Vettem egyszer egy zacskó csicseriborsót. A feléből főztem is valamit, de a többiek nem fogadták kitörő lelkesedéssel, így aztán hosszabb ideje kerülgetem már.
Végül elszántam magam – vállalva azt a kockázatot, hogy egyedül kell megegyem – és beáztattam egy napra. Közben volt időm összeolvasni rengeteg receptet, és örömmel láttam, hogy ezt is mindenki másképp csinálja, nagyot tehát nem hibázhatok.
Ugye azt nem kell megmagyarázni, hogy melyik évszakot melyik hozzávaló is képviseli?
Így tavaszra a karfiol rengeteg variációját megettük már, sokat többször is. Üdítő változatosságként színesíti – jelen esetben szó szerint is – a legkorábbi, nagyon zöld finomság, a medvehagyma. Lehetne ezt is hússal készíteni, de nagyon finom anélkül is, és még a megfőzésébe se szakadunk bele.
A krumpli köretek egyik olyan formája ez, amit nagyon szeretek. Krémesen szaftos, de mégsem krumplipüré.
Nincs vele túl sok munka és változatosan ízesíthető, nem csak medvehagymával. Nagyon praktikus olyankor, amikor sütőben sül a főétel, mert mellé téve elkészül a köret is. Igazából akár hústalan főételnek is megteszi.
Egy ideje tolódik ennek a receptnek a közreadása, még böjtös napra készült, egész pontosan Zöldcsütörtökre.
Idén elég korán volt a Húsvét, és ugyan terem már friss sóska, most nem kaptunk, maradt a fagyasztott változat. Ha mikróban olvasztjuk ki, a krumplival együtt is a félórás vacsora kategóriába sorolható.
Mit tehet az ember lánya, ha elsőként esik haza Nagypénteken, és semmilyen böjtös kaját se talál a hűtőben? Kénytelen improvizálni valamit a nyers hozzávalókból, mert azért az a hűtő távolról sem üres.
Arra nagy biztonsággal számíthat, hogy gombát talál benne, valamilyen túró is akad, és egy salátányi zöldségféle sem esélytelen, mindez már alap ahhoz, hogy valami gyors ebédet sikerítsen belőle.
A népszerű milánói – ami a gyűjtőnevévé vált minden paradicsomos tésztának, függetlenül attól, melyik városhoz is köthető – böjti napokon is fogyasztható változata.
Érdekessége az, hogy a szokásos gombával történő húskiváltás helyett, ebbe póréhagyma kerül, és bőségesen fokhagyma. Eddig még mindenkinek ízlett, böjtön kívül is.
A Húsvéthoz kapcsolódó ünnepnapok ezen a csütörtökön kezdődnek, másnap Nagypéntek, aztán szombat már a Feltámadást köszöntő körmenetek napja.
A kereszténység az utolsó vacsorát és ezzel az Úrvacsora szentségének szerzését ünnepli.
A népi vallásosságban ehhez a naphoz étkezési szokások is kapcsolódnak.
Hétvégi piacozás alkalmával hazahoztunk egy szép fej karfiolt. Igazából nem volt semmi előre megfontolt szándék a dolog mögött, egyszerűen megtetszett.
Ezúttal valami más kellett készüljön belőle, a legtöbbször rakott karfiollá alakul. Azért a hagyományoktól való el nem rugaszkodás érdekében, egy részéből leves lett, a nagyja viszont krémmé alakult.
Az elkészítése roppant egyszerű és nem csak böjti időben finom egy jó kenyérrel, például ilyen ropogós fajtával.
Tél végén, amikor már nagyon várjuk a friss zöldségeket, titkos fegyverként bevethetjük a póréhagymát.
Már nem olyan frissek, hogy igazán salátába szeretnénk szeletelni, viszont főzésre még remekül használhatók. Egyszerűen és hamar készülhet belőle akár vacsora is. Az egyszerűbb mód szerint nyersen összerakva, és lassabban, tovább sütve is megpuhul a hagyma. Aki viszont nem bírja epével, az két percre tegye forró vízbe, szűrje, csöpögtesse le. Amennyi időt itt pluszban rászánt, annyival hamarabb megsül, mivel a hagymát már előpuhította.
Gyanítom, hogy nem csak nálunk szokott olyan mennyiségben készülni festett tojás, ami több a ráunás nélkül megehetőnél. Mi több, azt is gyanítom, hogy ez idén se lesz másképp. Így aztán jól jönnek az olyan ötletek, amik új ételt varázsolnak a keményre főtt tojásokból. A Húsvétig hátra levő időben jön néhány ilyen recept, ez az első ebben a csokorban.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu