti szeretetünket, megbecsülésünket.
Ezen a napon sokkal inkább jelezzük ezt egy ide passzoló menüvel, ünnepélyes terítékkel, mint fölösleges pénzköltéssel. Ami a kezünk munkájának eredménye, az úgy is jóval értékesebb a kacatoknál.
Egy ilyen menühöz következik néhány ajánlat a hátralevő két napban, amiket még bőven el tudunk készíteni. Igyekszem olyan fogásokat ajánlani, amik hamar elkészülnek, vagy jól előkészíthetők, előre megfőzhetők.
Régóta készülök már egy sütőtöklevest kipróbálni, valahogy nagyon megindította a fantáziámat. A kísérlet tolódásának oka az, hogy a rajtam kívüliek szelíd ellenállásába ütköztem, amit most hagytam figyelmen kívül, amikor megláttam Dolce Vita almás, korianderes levesét. A kocka el volt vetve, a pénteki bevásárlás alkalmával minden hozzávalót megvettem, a hitelesség kedvéért még egy cserép koriandert is.
Ez az a leves, vagy egytálétel, amivel a megátalkodott, leveskerülő ifjakat is asztalhoz lehet csábítani. Természetesen nem kelt tészta lángoson tálaljuk, bár cipóban épp lehetne. Az íze, a hozzávalói hasonlítanak a pizza krémjére.
Van ám sajt is, anélkül nem is pizza a pizza, most nem a tetején, hanem benne, így csak akkor derül ki a szálhúzó turpisság, amikor az első kanalat belemerítjük.
Akár szerethetik is az építőmesterek ezt a levest, mert nem csak finom, de ad annyi energiát, ami a munkájukhoz kell.
A név eredete számomra nem ismert, mint ahogy az sem, létezik-e egyáltalán ilyen módra a sokféle gasztronómiai elnevezés között. Nem is ez a lényeg, hanem az a télidőben ideális, egytálételként is tálalható leves, ami a savanykássága révén igen finoman melengeti meg átfagyott testünk, lelkünk.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu